Amikor egy házba boldogság és szépség költözik…

 ... Este, mikor már a hőfok is alább hagyott, a kaput lestem, aztán tágra nyitottam talán már érkeznek. Tíz óra is elmúlt, a tolató fényeket láttam és boldog mosolyt. Karjaimba omolt, kedves hangja, papa hiányoztál. Csak ölelt és pösze hangján suttogott.

Reggel 7 után egy árny suhant végig, amúgy nyugvó emeleten. Léptei hangosak voltak, dübörögtek ébredő agyamba hatoltak. Aztán már a kertemben találtam, rég nem látott cicáit simogatta. Papa már vártalak, ma mit huncutkodunk?

Szorosan fogta kezem, és körbe vezetett. Megint minden új volt, etette az éhes halacskákat, cicákat, énekelt, hogy mindenki tudja, megérkezett. Felfedezte a magas ágyáson erősödő néhány paprikát, piruló paradicsomot, a roskadozó fügefákat, feketén bólogató szedreket, és mindent, mit kertem adhat, szépséget, ízt, illatot. Napi lépésszámom növekedett, estére 10-15 ezer lépés. Fájdalmas, éjszakák, nem találtam a megfelelő helyet, de mindig tudtam aludni, elegendőt. Imi papa, csoda papa!  

Talán azt hiszed képes vagy minden pillanatot rögzíteni. Nem, nem lehet nem olyan, mint a sóoldat, ha telített, azt hiszed nincs tovább. De érzem, hogy van tovább, minden pillanat más, kiszámíthatatlan. Egy öreg teás főzőt szorongatott, boldogan hozta, nézd papa ezt találtam. A kertem ezer szépséget és veszélyt rejt. Tenyérnyi nagyságú darázsfészek, nyüzsgő darazsakkal. Létüket megzavarni bűn, de talán bocsánatos bűn. Magasra helyeztem, hogy unokáim ne férjenek hozzá. A málna már leérett, de a bokrok alatt még mindig van egy maréknyi, megfújom, ahogy a papa tanította, aztán ketté harapom, a fele a Zsepié. Felejthetetlen percek, már nem a mama árnyékában.

Mert program, huncutkodás mindig akadt.

A várt találkozást megelőzte egy újabb élmény. Idősebb fiam elvitt Mezőkövesdre, Erik unokámmal, csak hármasban. Élmény fürdő, térdeimnek ízületeimnek gyógyfürdő. Kérdeztem miért ilyen messze, hiszen a közelben is van lehetőség. Lásd újra a világot, utazz velünk, és csodáld a változást. Valóban minden csoda volt, emlékeztem az utakra, újra megelevenedett emlékek, felüljárók ami alatt átvészeltünk hatalmas zivatart, települések sok-sok emlékkel. Nászutunk erre vezetett, stoppoltunk. Gödöllő határától egy mentőautó vitt el bennünket Eger határáig. Számára minden természetes volt, bennem emlékek cikáztak. Eszembe jutott, mikor a papát elvittük Erdélybe. Talán ugyan ez vezérelt, még egyszer érzékelni a múltat látni a változást. Csillogó szemében láttam, amit én is érezhettem. Eriknek csak apa kellett, féltékenyen vettem tudomásul, minden pillanat róluk szólt. Gyönyörűség volt látni érzékelni a lelki testi kötődést. Azért nekem is jutott a szeretetből bőven!  Ezernyi dologról lehetne írni, megosztani szeretetet, ami a lelkemben szívemben van, éltető, soha el nem múló emlékezés!...  

Egy nap, mikor a hőség sem korlát, hogy boldog legyek...

… Frissen borotválva zuhanyozva, illatosan mentem vásárolni, gondoltam meg adom a tiszteletet a vásárlásnak az áraknak a boltban dolgozóknak. A változatosság kedvéért vettem ½ kg szeletelt félbarna kenyeret 519,- Ft-ért. Hazaértem és ½ kg lisztből, fél élesztővel gyúrtam speciális „kenyeret”.

Pici tej, pici tejföl, pici só, egy maroknyi reszelt sajt, egy db tojás, plusz az energia! Ha durván számolom is max. 300,- Ft és olyat eszem, amit én készítettem a saját számíze szerint! És jutott a mai ebédemhez egy frissen sült kenyérlángos, vastagon tejföllel, reszelt sajttal.

Fél kiló darált hús is belefért 1.049 Ft-ért. Itthon porcióztam, két fele osztottam, mehet a fagyasztóba. Két zacskó bolognai, mert imádom. Elcsábultam, 78 gr téliszalámit is vettem 779,- Ft-ért, no meg 6 doboz sört. 20 dkg gyulai májast, mert megkívántam 589 Ft-ért, egy póréhagymát 399,- Ft-ért.  Cukrot csak két kilót vehettem, limitált mennyiség!  Sok mindent szerettem volna még, a listámon szereplő tételek pipálva, a vágyaim korlátozva. Azt mondják, ha egy nyugdíjas betér az áruházba, ész nélkül vásárol, mert megengedheti. Találkoztam egy kedves hölgy ismerősömmel, csak tíz év, hogy nem találkoztunk. Kedves mosoly, dolgozol még? Nem 70 éves vagyok és nyugdíjas. Döbbent arc, jók a génjeid, akár tíz évet is letagadhatnál. Jól eső gesztus, talán a tisztelet mi e szavakra késztette. Amit nem sajnálok anya sírjára „színes álomcsokor”. Sajnos a hőség nem engedte, hogy vágott virágot vigyek szeretett kertünkből.  Nem akartam panaszkodni, de elmondtam, hogy boldog vagyok, unokám „fárasztott” egy hétig. Sokszor emlegetett, azt mondta, Neked biztosan nagyon jó ott fönt. A pocaklakó Emmát nem érinthettem, csak tudtam, hogy vándorol, egyik oldalról a másikra. Úgy szerettem volna, de nem lehetett. Gyermekeim, ha anya pocakjára tettem kezem megnyugodtak. 

Ma, még csak kesergek, de holnap talán sírni fogok, mert fáradt lábaimmal képtelen vagyok utolérni a rohanó árakat teljesíthetetlen vágyakat!…