... Este, mikor már a hőfok is alább hagyott, a kaput lestem, aztán tágra nyitottam talán már érkeznek. Tíz óra is elmúlt, a tolató fényeket láttam és boldog mosolyt. Karjaimba omolt, kedves hangja, papa hiányoztál. Csak ölelt és pösze hangján suttogott.
Szorosan fogta kezem, és körbe vezetett. Megint minden új volt, etette az éhes halacskákat, cicákat, énekelt, hogy mindenki tudja, megérkezett. Felfedezte a magas ágyáson erősödő néhány paprikát, piruló paradicsomot, a roskadozó fügefákat, feketén bólogató szedreket, és mindent, mit kertem adhat, szépséget, ízt, illatot. Napi lépésszámom növekedett, estére 10-15 ezer lépés. Fájdalmas, éjszakák, nem találtam a megfelelő helyet, de mindig tudtam aludni, elegendőt. Imi papa, csoda papa!
.JPG)
.JPG)
Talán azt hiszed képes vagy minden pillanatot rögzíteni. Nem, nem lehet nem olyan, mint a sóoldat, ha telített, azt hiszed nincs tovább. De érzem, hogy van tovább, minden pillanat más, kiszámíthatatlan. Egy öreg teás főzőt szorongatott, boldogan hozta, nézd papa ezt találtam. A kertem ezer szépséget és veszélyt rejt. Tenyérnyi nagyságú darázsfészek, nyüzsgő darazsakkal. Létüket megzavarni bűn, de talán bocsánatos bűn. Magasra helyeztem, hogy unokáim ne férjenek hozzá. A málna már leérett, de a bokrok alatt még mindig van egy maréknyi, megfújom, ahogy a papa tanította, aztán ketté harapom, a fele a Zsepié. Felejthetetlen percek, már nem a mama árnyékában.
Mert program, huncutkodás mindig akadt.
A várt találkozást megelőzte egy újabb élmény. Idősebb fiam elvitt Mezőkövesdre, Erik unokámmal, csak hármasban. Élmény fürdő, térdeimnek ízületeimnek gyógyfürdő. Kérdeztem miért ilyen messze, hiszen a közelben is van lehetőség. Lásd újra a világot, utazz velünk, és csodáld a változást. Valóban minden csoda volt, emlékeztem az utakra, újra megelevenedett emlékek, felüljárók ami alatt átvészeltünk hatalmas zivatart, települések sok-sok emlékkel. Nászutunk erre vezetett, stoppoltunk. Gödöllő határától egy mentőautó vitt el bennünket Eger határáig. Számára minden természetes volt, bennem emlékek cikáztak. Eszembe jutott, mikor a papát elvittük Erdélybe. Talán ugyan ez vezérelt, még egyszer érzékelni a múltat látni a változást. Csillogó szemében láttam, amit én is érezhettem. Eriknek csak apa kellett, féltékenyen vettem tudomásul, minden pillanat róluk szólt. Gyönyörűség volt látni érzékelni a lelki testi kötődést. Azért nekem is jutott a szeretetből bőven! Ezernyi dologról lehetne írni, megosztani szeretetet, ami a lelkemben szívemben van, éltető, soha el nem múló emlékezés!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése