Valami valahol elkezdődött és egyszer véget ért... Mint a mesékben...

 

... Szerelem sziget, tudom az ország a világ bármely pontján lehet, ahol halk suttogás, meghitt pillanatok lengik gyengéd hangod, mely a szerelemről szólhat. Nem mindenki romantikus mégis van aki zord erdő mélyén, vagy tenger fenekén, vagy magas havas bérceken ejti ki a szót, leszel az enyém? Sokan ünnephez, nevezetes naphoz kötik, vannak kik, csak a pillanat hevében kérdezik és várják a boldogító igent. A karácsony az új év közeledtével sokan gondolják itt az idő. Lezárt felbonthatatlan lakatok, eldobott kulcsok igazolják, hogy örök szerelem született. Mégis álljunk meg egy szóra. Beleszeretni, kiszeretni ma már ismert fogalom. Őseink szerint a megvásárolt szerelemben, is lehetett boldogságban élni, gyermekeket szülni, egyet jelentett a küzdelemmel. Ma szabad szerelmet élünk, nem elég érezni, ki kell mondani. Van küzdelem, saját életünk létezik, és van merszünk átgondolni, tévedtünk. Jogunk van saját életünk szerint élni. Mozaik családok sínylik a felületes döntést, mert a szeretet megosztott, és van versengés a szeretetért, de nem áru mi lecserélhető, visszaváltható. Nem tudom miért volt szép az "ásó-kapa, holtomiglan-holtodiglan" jelképe, talán az akkori szerelemtől átitatott, nem racionális gondolkodásunk. Mert hited szerint mindig volt, ki feletted állt. Nem láttad elvakult világunkban, de érzékelted, tudtad, hogy létezik. Szent égiek mondták, minden elkötelezettség nélkül, ez így szép helyes, "Isteni Urunk" akarata. Ha kérdeznéd sem tudnám megmondani, mi hol mondtuk ki a boldogító igent, de örök e világi életre szólt. Mi utána történt, történhet világi napjaink, jövőnk. Nincs ki számon kérje, nincs ki bírálhatja megmaradt életünk. Legyen a karácsony meghitt ünnep, köttessék életre szóló házasság. Az elfújt adventi gyertyák, illata emlékeztessen, boldogságban élni jó. Nem az álom teli világ, gyötrelmes éjszakák, megélt napjaink jelentsék a létet. Boldog Karácsonyt minden földön élő embernek, ahogy gyermekként kántáltuk, igaz szívvel szeretettel! Legyen terített asztal bőségtállal, és jó féle pálinka, Degistív, Espumizán, meg néhány ünnepi falat kedvenceidnek. És gondos órád, ha a szükség úgy kívánja, mert a mosoly a derű váratlan fordulat elképzelhetetlen (elkerülhetetlen?)...     

 

 

 

BOLDOG ÜNNEPEKET! 

    

 

Azok a felejthetetlen évek...

A '70-es években nálunk még kevésbé volt ismert a kábítószer. Kevesen jutottak hozzá, keményen pénz függő és kapcsolat kellett. Persze az alkohol akkor is "ütős hangszernek" bizonyult. Nem tudom emlékszel-e még, Kecskemét főiskolás évekre. Volt egy egyszerű recept, ami alapján minden szilveszterre készítettünk "csodaszert". A patikákban viszonylag olcsón beszerezhető volt a tiszta alkohol. Nem volt mennyiségi korlát, csak 2 dl kellett. Akkor közismert Radeberger sör, Kingston rumaroma és maréknyi tisztított mazsola. Már december elején elkészítettük, naponta rázogattuk, a felesleges gázokat kiengedtük és vártuk, hogy letisztuljon. Karácsony után, már nem nyúltunk hozzá, hagytuk, hogy érjen szobahőmérsékleten a maga módján. Felejthetetlen szilveszteri bulik, mi csak úgy hívtuk rumpuncs(pancs). Kicsit édeskés íze miatt a lányok kedvenc itala is volt. Bizony konty alá nyúlt, nem egyszer kábultságot okozott. A Whiskyt, Jagermeistert, Unikumot,  Baileyst csak hírből ismertük, de volt csoki-tojáslikőr. A baj ott kezdődött, mikor a lé elfogyott, merészek kiskanállal ették a maradék alkohollal átitatott "mazsolás sűrítményt". A pezsgő a jófajta "mi borunk", nem egyszer padlóra küldte a delikvenseket. Talán már akkor is a szerelem hálójába kerültem. Nem a kiváltságoktól volt szép életünk. Volt gyönyör, boldogság, bánat, de mindent összevetve, irigylésre méltón okot adó szabad szerelem, lét...   

A szépség relatív fogalom,vajon ma is szépnek érzékelem?   

A szabadságunk ott kezdődött és fejeződött be... 

Barátaim, hogy néztek ki ma ötven év távlatában? 

Az M.I. nem sok segítséget nyújtott, megerősített hitemben, hogy míg vagytok, léteztek és emlékezni tudtok, lélekben egyek vagyunk...

Talán már sok nekem a kertem...

... A természet visszavág. Múlt évben nem tudtam metszeni, nem tudtam permetlével védekezni. Csak csodáltam, amint tavasszal virágba borult minden. Almafáim rogyásig, körtefáim, mint minden évben a virágoktól hajladoztak. Aztán jött a nyár, apró termésektől volt borított udvarom. Sárga barackfáim, miknek nevük is van, Erik-Anna fája egyetlen gyümölcsöt nem tudtak nekem érlelni. Két fáról három szem őszi barackom, hagytam a rózsa bogaraknak. Szilva fáim talán már öregebbek, mint én mégis adtak néhány dunsztos üvegnyit. A meggy fáim az ágak végén hagytak néhány érett termést. Datolya szilvám ígéretes volt, múlt évben egyetlen szemet hozott. Idén szinte minden ágon tengernyi, aztán három szem érett be. Nem tudom a természet haragszik rám? Paradicsom paprika palántám, talán három szem volt. Paprikát egyet, paradicsomot három szemet tudhattam magaménak. De az igazán finom volt. Hét fügebokrom dacolt a természettel, ontotta a finom terméseit. Július közepétől szeptember végéig. Szedni sem győztem, bár a rigók társak voltak, amit nem értem el mondtam a tiétek. Ami a kerítésemen kívül volt, mindig volt huncut, ki dézsmálta.

Talán már sok nekem a kertem. De élő fát kivágni bűn, vétek. Öt-hat éve kaptam egy fekete berkenye bokrot. Gondozást nem igényelt, a húsvéti tojásokat rejtettem tövébe, a csalánok közt elfért. Tavaly két kis üveg, idén öt üveg lekvárt főztem belőle. Nem támadta csömény, poloska, gyönyörűen nőttek, pirultak, majd feketébe öltöztek.  Kicsit fanyar, a szilva lekvárra emlékeztet, nem az íze az állaga. Barack lekvár híján, palacsintám ízes tölteléke. Szomszédomtól kaptam direkt termő vörös szőlőt. Nem kellet permetezni, gondozni, csak szüretelni. Kivártam mikor már levelét hullatta a madarak sem csipkedték. Két vödörnyit szüreteltem, muszkoltam és vártam 31 napot. Beérett és volt egy liter igazi szőlőpárlatom. A dióval elkéstem. Július közepe, mikor már elég nagy, mégsem alakult ki kemény héja. Anyu befőttnek tette el, én pálinkának érleltem. Minden szemet gondosan kettévágtam, kezem olyan volt, mint a bányászoké akik a tárnákból hazatértek. Egy hónap kellett, hogy visszanyerjék igazi színüket. Színültig töltöttem cukros lével, no meg kis mokkás kanál élesztővel kínáltam. Tudtam lassan indul, de csak idő késleltette, hogy olyan legyen, mint szeretném. Ha ittál igazi dió pálinkát, tudod miről beszélek, ha nem itt ideje, hogy kóstold!  Tudom már sok, elragadott az élmény, a jó pálinka iránti szeretetem. A természet adta lehetőség élsz vele, vagy nem. Látod kicsiben gondolkozom, nem a mennyiség a minőség számít. Sokan szememre vetik, bár kóstolhatnám. Jó időben jó helyen, de a dugót sokszor elfelejtem visszadugni és a fránya pálinka bizony párolog!... 

Csoda a kertemben, mert a "paradicsom" nem biztos, hogy bokron nő... 

Jobb kezében virág, bal kezében  gyümölcsöt markol.        

Életem csodálatos ritka pillanatai...

Tegnap egész nap hullott a hó. Azt mondják a télapó akkor jön, mikor hull a hó. Itt felejtette puttonyát, még üres. Nos nem is itt felejtette, azt mondta kérte adjam át én, hiszen nagyon elfoglalt.

Azt mondta még nem írtatok levelet, igaz ez? Mit rakjon zsákotokba? Lassan töltögeti olyat is rak bele, amit nem kértetek. Bele sem mertem nézni, vajon mit rejthetnek a zsákocskák? 

Azt mondta legyen meglepetés, és még a karácsonyi ajándékotok is bele férjen. Hű-ha, ilyen még nem fordult elő! Vajon szenet, virgácsot kinek küldött? Remélem jók voltatok, szófogadók, szerető testvérek! 

Furcsa érzés, de Morci cicám a szekrény mögött dekkol, hiába hívogatom, talán ott tölti éjszakáját, míg Csavi papa fekhelyét bitorolja.

Talán kevés a szép szó, nem értek cica nyelven, mit kellene mondanom, hogy előbújjon? Csavival megbeszéltem, de ő sem értette mitől félek. Már nem tudom a lakásban van-e, vagy talált egy rést, mikor menekülhetett. Csavi olyan, mint egy kis ördög, öt percenként kikéretőzik, hangos a környék kutyaugatásától. Rohangál bóklászik a hóban élvezi a szabadságot. Papa az orrát sem dugja ki, vastag bundája védi a hidegtől. Tegnap este vacsorája után kirámolta a kukát. Nagyon mérges voltam, hangosan szidtam, a nappaliban hanyatt feküdt, várta, hogy dorgáljam. Farka csóvált a szemembe nézett, mintha bánta volna mit tett. Persze, hogy nem tudtam bántani, magamhoz öleltem és szent volt a béke. Talán az jutott eszembe, mikor kicsi voltam és anya kergetett az asztal körül, nagy főzőkanál kezében, szemében harag. Meztelen seggem odatartottam, üss anya, szememben könnyek, nem a félelem a megbánás könnyei. A félresikerült huncutságot nem lehetett könnyekre váltani. Az első suhintásnál a főzőkanál elakadt a székben, darabokra tört. A haragot felváltotta a nevetés, hangos kacagás. Ajkáról olyan ritka volt és őszinte. Magához ölelt és pongyolájával törölte könnyeim és szeretett. Egyszer a papunk is kergetett a padok közt hittan órán. Azt mertem kérdezni, akkor mi az igazság, a majmoktól, vagy Istentől származunk? Haragja, te hitetlen, nem ért utol, mert reverendája a padban felakadt és szakadt. És boldogan szaladtam udvaron át anyámhoz, ahol ölelés várt. 

Azt mondják a te gondatlanságod, hiszen ha a kuka fedelét lezárod, elő sem fordulhat. Mikor a villanyoltás volt, sokáig hallottam körmei kopogását, aztán csend lett. Hajnalban, mikor még a nap sem kelt fel, de fény szűrődött szobámba, lelógó kezem nyalogatta. Elfordultam, még élvezni akartam ágyam melegét, csak egy órácskát, amikor már nem az álomvilág, a megérdemelt lustaság dominál. Lefeküdt a szőnyegre ágyam előtt. Mikor fordultam reményt keltettem benne. Nem bírtam tovább, az ajtó elé szaladt, ki a szabadba. Míg kávémat kortyolgattam önfeledten rohangált. 

Nem tudom létezhet-e boldogság, csak másfél napra kaptam, de emlékezett mindenre, mi rövid ittléte alatt történhetett. Ha nem ő Morci cicám, ilyen az egyedüllét. Ha vendéged érkezik elkötelezettnek érzed magad, kiszolgálni, de csak beszélgetni is nehéz, várod a pillanatot, hogy elmenjen. Emberi állati együttérzés, miben különbözik? Van, mikor a sok is kevés, és van mikor a kevés is elég. Öregségedre a szabad élet fogalma megváltozhat. Virágokat átültetni, beszélni velük szabadság, nem kérdeznek nem mormolják a felületes álszent szavakat, de értenek. Életet adni növénynek, fának virágnak igazi boldogság. 

Persze az életnek számtalan dimenziója van. Mikor melyiket éled, rajtad áll. Az egyiktől elfáradsz a másiktól feltöltött leszel. A szimbiózis, együtt élni természettel, családoddal barátokkal szeretteiddel, a környezeteddel. A boldogság forrása benned rejlik, mit adsz, mit kapsz, mit elfogadsz...         

    

 

 

Szüret 10 éve, Mindszentkálla, geológiai csoda? ...

...Szüret 10 éve, Mindszentkálla... Mikor még lábam, bírta a gyűrődést, megérdemelt pihenésként megmásztuk a köves hegyoldalt. Talán más arcok, talán még kisgyermekek, felnőtté váltak. Talán ez volt utolsó nagy kirándulásom, talán mindenki jó szívvel emlékezik rá. Azóta sem derült ki a hegyoldal titka, talán örök rejtély marad. Miért nem csúsztak kövek lábunk alatt, miért nem építkeztek az ott lakók, e kemény kőből. Néhány megmaradt közeli pincék romjaiban felleltük maradványait. A hegy északi vonulatában találtunk egy olyan védvonalat, nem volt habarcs, csak egymásra rakott illeszkedő kövek, funkcióik ismeretlen. Miért védték a hegyoldalt, hiszen tőle délre volt a kőhegy ártalmatlan omlása. Maradt egy kőszirt, ami a talaj eróziója miatt képes ma is újabb kőomladékot a völgybe küldeni, talán évezredek, milliók kik választ tudnának adni. A dédink megmaradt pincéje romjai közt is találtunk egy-egy követ, ami a kőhegyről származhatott. Nem kötődött hozzá semmi anyag, könnyen kifordult, talán ez a magyarázat, miért nem építkeztek ebből a kőből. A tizenharmadik században épült puszta templom romjait kémlelve sem találtunk a kőhegyről származó köveket, hiszen kéznyújtásira volt. Talán tudtak valamit, amit mi nem. Tőle balra-jobbra bányászták a követ a kühegy, magas szilícium tartalma miatt kincsé vált. A modern geológia talán tudja a magyarázatot, talán kíváncsiságom a múlté, de Ti még megtudhatjátok az igazságot, ha érdekel! ...