...Kicsiként soha nem volt becézhető babánk. Rongyból, csuhéból készült fantázia szülöttjei, csúzli, íj kutyák martaléka lehetett, de soha nem szívünk szeretettje. Pedig a Baletta létezett az elmémben, soha nem beszéltem róla mert olyan abszurd volt. Öten fiúk nőttünk cseperedtünk, de baba csak anyu pocakjában létezett, talán onnan az emlék, hogy a következő kislány baba lesz, Baletta baba apró és szerethető. A név sokáig szunnyadt agyamban, bárkit kérdeztem de senki nem ismert babát Baletta néven.
Talán anya első gyermeke, lehetett, ki elment, mielőtt megismerhettük volna. Mikor fiaim születtek, nem volt
kérdés, csak fiú nevek léteztek, bár anya agyában ott éltek leánynevek, de a Baletta
nem volt köztük. Ahogy „kanyaka” volt a cumi, „apkapka” az apró pihe, szemét. Nevén nevezhető, pihe-puha párna amit a mama vart. Lehetett szívecske, kutyus, cica, egy csiga, amit ma is szívükhöz ölelnek.
Első unokám fiúnak született, második kislány. Boldog voltam,
mert anyám után a legszebb név számomra az Anna.
Előkerültek babák a padlásról, bőrönd mélyén pihenő, kócos, koszos babák, hiányos öltözékben, fél szemmel is kacsintók, de mosolygók és szeretni valók, de Balatta nem volt köztük. Gyermekeim ölelő babái, Peti baba, kócos néger baba, olyan sutba valók. Már nevükre sem emlékeztünk, mert már nem volt, ki segített volna.
Aztán egyszer álmomban újra előkerült a Baletta baba. Gyönyörű volt, szőke hosszú fésülhető hajjal. Valóban senkire nem hasonlított, ő volt a megtestesült szépség.
Ahogy néztem ráébredtem, ő nem más, mint az Anna. Róla álmodhattam egy életen át, csak a nevét kerestem és így lett számomra a Baletta baba egyszerre Anna baba!
Önző vagyok, vagy elfogult egyszerű nagyapa, ki még mindig álmaiban él, kinek létében a valóság csupán álom? És ha létezhet még pocak lakó, valóban létezhet a Baletta baba is, aki szép, szebb mint a valóság? ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése