... Szerelem sziget, tudom az ország a világ bármely pontján lehet, ahol halk suttogás, meghitt pillanatok lengik gyengéd hangod, mely a szerelemről szólhat. Nem mindenki romantikus mégis van aki zord erdő mélyén, vagy tenger fenekén, vagy magas havas bérceken ejti ki a szót, leszel az enyém? Sokan ünnephez, nevezetes naphoz kötik, vannak kik, csak a pillanat hevében kérdezik és várják a boldogító igent. A karácsony az új év közeledtével sokan gondolják itt az idő. Lezárt felbonthatatlan lakatok, eldobott kulcsok igazolják, hogy örök szerelem született. Mégis álljunk meg egy szóra. Beleszeretni, kiszeretni ma már ismert fogalom. Őseink szerint a megvásárolt szerelemben, is lehetett boldogságban élni, gyermekeket szülni, egyet jelentett a küzdelemmel. Ma szabad szerelmet élünk, nem elég érezni, ki kell mondani. Van küzdelem, saját életünk létezik, és van merszünk átgondolni, tévedtünk. Jogunk van saját életünk szerint élni. Mozaik családok sínylik a felületes döntést, mert a szeretet megosztott, és van versengés a szeretetért, de nem áru mi lecserélhető, visszaváltható. Nem tudom miért volt szép az "ásó-kapa, holtomiglan-holtodiglan" jelképe, talán az akkori szerelemtől átitatott, nem racionális gondolkodásunk. Mert hited szerint mindig volt, ki feletted állt. Nem láttad elvakult világunkban, de érzékelted, tudtad, hogy létezik. Szent égiek mondták, minden elkötelezettség nélkül, ez így szép helyes, "Isteni Urunk" akarata. Ha kérdeznéd sem tudnám megmondani, mi hol mondtuk ki a boldogító igent, de örök e világi életre szólt. Mi utána történt, történhet világi napjaink, jövőnk. Nincs ki számon kérje, nincs ki bírálhatja megmaradt életünk. Legyen a karácsony meghitt ünnep, köttessék életre szóló házasság. Az elfújt adventi gyertyák, illata emlékeztessen, boldogságban élni jó. Nem az álom teli világ, gyötrelmes éjszakák, megélt napjaink jelentsék a létet. Boldog Karácsonyt minden földön élő embernek, ahogy gyermekként kántáltuk, igaz szívvel szeretettel! Legyen terített asztal bőségtállal, és jó féle pálinka, Degistív, Espumizán, meg néhány ünnepi falat kedvenceidnek. És gondos órád, ha a szükség úgy kívánja, mert a mosoly a derű váratlan fordulat elképzelhetetlen (elkerülhetetlen?)...
BOLDOG ÜNNEPEKET!
