... Minden alkalommal amikor jöttök, ezer
eddig nem látott játékra csodálkoztok, pedig ott voltak, szétszórva fellelni
öröm.
Hogy mi az új, mi az elfeledett, csak Ti tudjátok. Talán átrendezitek,
kinőttem, meguntam, de kistesómnak új lesz, és így őrzitek az emléket az
értéket.
A papa, mint egy katalizátor segít és egyben rendre utasít. Titkok
kapui, mögötte a gyermeki kíváncsiság, néha csalódottság, vagy öröm. Mikor
kicsi voltam, bátyám kapott új „dorgót”. Vártam, hogy kinője és az én lábamra
is jó legyen. Vattát az orrába és boldogan szaladtam már az enyém. Igaz talpa
kissé viseltes volt, az orra helyenként szakadozó, de számomra új. Mikor
nagyobbacska lettem, arra vágytam, hogy apa csizmáját hordhassam. Mindig kapott
újat a bányában, de a régi nem elnyűtten minket várt. Milyen könnyű volt
beleugrani, egyet léptem a csizmában és egyet a valóságban. A tekerő kapcát
hamar megismertem, mert pótolta az űrt, meleget adott és biztonságot, hogy
lépteim az egyenes úton vigyenek. Nem volt enyém-tiéd, ki mit ért vitte.
Sokszor fagyott lábujjunkat anyu melengette, mert bizony befolyt a víz, mikor
sekélynek tűnő jégbe szakadtunk. Alsó felső ruhánk mindig tiszta,
kenőszappantól illatos. El tudod képzelni, mikor állsz egy szekrény előtt, gondosan
hajtogatott vasalt ruhák és választanod kell, ez nagy ez a bátyámé ez kicsi,
talán öcsémé, és találsz egyet kettőt, mi rád illik. Nem a divat szerint, ami
adatik. Milyen boldog idő volt, mikor a vágyad nem arról szólt, hogy megfelelj a
külvilágnak, csak létet megbízható életet adott. Nem emlékszem valaha voltak-e
elérhetetlen vágyak kora gyermeki életemben. Egyet tudtam, gyermekeimnek unokáimnak
többet szeretnék adni, mint nekem jutott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése