Ha váltani akarsz, válts robot üzemmódra!...

 … Mindannyiunk életében van, egyfajta automatizmus. Míg társas életet élünk, míg dolgozunk, míg vagyunk egymásért, más, mint az egyedüllét. Mindig felelősek vagyunk másokért, magunkért. Aztán eljön az idő, mikor a felelősség vállalás leszűkül. Voltak íratlan szabályok, normatívák, életünk meghatározó tényezői. Vannak tények, változások és nekünk alkalmazkodni kell. Szívünknek, lelkünknek parancsolni nehéz. 

Egyet tudunk, élni kell, mert az élet rendje ezt követeli. Hogy hogyan, azt nekünk kell meghatározni. Ha valaki fogja a kezed és biztonságot sugároz úgy érzed az élet könnyebb. Ha elengedik, a bizonytalanság vesz erőt rajtad, minden másnak tűnik, erőtlennek érzed magad, pedig érzed belül erősnek kell lenned, magadért másokért.

Nehéz újra érezni, hogy reggel kisüt a nap, neked ragyog, sok-sok kihívás, és csak vársz, jönnek a kifogások, ej ráérünk erre még, aztán toljuk magunk előtt, a fontossági sorrend is elvész, hiszen van időnk, vagy mégsem? Első sétám a kertbe vezet, már észre sem veszem, hogy tegnap más volt, mégis látom a változást. A fű megnőtt nyírni kellene, a sövény az egekbe kúszik, vágni kellene. A virágok nyílnak, elhervadnak, újak nyílnak és csak érzem az idő haladtát, egyre közelebb az elmúláshoz.

Ha jönnek gyermekeim, unokáim az idő újra felragyog, minden más, mindent együtt látunk, szépnek csodálatosnak. Vannak terveim, gilisztát keresünk a komposztban, halacskát fogunk a kerti tóban, pecázunk a Balatonban, halat pucolok, megy a fagyasztóba, virágot szedünk és visszük mamához a temetőbe. Sétálunk nagyokat nevetünk, hintázunk sárban dagonyázunk, a homokozóban sütit készítünk együtt, és a lelkem ragyog, a testem sajog...

Komoly vagyok. Papa neked készítek ebédet...

 

 

 A pecázás veled más Papa, köszönöm, hogy tanítottál... 

 

Megpusziltam és vissza engedtem, papa mondta kívánjak hármat, szemem lecsuktam és kívántam...

 A hintázás csodálatos, csak lökjél papa magasra...

Papa, ha kérded, hol a Gitta mama, mutattam, ott fent a felhők fölött a csillagok közt...

Megengedted, hogy kis csizmám kipróbáljam, tudod szeretek dagonyázni...

Papa sokat dolgoztunk, sok a munka, kicsit elfáradtam. Erik nem tudott segíteni, mert elfoglalt volt... 

 Azért a bolognaid nagyon finom...

Ha elmennek, folytatom értelmetlen sétám a kertemben, körbe-körbe, becézgetve virágaim, simogatva gyümölcsfáim, ez Annáé, ez Eriké, az eprek, a málna, ribizlibokrok mind az Övék. A kerti tóban bimbódzik a tavirózsa, most vajon csak nekem nyílik? 

A halacskák, a Kormi cicám, gyermekeim, unokáim nekem örülnek, mert vagyok …