Sándor, József, Benedek!

 ... Kedves Barátaim, Ismerőseim! Joggal büszkeséggel viseld e nevet, de soha ne jogosítson fel, hogy különb vagy ember társaidnál, hiszen csak egy név, élni vele dicsőség, feledni gyarlóság! Apám József volt, nem tudom létezett-e másod neve a felmenők közt nem találtam. Talán szent József után kapta nevét. Bátyám mint elsőszülött, apám után a József. Mária, Magdolna, Gizella, Anna, Margit, István, Imre, Tamás, Csaba, László, folytathatnám, mind történelmi alakok nevei voltak és családomban is megtalálhatók. Királyok, királynék, megboldogult szentek. Feledni a múltat így is lehet. Mert modern korunk feledi e neveket, holott valaha szimbólum, megtiszteltetés volt. Hogy magyar, vagy a magyarsághoz köthető, ítéld saját belátásod szerint. Szépen csengő, ha hallod, tudat alattidban valami beindul, arcokhoz, jellemekhez barátaidhoz kötődnek. Nem kívánok többet, mint azt a boldogságot, szeretetet, amit szüleidtől névadódtól kaptál! Neved jellemed legyen áldott, hiszen Ők is ezt akarták! Magam hova tartozom? Lehetek Imre herceg, de mitől lett másod nevem Joachim, talán a múltban keresendő, csak vélem tudni, hogy semmi sem véletlen! Én Istenem éltessen, sokan vagytok, de ölelésem jó kívánságaim osztható, boldogságom egy része legyen a Tiéd, Tiétek!... József kenyere, talán csak az én emlékem, talán a Dédi kemencéjére emlékeztet, talán az összetartozásra, talán arra, lehet kicsiben is, lehet szilvalekvár nélkül is, de szívvel lélekkel... Az én étkem, csak egy szelet. A gyönyör a szépség, hogy kinek, kiknek kínálhatom talán soha nem derül ki!... Drága apám, bátyám emlékére akár hetekig fogyasztva. Egyik hosszú, másik kerek, mint az élet, mert tudhatod, hogy a kettő egybe forrva az egész!... Kálmán, a család elsőszülött fia, hősi halált halt Csongrád főterén, orosz mesterlövész áldozataként. Vajon, ha ha Joachim lett volna neve, meg kellett volna halnia, anyjának örök életében feketében kellett volna járnia? Nem tudhatom, de az emlék keresztnév nélkül is felejthetetlen. Mikor azt hiszed a hazáért élni és meghalni egy és ugyanaz, talán anyáink tudják mondani, mikor segítő kezet nyújtanak, fiam élj, élj mert magyarnak lenni fájdalmas, de jó és érdemes!... Tavaszi frissesség, nem Józsi kenyere, a miénk a jövőé mindörökre... Kálmán volt ki meghalt, Józsi, Jancsi, lyányok, kikről az Isten gondoskodik... Feketében élni és meghalni egy lehetetlen valóság, piros-fehér-zöld csak kívánság! Ma mégis él és élni örökké fog, mert akarjuk, mert szeretjük, mert a mi Hazánk!... Nem csak a mélybe nyúlok, hiszen Tasner Antal cserben hagyta Széchényit, nevét mégis említik, dicsőítik, talán nem véletlen. Lehet feledni hibákat, lehet méltatni cselekedeteket, de feledni nehéz. Szeretet, megbecsülés Anyámért, hazánkért, mindannyiónkért!...