Furcsa érzés emlékezni, mégis megteszem...

 

… Tudjátok, történelmünkkel nehéz azonosulni. Gyermekkorunk vágyai, ránk hagyott meséi, olyan csodálatosak voltak, a valóság mindig tudtuk odaát van, halandó őseinkben, a temetők mélyén, talán az univerzumban. Sokáig nem tudtam, valóban létezett a káli medence, sok kis falujával, de elképzeltem. Ma már köszönhetően a tudomány, az elkötelezett kutatásnak van, aki feltárja szemem, amit eddig nem láthattam. Amiről csak fantáziálhattam ma valósággá válhat.  Az összes „kál” elmémben össze áll. Mondhatom, volt csodálatos múltjuk, néha nehéz, gyötört, menekülni kényszerült, de mint a gomba spórái, mélyen a földbe rejtve, képesek voltunk újra éledni.


Mikor unokáimnak mesélek a mesebeli kincsről, amit a veszprémi püspök menekülés közben elrejtett, ugyan azt a csillogást látom szemükben, amit érezhettem, amint nekem nagyapám mesélt. Nem tudok betelni a kutatások eredményeivel, a káli medence olyan értékeket, felfedezetlen titkokat rejthet, hogy kevés egy emberöltő feltárásukra.

"1552-ben a törők elfoglalta Veszprémet, ahonnan Köves András püspök Sümegre menekült. Az egyházi férfiú egyben katona is volt. aki minden anyagi javát a tőrök elleni küzdelemre fordította - egyszerűen élt és úgy is halt meg. Egy 1559-ból való birtok összeírás a Velétei palotát – mint „szentbenedekkáli palotát'' - az ő tulajdonaként említi, miszerint a falu földesura, a veszprémi püspök itt palotát bírt, amely feltehetően azonos ezzel a rommal. 1590-ben pusztulhatott el, feltehetően a törököknek köszönhetően égett le. Mára egy helyiség maradt meg, félköríves záródású kapuval. Keleti oldalán nagy falkiomlás jelöli az egykori bejárat helyét. Nyugati fala alacsonyan áll, jórészt törmelékkel belepve. Az északi és déli falbelsőben 8-8 lyuk jelöli a gerendák helyét. A falon ma is látható konzol által tartott részen szuroköntó erkély volt, ahonnan a palota védői szükség esetén forró folyadékokat önthettek a nem kívánt látogató nyakába.

A legenda szerint a török elől menekülő püspök a palota mellett a Tücsök oldalban kincsekkel teli aranyhintót ásatott el. A hintó hétévente felbukkan, helyét hajnalban kékes láng jelzi. A faluban ma is vannak, akik hisznek a legendában s titkon talán keresik is a kincset." (Kaszás Tamás)

Próbáltam kutatni múltunk a nevem alapján. A nevem Tasner, valamikor Taschner, valószínű, hogy a betelepüléskor echte német, közép európai leszármazott. Arcunk vonala, szőke kék szemű gyermekeink, unokáink, erre utalnak.

 Azért a "Tasner" név létezett már a betelepítések előtt is. Bár korábban is érkeztek németek. Tasner György és Mihály testvéreket a török elleni hadakban szerzett érdemeikért I. József király 1708. febr. 11-én kelt czímeres nemeslevélben nemesítette meg. Tehát ők előbb is itt voltak, ekkor csak nemesítették őket. Ráadásul ők Veszprém megyéhez, Öskühöz köthetők.” (Kaszás Tamás)

A másik ág a Tölli, tudom, érzem, hogy ez magyar történelmi vonal. Származásuk mélyre nyúlik vissza, a káli medencében keresendők a gyökerek. Az ős magyar vonások, fellelhetők testvéreimben, leszármazottjainkban. A Tölli nemzetség talán szegény paraszt, de a környék Mindszentkálla ősi lakosai. Agyamból nem tudom kiverni, a Tölli nemzetség létezett, itt, vagy máshol, bizonyítottan, vagy nem. Az álmaim ritkán hazudnak!

Érdekességként: a 12. században kialakult, ágostoni regulát követő szerzeteskanonok-közösségekből (Ordo Canonicorum Regularium S. Augustini) a középkor során 16 féle rend keletkezett. A Magyar Királyságban meghonosodott 4 rend közül a karinges kanonokok (superpelliciati) rendelkeztek a legtöbb rendházzal, amelyek többsége a Dél-Dunántúlon feküdt: Baranya megyében öt, Somogyban egy, Tolnában pedig két helyen: Aporon és Tőlön volt monostoruk. Ez azért érdekes, mert a középkori névképzés részben úgy alakult ki, hogy a származási hely (lakóhely) alapján adták a vezetéknevet. Pl.: Csepely falu, az innen származó neve pl. az okleveleinkben nagy eséllyel Csepely-i. A Tölli pl. Töl-i. A Tolna-megyei Töl az 1542. évi dikális összeírások szerint Től faluban a tőli prépostnak 15 portája volt, 1543-ban viszont a falunak 7 fizető portája volt, ebből 5 a szegénysége miatt adókedvezményes. Lakói valószínűleg a török hódítás kezdetén, 1544-ben vagy 1545-ben hagyhatták el. Ettől kezdve nem létezik. De elvileg Sopron környékén is volt egy Töl. Veszprém megyében ilyen nevű településről nem tudok a középkori évszázadokra, de semmi kizárva. Devecser környékén már az 1800-as években előfordul a Tölli név, így további kutatással talán összefüggésbe hozható igen korai magyar családdal. Persze ez rengeteg munka, és minél korábbra megyünk, annál kevesebb az adat, valamint a középkorban csak keresztnevek léteztek, itt már csak vezetéknév utalásra találhatunk rá, pl. mesterség, származási hely stb... Ha csaknem vissza származtatható nemesről van szó. (Kaszás Tamás)

Amit én gyermekként megéltem, kutattam kincset a káli medencében, Mindszentkállán, talán nem is tévedtem. Csak hallomásból ismertem a részleteket soha. Elég idős vagyok ahhoz, hogy álmaim valóra váltsam? Nem tudom mi ez a kutatási vágy a múltunk után, mi az, ami hajt, kényszerít emlékezni. Több ezer kérdésemre választ kaptam és több ezerre nem. Ti kik ott éltek, élhettek, soha ne adjátok fel a reményt, mert a kincs ott van, a föld mélyén, vagy csak a szívetekben!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel...