Éjszaka
Ó mámorító éj, leple a fénynek
Benned vagyok, s általad fénytelen.
Mozdulásod sötét, árnytalan.
Szeretlek mégis, mert nem ismersz
Szépet, nem látsz, de érzel,
S tapintásod hidegrázásként fut
Meztelen testek bársony útjain.
Belebújva minden zugba, hova
Fény is csak ritkán jutna,
S élsz, ha minden más meghalt.
1973
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése