… Sokszor gondolkodtam papa mikor faragott, mit érezhetett. Érezhette az alkotás örömét, mi motiválta, mi hajtotta nap, mint nap. Képes lennék én is faragni? Láthatnám benne a múltat és jövőt, vagy amit Ő álmodott?
Egyszer régen, életem hajnalán, talán kispap lehetett, feltette a kérdést, mit tennél életed alkonyán. Akkor azt válaszoltam, talán kőbe, fába vésném érzéseim, elfojtott vágyaim, vagy csak leírnám, hogy érthesse az aki, szívemhez közel áll, vagy azt ki érzi izzadt testem minden rezdülését. Aztán azt gondoltam akarom, hogy szavaim hangját hallja mindenki. Süket fülek megnyíljanak, lelkekbe hatoljanak, és a szeretet lángjában éljenek. Valaki azt mondta tartsd nyitva a szemed és mondd mit látsz? Mondtam látom a számomra való világot, embereket, a lüktető mindenséget. Akkor most csukd be a szemed, és érzékeld minden érzékszerveddel, amit most belül átélsz. Látom a szürkeséget, hallom hangok hangos kiáltását, érzem, hogy bőröm libabőrös lesz, nyelvem valami mást érez, az illatok másként hatnak agyamra, hatodik érzékszervem nem válaszol. Most nyisd ki újra a szemed és mondd, mit szeretnél. Látni az embereket újra mosolyogni, hallani önfeledt kacagást, tapintást, látni a virágok színét, érzékelni a bódító illatát. Nyelvem új ízekre lel. Hatodik érzékem kicsit elmereng... talán szeretnék a jelenben élni, még mindig maradandót alkotni, írni, kevesebbet gondolni a múltra, és többet a jövőre...
"A hatodik érzék minden emberben megvan, de nem mindenki hallja meg, amit súg. Szinte mindenkié megnyilvánul egyszer, minden ember életében megmutatja magát, a megérzés a hatodik
érzéked". Vajon megérezhetem-e a jövőt, hogy magam és mások számára szebbé tegyem? ...Talán képes leszek faragni, vagy a suszter maradjon a kaptafánál! A kihívások új erőt adhatnak, rejtett adottságaim, új értelmet kaphatnak. Sok mindent abba hagytam, talán belefáradtam, talán már nem jelentette tovább életem célját. A próbálkozás a realitás alapja, életünk mozgató ereje, vagy bejön, vagy nem. Ha nem, hát tévedni emberi dolog!...
