... Szia! Én kérek elnézést, hogy nem kerestelek. Nincs semmi baj, mentegetőzni sem akarok, de kicsit sűrű volt a nyár. A sűrű nem azt jelenti, hogy minden napom élmény dús volt. Többször voltak gyermekeim, unokáim, beragyogták napjaim és bizony voltak forró nappalok, mikor orrom sem akartam kidugni a rekkenő hőségbe. A fügefáim a körte az alma ontotta gyümölcseit, foglalkozni kellett velük, hogy majdan édes pálinkával ajándékozzanak. Amit sajnálok, hogy gyermekeim felajánlásaira is nemet mondtam és nem hagytam el szeretett otthonom. Kialakult bennem egyfajta félelem, mi van, ha most, éppen akkor valami rossz dolog történik? Hál Isten, ha kétkedve is, de elfogadták döntésem, így Ők látogattak gyakrabban. Két naponta hívnak telefonon, amikor hosszas beszélgetésekből tudok a történésekről, de ezzel kirekesztettem magam a "társadalomból". Nem elvárható, hogy "ha a hegy nem megy Mohamedhez..." Számomra kedves barátokat veszítettem el, sajnálom, mert a személyes kontaktus hiányzik. Csak azért írom ezeket, mert remény vesztett lettem. Ha nem fűződik érdemi érzelmi érdek, akkor mellőznek, lassan elfelednek. Hajdanán, mikor még feleségem is élt, kertem önfeledt kacagástól volt hangos, bográcsozás, sütögetés igazi idilli baráti találkozások hangulat a paradicsomomban. Aztán gyorsan felejt az ember, ha te nem jössz akkor én miért is menjek? Keresem az okot, és csak magam hibáztatom. A megváltozott élet, fizikai állapot képes érzelmeket, szeretetet összetartozást lerombolni és egyedül hagyni? Sokszor mondom megvagyok, én így magamban, sütök főzök lekötöm időmet, de a társas létet semmi nem pótolhatja. Ha így marad szomorú leszek hátralévő életemben. Szeretnélek látni érinteni ölelni, mint hajdanán cirka hatvan évvel ezelőtt, mikor csak gyermekek voltunk, talán nem is jó barátok, de szomszédok, létünk összeforrt, mint minden Mindszentkálliéval. Várom, hogy "Mohamed menjen a hegyhez". Hiú ábránd, remény, de ha mégis megtörténik, a "red bull" szárnyakat ad! Elképzelem, hogy vonatra szállsz, Füreden buszra, de csak, ha Szabadságpusztánál megáll. Én már várlak, együtt gyalogolunk hét percet és kapum nyitva, Rád vár. Hét perc elég, hogy nyílt tekinteted lássam, miért is jöttél?...
