Egy álom, mi lehet valóság?...

 

 


... Mikor óvodás korú gyermek voltam, bár óvodába soha nem jártam, de mindig álmodtam. Egyszer ültem a kis asztalnál, és bontogattam tízóraim, de valahogy nem kívántam. Mellettem egy kócos hajú kislány ült. Én már nagyfiú voltam ő még hozzám képest kicsi. Talán négy év lehetett köztünk. Szemei mélybarnák és bánatosan halványak voltak. Azt hittem beszélni sem tud, de halk szaván megszólalt. Én Pintyőke vagyok, de előző életemben másként hívtak. Mosolyogva elé toltam szalvétámon árválkodó májkrémes szendvicsemet, amit anyu oly gondosan kenegetett. Nem volt friss, talán szikkadt sem, apró fogainak rágható. Láttam szemeiben a fényt, nekem anyukám ilyet soha nem készített. Az almából nagyot harapott ropogott foga alatt, mosolyát édes tekintetét le nem vette rólam. Tudom téged hogy hívnak, bár Joachimnak soha nem szólítanak. Ott voltam, mikor születtél, ott voltam mikor kereszteltek. Én voltam kismadár az ablakban, aki énekelt, de hangom talán csak a te lelked érinthette. Egy kis kagylót adok neked. A tenyeredben is elfér, de nyakláncra fűzve még szebb. Ha belefújsz lágy szellőt hallhatsz. Ha közelebb húzod füledhez, hallhatod anyád énekét, mi oly sokszor álomba ringatott. Tudtam, mikor először étellel kínáltál befogadtál szívedbe, megszűnt hallhatatlanságom, de nem a létem. Végig kísérem életed, ha felcseperedsz, mindig veled leszek. Óvlak minden rossztól, de életedbe nem szólok. Jóval később, mikor már szerelmi életem is zsákutcába jutott előkerült a kis kagyló. Belefújtam és fülemhez emeltem. Hallottam lágy szellőt és egy hangot. "Én Pintyőke vagyok, de előző életemben másként hívtak. Új életemben Gitta névre hallgattam". Talán te is hallod, mert születésedtől fogva kísérlek. A lány dallam az ének az én hangom, gyermekeid unokáid már az én hangomat hallják. Azt mondják a földi élet kegyetlen, nem, csak időhöz kötött. Mikor újra a kis kagylóba fújsz, és reméled hangom énekem, ne keseredj, talán újra madár lettem, unokáid ablakában énekelek madár nyelven és ha szívük nyitott, éreznek minden hangot, dallamot...         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel...