… Erik unokám nálam aludt. Nem a telefonját
nyomkodta, papa kitalált egy jó játékot. Egy kidobásra szánt kedves szatyrot
mentettünk meg. Egyik füle leszakadt, de a többi része még használható volt.
Mondtam szegecselünk, de papa én nem tudom mi az. Türelem, mindent
megtanulhatsz, ha figyelsz és nem az ujjadat vered laposra. Előkerült a papa
titkos ládája olyan nehéz volt, hogy Erik is alig bírta. Kettőre volt zárva, de
sikerült kinyitni. Papa ez ezer kincset rejt, és lassan kiszedtük azt, amire
készültünk, amire szükségünk volt. Szegecselünk, de ahhoz kellett egy nagy
kalapács, olyan igazi, ha ujjadra versz, bizony fáj. A leszakadt fület a
helyére illesztettük, a szegecsnek lyukat kellett vágni. Megkerestük a
megfelelő helyet. Erik óvatosan ütögette, vigyázva a maga és a papa kezére is,
mert mindig a közelben volt. Mondtam üss nagyobbat, hiszen az anyag nem adja
magát. Papa meg van a lyuk, és következett a szegecs behelyezése. Illeszd rá a
fejet, amit mindenki lát. Elsőre nem ment, de a papa segített. Óvatosan
ütögesd, ne menjen félre. Először lassan, aztán kínáld meg hadd tudja hol a
helye és ütötte óriási erővel, mintha most üthetne akkorát, mit az életben soha.
Rengett az asztal a szegecs feje lapult és nem tudtam, nem akartam megállítani.
Sikerült, és sikerült a második harmadik, mert már mindenhova szegecset kellet
ütni.…Tudod papa ezt sokszor csináltátok a mamával, a hátizsákomra, kapucnis
kabátomra, mindig újat varázsoltatok…
Papa
éhes vagyok, tudom most sütöttél kiflit, megkóstolhatom? Egy kis vaj akácméz,
és annyi amennyit akarsz. Még korai volt az este, papa faraghatok? Előkerestük
a dédipapa abbahagyott, el nem kezdett faragásait, eszközeit. Mikor már tüzes
volt az elektromos csiszoló, papa látod milyen szépre faragtam. És láttam, mit
látnom kellett. Pici gyomra újra jelzett, papa megint éhes vagyok. Hűtőm tágra
nyitotta, látod nem semmi, ami van. Tokaszalonna, egy kis kacsa zsír, vaj,
tejföl és Aldis sajt. Szégyenkezve zártam hűtőm ajtaját. A bejárat melletti
belépőm, ahol lekváraimat, a kuriózumokat is őrzöm, volt egy olajos hal. Igen ezt
akarom, apa is mindig ezt vette nekem. És boldogan ette a papa frissen sült kiflijével, a
megmaradt paradicsomos levet mártogattam, mert tényleg finom volt. Még kicsit
számítógépeztem, mert nekem is kell a humor. Mikor szóltam, aludni kell,
fülében dugó, nem hallotta. Én is belefeledkeztem az estébe, hatalmas lufit
fújt és eldurrantotta a fülem mellett. Majd leestem a székről, boldogan
kacagott, papa ezt a falu is hallotta. No várj csak, belementem a pajkos
játékba. Végre eljutottunk oda, hogy pizsamát vesz, fogat mos, de túl hosszú
volt a várakozási idő. Az ajtó mögött lestem érkezését. Csap ki, csap elzár, ez
már nem fogmosás. Légycsapóm igazgattam, nos ez lesz az igazi meglepetés.
Lassan nyílt a fürdő ajtaja, nagyot csaptam az ajtóra, és hangom földön túli
volt. Nagyot ugrott, papa megijesztettél. Ahogy Te is engem! Együtt voltunk
újra gyermekek. Két lufi várt vízzel megtöltve, valakinek nagy meglepetés. Lepedő
nem kell, papa hoztam a takaróm a párnám, az én illatom. Megbeszéltük alvás,
reggel hamar jön és mehetsz az álmodott kis kutyusodért. Fáradtan dugtam fájó
lában a takaróm alá. Kopogás, papa nem tudok elaludni. Mi a baj? Ez nem az én
ágyam. Tudod papa, apa mindig velem van, míg el nem alszom, és anya is. Tudtam
anyának ez nem volna kérés, addig marad simogatva hátát, míg el nem alszik.
Nekem most idegennek tűnt, a testvéreim, ha összebújtunk egyszerre mindenki aludt.
Nem tudtam jó éjt puszit adni, simogatni is képtelen voltam. Csak beszélni
tudtam, a papa hangján, megtörve a csendet, oda vetett rigmusok, mindenről, mit gondoltam mi fontos lehet. Egyre halványodó válaszok. Nem mese volt, mégis annak tűnt.
Anyát nem mertem említeni, bár szerettem volna. Nemegyszer volt, hogy láttam
könnyeit visszafojtva a mamára emlékezik. Azt hittem gyermekek vagyunk, Ő és
én. A szűk ágyon fájt a térdem, gondoltam megyek a kis ágyamba, hallottam
egyenletes szuszogását, néha horkantást. Papa elmész? Kérlek maradj még öt
percig, ígérem elalszom, tudod nem félek nálad, de a sötét néha megijeszt. Anna
kéri, papa csukd be az ajtót, mert alszom. Nem tűri a simogatást, az esti mesét
tőlem, reggel az ébredés, lopva közelíti meg ajtóm, ha még alszol, én játszom
csendben, aztán a meglepetés, felébredtél? Vigyáztam álmod, hogy végre
huncutkodjunk. Mennyire más a világ, és benne te az az örök alkalmazkodó. Mert
reggel az első vizes lufi a cicák feje felett robbant, kérdeztem megijedtek?
Biztos, mert a reggelit csak később kérték. Aztán apa ideje korán érkezett. A
második vizes lufi várt magára, Erik huncutkodására. Mondtam dobd messze
egyenesen a garázs ajtajára. Célt tévesztett, robbant a falon, üveget mindent
áztatva, az Ő boldog huncut mosolyával. Mert felnőni lehet, gyermekként maradni
nehéz!... Gyengéd ölelés, papa olyan jó volt veled, sokat beszélgettünk, mint
már régen. Gondoltam én beszéltem, de az éterben mindig volt válasz, ha nem is
hallhattam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése