Mi lett volna akkor és ott... II.

 ... Mi lett volna, ha akkor nem a vágy a többet akarás vezérel, hanem a megelégedés, elértem, mire vágytam.

Tudtam ez nem én vagyok. Nekem többet szebbet kell adnom, mit az élet kínál. Amit gyermekkoromban soha el nem érhettem, előttem a megtestesült tiszta lehetőség. Vágytam, mit testem lelkem kínált, vágytam az ismeretlent, miről álmaim szóltak. Vágytam, hogy több legyek, mi eddig voltam, vágytam, hogy gyermekeim büszkén tekintsenek rám, hogy anyámnak és apámnak soha ne kelljen szemüket lesütni, ha rám gondolnak. Vágytam, hogy megbecsülésben éljek, hol tetteim nem voltak hiába. A vágy az elégedettség arra sarkalt, hogy nincs megállj, van tovább. Azóta tudom, mindig van tovább, mert életem nem egy pillanat, hanem kettő, három, ki tudja mennyi? Az elégedettség nem azt jelenti, hogy valaminek vége, mindig egy új kezdete. Csak az tudsz lenni, aki vagy és mindig több, ki leszel! Vágyaink álma látni a tengert, látni azt, mit csak képzelet szült. És vágyni azt mit soha el nem érhetek, a piramisokat, letűnt korok világát ahol a múlt a jövőt ígéri. Van, lesz még életem, hiszen nem tűnhetek el úgy, hogy van még küldetésem! E földi létben, mint tudtam véges. Van családom, szeretetben élő testvéreim, fiaim, unokáim. Volt feleségem, egyetlen segítőm, az életet megélni vágyó, ki előbb mondta, hogy elég, a te jövőd a ti létetek biztonsága a kezedben van. Mikor csukott szemei közt várta a véget, mikor lélegzete arra is kevés volt, hogy szorítsa kezem, mit tehettem? Kötött az eskü, mit egymásnak fogadtunk, ha menni kell, hagyjuk, hogy menjen. Ezer csókkal éleszthettem volna. Mi lett volna, ha akkor és ott megteszem? Ezer nyű marta testét, lehettem volna, ki felül bírálja a végzetét? Akartam és mégis elfogadtam. Vajon ki lesz, ki engem felügyel, kit választásra kényszerít? Az első és utolsó morfin csepp a nyelvére, talán megnyugvás, vagy a méreg, mi más világba küldte? Szerettem volna még egyszer átélni az utolsó éjszakát, mikor azt mondta, apa ez csodás volt, mindig erre emlékezz! Nincs test és nincs érzés, mi pótolni tudná... Van lélek és hit, mi égbe kiállt, van remény, vagy az elfogadás, Istened így rendelkezett! …