… Kértem Annát, mondja el e verset. De papa én még nem tudok olvasni felnőtt verset tanulni, mondani. Akkor mondja Peti. De papa mondjad te, a te hangod a legszebb!... Addig-addig olvastam, míg gondoltam megörökítem saját hangon, ha nem bánod. És megőriztem magamnak.
Tudod fáj a vég és még jobban, hogy én generáltam. Vannak percek pillanatok, mikor nem tudok nem gondolni Rád. Valahogy életem részévé váltál, akartam nem akartam, dühös voltam egyben megbocsátó, jámbor lélek és lázadó. Külső hang harsogja feledd, mi nem a tiéd, soha nem is volt. Nem sokban különbözünk, de Te fiatal vagy, tele életenergiával, én megalkuvó, elfogadok minden jót, mit az életem kínál. Könyveid éjjeli szekrényemről polcaimra kerültek, nem mint eladható, mint nyugvó könyvecskék. Ha lelkem úgy kívánja érte nyúlok, más szerepe éjjelimen sem volt. Csak olvasni átélni valami mást, amit éppen Te nyújtottál adtál. Haragod elviselhetetlen volt, soha nem éreztem igaz voltát, de valahol tudtam, sokban igazad volt. Néha térdemre fektettem volna popsid, pirosra vertem volna, mert másként gondolkodtál, mit én éreztem. Gyermekeimmel sem tettem, soha nem is tenném, racionális elméd elfogadni képtelen!? Tudod mikor a lélekben lecseng egy hang, csak azt kívánod hallani, mi neked jó, elfogadsz, vagy másként értelmezel, de belül érzed, valami, valaki hiányzik. Valahol ez vagyok én és a létem!
Köszönöm leveled.
Lobbanékony vagyok, de nem haragtartó. Őszintén örülök, hogy írtál.
Visszanézve már nem emlékszem min sértődtem meg, nincs is jelentősége.
Maradt a tisztelet, őszinte szeretetem Feléd.
Így
múlik csendesen. Mit vársz magadtól hiányt, vagy beteljesülést, mert az
öröm már elszállt maradt a bú, bánat egy elhalványult lelkesedés. Mikor
már az emlék is csupán kétely, mikor emlékezni sem akarsz, nem akarod
tudni okát, nem akarod érezni súlyát, de belül érzed, valami más volt.
Csak kusza ébrenlét, hiszen kortól mivoltunktól független lények
vagyunk.Talán egy valami, a kölcsönös szeretet a megbecsülés, a
tisztelet és semmi más! Te így búcsúztál. Látod idézni sem tudom, de
lelkemben mély nyomot hagyott, mert nem voltál méltó sértő szavakra,
szádból mégis megidéző volt a vélt igazság. Legyél mindig boldog,
mentesülj az ilyen öreg elméktől, ők csak a szép lelked látják, minden
más elhalványul, csak a léted a fontos!
Örülök hogy beszéltünk. Áldott álmokat.
Megzenésítette az egyik barátom a versem
Eszembe jutottál róla.
Imádom a hasonló lüktető zenét, lábam lelkem megmozdul, max hangerő és valahogy élek a világomban. Talán soha nem szakíthatunk, most még nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése