... Életemben nem ettem annyi tócsit, mint az utolsó hónapjaimban. Mikor egy-egy viccet elsütök, még hazafele is kuncog, de jó veled, mindig megnevettetsz, Isten adja, hogy sokáig így legyen. Ajkán csorog az olaj, szája szögletében megül a tejföl. Ha kicsi lenne partedlit kötnék nyakába, mert bizony kabátján árválkodnak foltok, mit úgy hívtunk, bocs, leettem magam. Későn fekvő, későn kelő lettem. Napi rutinom élményekben szegényes, tisztálkodás után Morci cicám követeli reggelijét, a lépcsőn ülő öreg cicáim is csak addig maradnak, míg étket nem kapnak. Általában nem reggelizem, beérem marék gyógyszeremmel és várom az ebédet. Dél körül az ételfutár becsenget, néhány kedves szó és öt perc alatt átfagyva menekülök meleg kuckómba. Nem vagyok babonás, de évekkel ezelőtt rakoncátlankodó ősrégi kazánomhoz nem nyúlok. Hagyom, hogy pókok, porcicák éljék világukat. Néha kívülről letörlöm, hogy a lecsapódott pára, ételgőzök, nikotin ne rondítsák méltó fehérségét. Tudja a dolgát, fűt, néha kattog, pattog, de ebből tudom, hogy él és engem szolgál. Mikor a technika válik élhető világoddá, érzékeny leszel az amúgy elhanyagolható zajokra. Mosógépem hetente-kéthetente megpakolom. Váltó ruhám van bőven. Tudom, hogy a 125 perces program 102 percnél megáll. Megszűnik a monoton hang, és a sárga lámpa villog. Start és jó esetben folytatja félbehagyott munkáját, van mikor újrakezdi. Sebaj, eddig még mindig eredményesen lejárt. Virtuális világ. Eddig azt gondoltam, ha valakire, valamire vágyok, csak gondolni kell rá és a telefonom megszólal. Valóban működik, talán a vonzás törvénye érvényesül? A Facebookon van egy ismerősöm, aki nekem nem is ismerős, de a múltban agyában rögződött név alapján, kedves ismerősnek tekint. Naponta négyszer-ötször küld üzenetet, tehát gondol rám. Gyermekeim, unokáim napi szinten érintkeznek velem gondolataimmal, hacsak virtuálisan is. Azt gondolom, sok embertársamnak fontos vagyok. Csak a valós emberi hang, az érintés hiányzik. Morci cicám már tekintetemből tudja, hogy viselkedjen. De haragudni nem tud. Ennyi simogatást, dorombolást senkitől nem kaphatnék, mit ő ad. Pénztárcám nem bánja, mit a finom falatokért adok, cserébe a mérhetetlen szeretetet kapom. Azt hiszed lecsengett a karácsony, de füledben még mindig hallod unokáid kedves énekét, hangját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése