… Egyszer kaptam dohánylevelet, olyan egy-két maroknyit,
mondták egyedi, magyar. Ruhazsákba tettem, hagytam „fermentálódni”. Ha éppen nem
lesz cigid, megőrlöd és érezheted a magyar puszta ízét. Sokszor le akartam szokni, negyven év utálat és az újként megismert hajthatatlan vágy. Minden
csókban éreztem az idegen ízt, ami később elfogadható a miénk volt és egy
érzéssé vált. Gyermekkoromban utáltam a cigi bűzös ízét, a ruhákba beivódott
szagát. Bodzából, diólevélből sodortunk, néhány slukk után, hányinger,
bódultság. Sokszor arra gondoltam, mégis milyen jó volt nagyapáinkat érzékelni
a pipafüst volt, ami egyénivé tették számomra. Láttam a falba épített "kászlit" benne sorakozó Magyar Dohány, az ő kis világuk volt.
Láttam amint újra tömködni kellet újra gyújtani és éreztem a megérintő mégis elviselhetetlen
pipafüstöt.
Aztán rájöttem testünk együtt közli az illatot, mi más számára
idegen a falak a ruhák, minden arról árulkodott, hogy cigis pár vagyunk. Kaptam
a szemrehányást, a végzetét ez okozta. Sokan nem tudjátok, nem is tudhatjátok,
hány nappalt éjszakát töltött a szövőszéke mellett, mert mindig alkotni akart.
Gyermekeknek szőtt ruhát, szőnyegeket mit talán értékesíthetünk, rengeteg
idegen anyagot tüdejében, mert számára alkotni kihívás, vágy volt. Nem egyszer
láttam arcán, szemöldökén a megült port, szöszöket. Voltam gyermek, kritikus,
mégis alkalmazkodó megalkuvó. Aztán kertemben nőtt egy csodálatos virág.
Karácsonyfára
emlékeztetett, már mérete egy métert is meghaladta, egyedül volt és szemet
gyönyörködtető. Előkertemben volt és senkit nem zavart. Egyik alkalommal barátomék jártak nálunk és csodálattal nézték kertemet. A szemük megakadt a
furcsa növényen szemérmesen kérdezték elvihetik? Már elvirágzott, gondoltam, ha
magvakat szór nem győzöm gyomlálni. Boldogan ajánlottam, vigyétek! Gondosan
kukás zsákba csomagolták, és huncut mosollyal távoztak. Tudatlanságom, baráti
szeretetem, majdnem bajba sodort. Az indiai vadkender, kannabisz gyönyörű
példánya volt. Később mondták, mikor kikanyarodtak a pusztáról, messze
elhajították, ők tudták miért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése