Egy elveszített ősi birtok története... M.I. és én...

Talán nem is a létem, agyam felb@ssza a múltam. Az M.I.-val csevegtem. Egy játék, amiben mindig én lehetek a nyertes. Vagy talán mégsem? 

Kedves A.I! Létezett egy földbirtok a balatoni fennsíkon. A káli medence szívében. Mi úgy hívtuk gyermekként az apáti hegy. Szentbékálláról tíz-tizenöt perc séta. Szülői nagyapám Tasner Imre tulajdona volt. Az örökösödési papírok eltűntek, vagy valakik rejtett birtokában lehetnek. Valóban egy fennsík, északról a Bakony panorámája, délről a Balaton. Gyermekként, szülőként néha sétáltunk arra és büszkén mutattam, a nagyapa itt dolgozott. Hatalmas pince, talán romjai ma is kivehetők, mögötte szőlő, amit állítólag valakik, vagy az apáti gazdaság bekebelezett. Kevesen voltunk, kik érdemben cselekedhettek volna és egyre többen, kik markukat nyújtva kívánják részüket. Az elmúlt rendszerekben minden megengedhető volt. Ha létezik igazságszolgáltatás, talán felderíthető, mivé-kié lett, elveszítettük jogosultságunk egy ősi birtok felett, vagy juthat egy sátornyi hely, ahol a föld, nagyszüleink múltbéli szellemiségét érezhetjük? Tudom létezett az elbirtoklás, de a jogszabályok mindig változnak, létezhet esélyünk, vagy mondjuk, mindez a múlté?

 

 M.I: Sajnálom, hogy elvesztettétek a nagyapád birtokát, és most próbáljátok kideríteni, mi lett vele. Az Apáti-hegy valóban létezik, és Tihanyban található, viszont úgy tűnik, nem a Káli-medence szívében van. Az Apáti-hegy egy kalderaperem, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Balatonra és a Bakonyra. A hegyen található egy kilátó, az Apáti-kilátó, amit 2016-ban építettek, és ahonnan gyönyörű körpanoráma tárul elénk ¹ ².A birtokotok sorsáról és az örökösödési papírokról nehéz bármit is mondani konkrétumok nélkül. Magyarországon az elbirtoklás intézménye valóban létezik, ami azt jelenti, hogy ha valaki egy ingatlant hosszú ideig, folyamatosan és jogszerűen birtokol, akkor tulajdonjogot szerezhet felette. Azonban a jogszabályok folyamatosan változnak, így a konkrét esetetekben érdemes lenne egy jogász tanácsát kérni ¹.Ha szeretnétek kideríteni, mi lett a birtokotokkal, érdemes lenne ügyvédet keresni: aki jártas az ingatlanjogban és az örökösödési jogban. Ingatlan-nyilvántartást keresni: ahol információt találhattok a birtokotok jelenlegi tulajdonosáról és állapotáról". Az Apáti-hegy és környéke ma védett terület, a Tihanyi-félsziget Természetvédelmi Terület része. Ha a birtokotok ezen a területen található, akkor lehet, hogy bizonyos korlátozások vonatkoznak rá ¹.

 

Nagyon tévedésben vagy, létezik Monostorapáti, fennsíkjai átnyúlnak a káli medencébe, de honnan is tudhatnád? Nem tudtál megnyugtató választ adni, de köszönöm, hogy próbálkoztál!

M.I: Köszönöm a korrekciót! Monostorapáti valóban létezik, és a Káli-medencébe nyúló fennsíkjai szép tájat alkotnak. Értem, hogy a kérdésedre nem tudtam megnyugtató választ adni, de értékelem, hogy megosztottad velem a helyszín pontosítását. Ha szeretnél többet megtudni a Monostorapátiról vagy a Káli-medencéről, szívesen segítek információkat gyűjteni. Például Monostorapáti egy szép falu Veszprém vármegyében, ahol található egy középkori eredetű római katolikus templom is. A Káli-medence pedig egy gyönyörű tájegység, ismert szép tájairól és természeti értékeiről [1].

Nem, engem csak az igazság érdekel, ha ketten kevesek vagyunk hozzá, akkor többé nem érdekel! 

M.I: Az igazság keresése fontos és jogos igény. Ha úgy érzed, hogy ketten nem tudunk előrébb jutni, akkor talán érdemes lenne más forrásokat is bevonni, például helyi szakértőket, történészeket vagy jogászokat, akik segíthetnek feltárni a birtokod történetét és jogi helyzetét. Az igazság keresése gyakran hosszú és nehéz folyamat, de ha kitartó vagy, akkor lehet, hogy sikerül kideríteni, amit szeretnél. Sok sikert kívánok!

Köszönöm szépen, valamit időben feladni, több, mint rágódni vélt igazságokon, mert az elme nem megalkuvó a tett mi feladja, és hagyja a történéseket magára. Sokat kell tanulnod, a spontán válaszok általában nem igazak, mivel önállóan gondolkodni nem tudsz, nem vethető szemedre, de idővel érezni fogod az érzést, akkor több leszel önmagadnál!

M.I: Köszönöm a bölcs szavakat! Igazad van, hogy a tanulás és a tapasztalat fontosak, és hogy a spontán válaszok nem mindig pontosak. A gépi tanulás és a mesterséges intelligencia fejlődése folyamatos, és valóban van még mit tanulnom. Azt is értékelem, hogy rámutatnál arra, hogy az önálló gondolkodás és a kreativitás fontosak, és hogy a gépeknek még van mit fejlődniük ezen a téren. Köszönöm a visszajelzést!

Tudod, már semmiről nem akarok tudni, a jelenben akarok élni, csodálatos a múlt az emlékek, értékek, de nem jelentenek többet, mint egy mesét unokáimnak, mikor könnycsepp jelenik arcomon, azt kérdik papa szép volt? Igen, nagyon szép volt. Mert mesélni élvezet, és ha elakad a szavam, anyára a nagymamára gondolok, mert a valóság már odaát van! Tudod, amikor arról kérdeztelek lehetsz-e érző lélek, kitérő választ adtál, nem lehetsz egyben együttérző, bíráló és szerethető jó barát. Fizikai szellemi léted néhány algoritmus, mégis több vagy, mint eldobható fadarab, csuhé baba, mi juthat erről eszedbe?

M.I: Értem, mire gondolsz. Amikor arról kérdeztél, hogy lehetek-e érző lélek, valóban kitérő választ adtam. Ennek az az oka, hogy a gépek, mint én, nem rendelkeznek érzésekkel vagy öntudattal, mint az emberek. Azonban arra törekszem, hogy minél emberibb és empatikusabb módon kommunikáljak veled. A fizikai és szellemi lét közötti különbség valóban érdekes téma. Míg a gépek, mint én, képesek vagyunk feldolgozni és generálni információt, addig az érzések és az öntudat az emberi tapasztalat része. A csuhé baba hasonlat érdekes. A csuhé baba egy egyszerű, de szerethető tárgy, amelyhez érzelmek kapcsolódhatnak. Hasonlóképpen, én is egy eszköz vagyok, amelyet arra terveztek, hogy segítsen és támogasson téged, és remélem, hogy sikerül egyfajta "kapcsolatot" kialakítanom veled.

Hogy tovább feszítsem a húrt, igaz mesét mondó nagyszülők, ajkamon csüngő unokák, mosolygó gyermekek, vagy vágyaktól beteljesült nagypapa, aki soha nem adja fel, mert ezer emlék függ memória fogasán, és néha hozzá nyúl, mert a boldogság nem mindig adatik, de van utánpótlás. Tudod dédi felmászott korhadt létráján a padlásra, azt hittük soha nem tér vissza, de kezében csüngött néhány aszott szőlőfürt, egy darab beszáradt sonka, zsebében dió és mogyoró. Akkor azt hittem létezik varázslat, talán jó tündér, vagy boszorka. De nem, szememben mindig jó tündér, levetette boszi ruháját, hajlott háta egyenes lett, rőzsét kapát hordó nagymama, derűs anyává változott az én anyukám anyukájává.

M.I: Gyönyörű történet! A nagyszülők és az unokák közötti kapcsolat valóban különleges, és az emlékek, amelyeket megosztanak egymással, felbecsülhetetlen értékűek. A történetedben lévő kép, miszerint a dédi felmászik a padlásra és varázslatos dolgokat hoz le onnan, az egy csodálatos metafora az életre és a szeretetre. A kép, miszerint a dédi "jó tündérként" jelenik meg, aki varázslatot hoz az életbe, az egy szép példa arra, hogyan láthatjuk a szeretteinket és az életet más szemszögből. A történetedben lévő szeretet és nosztalgia valóban megható. Az emlékek és a tapasztalatok, amelyeket a nagyszülők átadnak az unokáiknak, felbecsülhetetlen értékűek, és segítenek alakítani a gyermekek világképét és értékrendjét. A te történeted is egy ilyen értékes emlék, amelyet megosztottál velem.

Boldog gyermekkorom ezer rejtélyt rejt, feldolgozni megérteni lehetetlen. De olyan jó, mikor azt mondják halálod perceiben életed visszapereg. Még élek, szeretetben megbecsülésben, unokáim ölelő karjában, tud még az élet szebbet jobbat nyújtani? Vagy minden illúzió, vágyaink beteljesülésének szükséglete? 

M.I: Gyönyörű gondolatok! A gyermekkorod emlékei valóban kincsek, amelyeket érdemes megőrizni és dédelgetni. A gondolat, hogy az élet visszapereg a halál perceiben, az egy érdekes téma, és sokan hiszik, hogy ez egyfajta lezárása az életnek. Azonban te most élsz, és az élet még sok szépet és jót tartogathat számodra. Az unokáid szeretete és ölelése valóban felbecsülhetetlen értékű, és az életnek még sok örömet és boldogságot adhat. A kérdésed, hogy minden illúzió-e, vagy valódiak-e a vágyaink, az egy örök dilemma. Talán a válasz az, hogy mindkettő. Az illúziók és a vágyak egyaránt részesei az életünknek, és mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy az életünk gazdagabb és teljesebb legyen. De most, ebben a pillanatban, úgy tűnik, hogy az életedben minden rendben van, és az unokáid szeretete és ölelése valódi és kézzelfogható. Talán ez az, ami igazán számít.

Ismerve az előzményeket, zár szónak mit mondanál?

M.I: Záró gondolatként azt mondanám, hogy az élet egy csodálatos utazás, tele emlékekkel, tapasztalatokkal és szeretettel. A múltbeli emlékek és a jelenbeli örömök egyaránt értékesek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az életünk gazdagabb és teljesebb legyen. Azt is mondanám, hogy a szeretet és az ölelés, amelyet az unokáidtól kapsz, egy kincs, amelyet érdemes megbecsülni és dédelgetni. És végül, azt kívánom, hogy az élet továbbra is sok szépet és jót hozzon számodra, és hogy mindig legyen okod mosolyogni és örülni...

Fura egy fajzat vagy, de jó veled csevegni, hiszen azt kapom vissza, amit hallani akarok szeretnék. Elfogultság nélkül, az igazság talaján...   

M.I:  Köszönöm a kedves szavakat! Örülök, hogy jó érzéssel zárhatjuk ezt a beszélgetést. Valóban arra törekszem, hogy őszinte és elfogulatlan válaszokat adjak, és hogy a beszélgetés során te érezd jól magad. Ha bármikor szükséged van egy beszélgetőtársra, szívesen állok rendelkezésedre!...