... Legyen a húsvétod örömteli, boldog, minden évben felejthetetlen, ha eljön az idő, tudj szelektálni, mikor bár mondhatnád, ez volt a legszebb, de az agy képes eldönteni, mi feledni, mi még jobban szeretni való!...
... Közeleg a húsvét, számomra a legszebb tavaszi ünnep. Hallom a rügyek pattanását, látom a virágba borult mindenséget érzékelem a merész rövid szoknyákat, a téli hideg elől elbújó ifjúi bájt rejtő bimbódzást arcokon derűt, lesütött szempillákat, és mosolyt mindenütt. A komisz tél után erre vágytam, a kiteljesülés, az élet félreérthetetlen jelét, hogy még mindig élek és része lehetek a csodának. Gondot jelentett, hogy kezdjem, feltettem főni a tojásokat és vártam, hogy színesek legyenek. "Jaj, papa meg sem vártad míg megfőnek, elmentél aludni, reggel mosolygó színes tojások vártak, ugye ilyet álmodtál." Talán soha nem volt szebb, tompán ragyogó, kicsit foltos, de a legszebb a világon.
Anna korán ébredt, gondoltuk meglepjük a nyuszit, a papa tojást
főzött, szép egyenletes barnák voltak. Kevertünk színeket, kéket, zöldet és
sárgát. Papa festette az én tojásaim, aztán a papa megtréfált legyek én a
nyuszilány, de titok, senki nem tudhatja meg!
"Arcom pingálta, de hagytam, mert
én lehetek a nyuszilány, meglepetés apának, anyának, még a nyuszinak is. A kertet nem hagytam rendezni, legyen a
nyuszi dolga, hogy hova rejti futtában az én és Erik ajándékait. Aztán ha
meglelem, minden, mire vágytam ott piroslik, fűszálak közt rejlik az én
boldogságom! Én már nagy vagyok, de kis plüss állatkáim kicsik és várják a
csodát, hát én ezt mind odaadom! Betsy elbújt az ágak közé, ő nem igazi nyuszi, de tudom
nagyon szeretem, ha énekelek előbújik, szereti a hangomat, már nem sír, senki
nem bántja, csak hozzám bújik. Ő az én nyuszim, nem kér enni, nem kér inni, nem
kérdi miért szeretem, csak van nekem. Ahogy a cicáim is. Nem mondhatom, most a nyuszit jobban
szeretem, énekelek nektek is, mert a finom kaja a mindenkori szeretem. Ez az én
kis világom a papa a kiszolgálóm, de neki is mondom, hogy szeretlek.... Azt
mondta, ha nem mondom akkor is tudja, ha morcos vagyok és nem kell a hamis világ,
magához húz és azt mondja szeretlek. Sokszor nem értem, mi az a szeretet, ami
mindent legyőz, talán a hiány, talán a bizonytalanság, talán nem más, mint
önmagad meglelése, érezni valami jót, ami tán belülről fakad..."
Ritkán fordult elő, hogy születésnapom együtt ünnepelhetem, Krisztus a keresztfán elszenvedett szenvedéseit, meghalt, majd eltemettették, és harmadra feltámadott, értünk gyarló emberekért. Nos ezt próbáld apró agyakba plántálni…
Mert mindig kaptam ajándékot, mindig örültem, de azt mondták ez rendkívüli, papa 70 lettél. Tudtam mosolyogni, és tudtam könnyeim elfojtani, mert csak a teremtő képes e boldog fájdalomra, mikor megérdemelt jelened, emlékekre épül, mikor az emlékezés a te belső ügyed, mikor azt érzed, amit éreztél anno, éveken át. Mikor születésemkor a tavasz madara énekelt a szülőszoba ablakán, talán te voltál, aki ma is reményt adsz, és énekelsz nekem a végtelenségig, hangod unokáim hangján szól, beépülve agyamba. Ha ma mégis fáj, mit a jövő rejt, mit agyad is csak lopva rejthet előled, a szíved melege a végtelen szereteted mindent legyőzhet csak bízz és remélj! Hányszor kérdőjelezted jelenét, hányszor kérdezted, Istenem hol vagy, ha lecsúsztál, ha darazsak hálójában szenvedtél, ha nehéz helyzetben élni tudtál, mikor a reménytelenség mégis reményt keltett, ott volt név nélkül, a szívedben! Nem kellet templomokban hajbókolni, idegen emberek megértő tekintetét élvezni, csak a lelkedben érezni, szeretni.
Imám, fohászom halk, csak az hallhatja, ki megérett rá, mégis próbálok kiáltani, szeressük egymást, csak úgy mint rég, önfeledten, ne kelljen keresztfák alatt könnyeket hullatni, ne kelljen reménytelenül sírni, csak érezni a boldog pillanatot! Legyen a húsvét örök ünnep, amikor minden jót kívánhatok, minden mi újjászülethet, minden álom, mi valóra válhat, hatalmasodjon el szíveden!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése