... Harminc év távlatából nézve, még furcsábbnak tűnik minden. Életem delén talán minden szabad volt. Ki élelmes volt, megálmodhatta, megalkothatta jövőjét. Szabad ország, szabad akarat, az elmaradhatatlan magyar mentalitás, többet szebbet akarok.
'92 lehetett életemben a vízválasztó. Apám meghalt, Szabadságpusztára költöztünk. Gyermekeim érzéseit hátra hagyva, csak az önös érdek hajtott, nekik jobb élhetőbb világot teremteni. Döntési jogom nekem volt és Ők voltak gyermekként az elfogadók. Felhagytam kispolgári életemmel, mikor minden mindig kiszámítható volt. Belekóstoltam a nagyvilági életbe. Trabantomtól meg kellett válnom, azt mondták snassz, döntsem az árokba. Nissan-ba ültettek, mert ez jár egy területi vezetőnek. Egyszerre lettem vezető, valaki, aki több, mint valaha voltam. Azt hittem ez a világ más, azt adhatok családomnak, amire vágynak, amikor úgy mehettünk vásárolni, hogy nem az ár számít, hanem amit kívánsz. Nem voltak mohók, nem tudtak elszakadni korábbi életüktől, nem kellett NIKE cipő, holott tudtam szívük erre vágyik, nem kellett kartonnyi gumicukor, túrórudi, semmi, mivel különbek lehettek előző életüktől. A COMMODORE számítógépnek örültek, nem mert játszani lehetett, lehetett fejlődni, többnek lenni, kiknek nem adatott meg. Ezáltal váltak azzá, kik a mai napig is büszkeségeim. Eljutottunk a tengerhez, mi kettőnk vágya volt, nem a gyerekeké. Nem mondom, hogy élvezték inkább elfogadták, mert a mi boldogságunk fontosabb volt. Voltak partik, a siófoki aranypart egyik szállodája a "miénk" volt. Hordóban gurították a tokaji aszút, mert a főnöknek szülinapja volt. A Marlboró cigit a recepción nem dobozra, kartonra csíkra kaptad. Ha számodra az ismeretlen Wiski nem ízlett, újat bontottak, a szállodai szobában a privát hűtőd tele volt, nem kérdezte senki, mit fogyasztottál, mit tettél táskádba távozáskor, minden ingyen, de nagy ára volt. Voltak kínálatok, holland, német, spanyol tengerparti üdülésre, ami már család nélküli olyan "kanbuli" lehetett. A család nélkül én félkarú óriás lehettem. Nem kívántam, nem vágytam, így perifériára kerültem. Mert jó embernek lenni, születni kell, nem én a lelkiismeretem diktált. Később tudtam meg, nevemen 50-100 milliós váltók voltak, mert jóhiszeműen emberekben bízva üres íveket alá írtam. Az élet a hatalom nem büntetett, mindig kiderült jóhiszemű ártatlanságom, még a Nissan is enyém, miénk maradt. Csak lelkemben maradt örök kétely, ha akkor és ott másként döntök cselekszem?... Olyan világban éltem, amikor adhattam önmagam az üzleti életben, amikor jó döntéseimmel egy hatalmat gyarapítottam, amikor a megérdemelt jutalom már kétséges volt. Olyan emberekkel dolgozhattam együtt, kik érezték lelkiségem, kik csak jóindulatból szúrtak hátba, kiknek szava hihető volt, kiknek tette az enyém is volt! ... Bár nevezhetnék embereket, de nem tehetem, mert kit véletlenül kihagyok, joggal kérdezné, miért is ?... Váltam nem a politika a családom álmaim kiszolgálójává... Mert mi együtt váltunk egésszé, egy család egy akarat, egy boldogulás... Mit gyakran emlegetnek, mi voltunk a család...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése