Azok a felejthetetlen évek...

A '70-es években nálunk még kevésbé volt ismert a kábítószer. Kevesen jutottak hozzá, keményen pénz függő és kapcsolat kellett. Persze az alkohol akkor is "ütős hangszernek" bizonyult. Nem tudom emlékszel-e még, Kecskemét főiskolás évekre. Volt egy egyszerű recept, ami alapján minden szilveszterre készítettünk "csodaszert". A patikákban viszonylag olcsón beszerezhető volt a tiszta alkohol. Nem volt mennyiségi korlát, csak 2 dl kellett. Akkor közismert Radeberger sör, Kingston rumaroma és maréknyi tisztított mazsola. Már december elején elkészítettük, naponta rázogattuk, a felesleges gázokat kiengedtük és vártuk, hogy letisztuljon. Karácsony után, már nem nyúltunk hozzá, hagytuk, hogy érjen szobahőmérsékleten a maga módján. Felejthetetlen szilveszteri bulik, mi csak úgy hívtuk rumpuncs(pancs). Kicsit édeskés íze miatt a lányok kedvenc itala is volt. Bizony konty alá nyúlt, nem egyszer kábultságot okozott. A Whiskyt, Jagermeistert, Unikumot,  Baileyst csak hírből ismertük, de volt csoki-tojáslikőr. A baj ott kezdődött, mikor a lé elfogyott, merészek kiskanállal ették a maradék alkohollal átitatott "mazsolás sűrítményt". A pezsgő a jófajta "mi borunk", nem egyszer padlóra küldte a delikvenseket. Talán már akkor is a szerelem hálójába kerültem. Nem a kiváltságoktól volt szép életünk. Volt gyönyör, boldogság, bánat, de mindent összevetve, irigylésre méltón okot adó szabad szerelem, lét...   

A szépség relatív fogalom,vajon ma is szépnek érzékelem?   

A szabadságunk ott kezdődött és fejeződött be... 

Barátaim, hogy néztek ki ma ötven év távlatában? 

Az M.I. nem sok segítséget nyújtott, megerősített hitemben, hogy míg vagytok, léteztek és emlékezni tudtok, lélekben egyek vagyunk...