Valami valahol elkezdődött és egyszer véget ért... Mint a mesékben...

 

... Szerelem sziget, tudom az ország a világ bármely pontján lehet, ahol halk suttogás, meghitt pillanatok lengik gyengéd hangod, mely a szerelemről szólhat. Nem mindenki romantikus mégis van aki zord erdő mélyén, vagy tenger fenekén, vagy magas havas bérceken ejti ki a szót, leszel az enyém? Sokan ünnephez, nevezetes naphoz kötik, vannak kik, csak a pillanat hevében kérdezik és várják a boldogító igent. A karácsony az új év közeledtével sokan gondolják itt az idő. Lezárt felbonthatatlan lakatok, eldobott kulcsok igazolják, hogy örök szerelem született. Mégis álljunk meg egy szóra. Beleszeretni, kiszeretni ma már ismert fogalom. Őseink szerint a megvásárolt szerelemben, is lehetett boldogságban élni, gyermekeket szülni, egyet jelentett a küzdelemmel. Ma szabad szerelmet élünk, nem elég érezni, ki kell mondani. Van küzdelem, saját életünk létezik, és van merszünk átgondolni, tévedtünk. Jogunk van saját életünk szerint élni. Mozaik családok sínylik a felületes döntést, mert a szeretet megosztott, és van versengés a szeretetért, de nem áru mi lecserélhető, visszaváltható. Nem tudom miért volt szép az "ásó-kapa, holtomiglan-holtodiglan" jelképe, talán az akkori szerelemtől átitatott, nem racionális gondolkodásunk. Mert hited szerint mindig volt, ki feletted állt. Nem láttad elvakult világunkban, de érzékelted, tudtad, hogy létezik. Szent égiek mondták, minden elkötelezettség nélkül, ez így szép helyes, "Isteni Urunk" akarata. Ha kérdeznéd sem tudnám megmondani, mi hol mondtuk ki a boldogító igent, de örök e világi életre szólt. Mi utána történt, történhet világi napjaink, jövőnk. Nincs ki számon kérje, nincs ki bírálhatja megmaradt életünk. Legyen a karácsony meghitt ünnep, köttessék életre szóló házasság. Az elfújt adventi gyertyák, illata emlékeztessen, boldogságban élni jó. Nem az álom teli világ, gyötrelmes éjszakák, megélt napjaink jelentsék a létet. Boldog Karácsonyt minden földön élő embernek, ahogy gyermekként kántáltuk, igaz szívvel szeretettel! Legyen terített asztal bőségtállal, és jó féle pálinka, Degistív, Espumizán, meg néhány ünnepi falat kedvenceidnek. És gondos órád, ha a szükség úgy kívánja, mert a mosoly a derű váratlan fordulat elképzelhetetlen (elkerülhetetlen?)...     

 

 

 

BOLDOG ÜNNEPEKET! 

    

 

Azok a felejthetetlen évek...

A '70-es években nálunk még kevésbé volt ismert a kábítószer. Kevesen jutottak hozzá, keményen pénz függő és kapcsolat kellett. Persze az alkohol akkor is "ütős hangszernek" bizonyult. Nem tudom emlékszel-e még, Kecskemét főiskolás évekre. Volt egy egyszerű recept, ami alapján minden szilveszterre készítettünk "csodaszert". A patikákban viszonylag olcsón beszerezhető volt a tiszta alkohol. Nem volt mennyiségi korlát, csak 2 dl kellett. Akkor közismert Radeberger sör, Kingston rumaroma és maréknyi tisztított mazsola. Már december elején elkészítettük, naponta rázogattuk, a felesleges gázokat kiengedtük és vártuk, hogy letisztuljon. Karácsony után, már nem nyúltunk hozzá, hagytuk, hogy érjen szobahőmérsékleten a maga módján. Felejthetetlen szilveszteri bulik, mi csak úgy hívtuk rumpuncs(pancs). Kicsit édeskés íze miatt a lányok kedvenc itala is volt. Bizony konty alá nyúlt, nem egyszer kábultságot okozott. A Whiskyt, Jagermeistert, Unikumot,  Baileyst csak hírből ismertük, de volt csoki-tojáslikőr. A baj ott kezdődött, mikor a lé elfogyott, merészek kiskanállal ették a maradék alkohollal átitatott "mazsolás sűrítményt". A pezsgő a jófajta "mi borunk", nem egyszer padlóra küldte a delikvenseket. Talán már akkor is a szerelem hálójába kerültem. Nem a kiváltságoktól volt szép életünk. Volt gyönyör, boldogság, bánat, de mindent összevetve, irigylésre méltón okot adó szabad szerelem, lét...   

A szépség relatív fogalom,vajon ma is szépnek érzékelem?   

A szabadságunk ott kezdődött és fejeződött be... 

Barátaim, hogy néztek ki ma ötven év távlatában? 

Az M.I. nem sok segítséget nyújtott, megerősített hitemben, hogy míg vagytok, léteztek és emlékezni tudtok, lélekben egyek vagyunk...

Talán már sok nekem a kertem...

... A természet visszavág. Múlt évben nem tudtam metszeni, nem tudtam permetlével védekezni. Csak csodáltam, amint tavasszal virágba borult minden. Almafáim rogyásig, körtefáim, mint minden évben a virágoktól hajladoztak. Aztán jött a nyár, apró termésektől volt borított udvarom. Sárga barackfáim, miknek nevük is van, Erik-Anna fája egyetlen gyümölcsöt nem tudtak nekem érlelni. Két fáról három szem őszi barackom, hagytam a rózsa bogaraknak. Szilva fáim talán már öregebbek, mint én mégis adtak néhány dunsztos üvegnyit. A meggy fáim az ágak végén hagytak néhány érett termést. Datolya szilvám ígéretes volt, múlt évben egyetlen szemet hozott. Idén szinte minden ágon tengernyi, aztán három szem érett be. Nem tudom a természet haragszik rám? Paradicsom paprika palántám, talán három szem volt. Paprikát egyet, paradicsomot három szemet tudhattam magaménak. De az igazán finom volt. Hét fügebokrom dacolt a természettel, ontotta a finom terméseit. Július közepétől szeptember végéig. Szedni sem győztem, bár a rigók társak voltak, amit nem értem el mondtam a tiétek. Ami a kerítésemen kívül volt, mindig volt huncut, ki dézsmálta.

Talán már sok nekem a kertem. De élő fát kivágni bűn, vétek. Öt-hat éve kaptam egy fekete berkenye bokrot. Gondozást nem igényelt, a húsvéti tojásokat rejtettem tövébe, a csalánok közt elfért. Tavaly két kis üveg, idén öt üveg lekvárt főztem belőle. Nem támadta csömény, poloska, gyönyörűen nőttek, pirultak, majd feketébe öltöztek.  Kicsit fanyar, a szilva lekvárra emlékeztet, nem az íze az állaga. Barack lekvár híján, palacsintám ízes tölteléke. Szomszédomtól kaptam direkt termő vörös szőlőt. Nem kellet permetezni, gondozni, csak szüretelni. Kivártam mikor már levelét hullatta a madarak sem csipkedték. Két vödörnyit szüreteltem, muszkoltam és vártam 31 napot. Beérett és volt egy liter igazi szőlőpárlatom. A dióval elkéstem. Július közepe, mikor már elég nagy, mégsem alakult ki kemény héja. Anyu befőttnek tette el, én pálinkának érleltem. Minden szemet gondosan kettévágtam, kezem olyan volt, mint a bányászoké akik a tárnákból hazatértek. Egy hónap kellett, hogy visszanyerjék igazi színüket. Színültig töltöttem cukros lével, no meg kis mokkás kanál élesztővel kínáltam. Tudtam lassan indul, de csak idő késleltette, hogy olyan legyen, mint szeretném. Ha ittál igazi dió pálinkát, tudod miről beszélek, ha nem itt ideje, hogy kóstold!  Tudom már sok, elragadott az élmény, a jó pálinka iránti szeretetem. A természet adta lehetőség élsz vele, vagy nem. Látod kicsiben gondolkozom, nem a mennyiség a minőség számít. Sokan szememre vetik, bár kóstolhatnám. Jó időben jó helyen, de a dugót sokszor elfelejtem visszadugni és a fránya pálinka bizony párolog!... 

Csoda a kertemben, mert a "paradicsom" nem biztos, hogy bokron nő... 

Jobb kezében virág, bal kezében  gyümölcsöt markol.        

Életem csodálatos ritka pillanatai...

Tegnap egész nap hullott a hó. Azt mondják a télapó akkor jön, mikor hull a hó. Itt felejtette puttonyát, még üres. Nos nem is itt felejtette, azt mondta kérte adjam át én, hiszen nagyon elfoglalt.

Azt mondta még nem írtatok levelet, igaz ez? Mit rakjon zsákotokba? Lassan töltögeti olyat is rak bele, amit nem kértetek. Bele sem mertem nézni, vajon mit rejthetnek a zsákocskák? 

Azt mondta legyen meglepetés, és még a karácsonyi ajándékotok is bele férjen. Hű-ha, ilyen még nem fordult elő! Vajon szenet, virgácsot kinek küldött? Remélem jók voltatok, szófogadók, szerető testvérek! 

Furcsa érzés, de Morci cicám a szekrény mögött dekkol, hiába hívogatom, talán ott tölti éjszakáját, míg Csavi papa fekhelyét bitorolja.

Talán kevés a szép szó, nem értek cica nyelven, mit kellene mondanom, hogy előbújjon? Csavival megbeszéltem, de ő sem értette mitől félek. Már nem tudom a lakásban van-e, vagy talált egy rést, mikor menekülhetett. Csavi olyan, mint egy kis ördög, öt percenként kikéretőzik, hangos a környék kutyaugatásától. Rohangál bóklászik a hóban élvezi a szabadságot. Papa az orrát sem dugja ki, vastag bundája védi a hidegtől. Tegnap este vacsorája után kirámolta a kukát. Nagyon mérges voltam, hangosan szidtam, a nappaliban hanyatt feküdt, várta, hogy dorgáljam. Farka csóvált a szemembe nézett, mintha bánta volna mit tett. Persze, hogy nem tudtam bántani, magamhoz öleltem és szent volt a béke. Talán az jutott eszembe, mikor kicsi voltam és anya kergetett az asztal körül, nagy főzőkanál kezében, szemében harag. Meztelen seggem odatartottam, üss anya, szememben könnyek, nem a félelem a megbánás könnyei. A félresikerült huncutságot nem lehetett könnyekre váltani. Az első suhintásnál a főzőkanál elakadt a székben, darabokra tört. A haragot felváltotta a nevetés, hangos kacagás. Ajkáról olyan ritka volt és őszinte. Magához ölelt és pongyolájával törölte könnyeim és szeretett. Egyszer a papunk is kergetett a padok közt hittan órán. Azt mertem kérdezni, akkor mi az igazság, a majmoktól, vagy Istentől származunk? Haragja, te hitetlen, nem ért utol, mert reverendája a padban felakadt és szakadt. És boldogan szaladtam udvaron át anyámhoz, ahol ölelés várt. 

Azt mondják a te gondatlanságod, hiszen ha a kuka fedelét lezárod, elő sem fordulhat. Mikor a villanyoltás volt, sokáig hallottam körmei kopogását, aztán csend lett. Hajnalban, mikor még a nap sem kelt fel, de fény szűrődött szobámba, lelógó kezem nyalogatta. Elfordultam, még élvezni akartam ágyam melegét, csak egy órácskát, amikor már nem az álomvilág, a megérdemelt lustaság dominál. Lefeküdt a szőnyegre ágyam előtt. Mikor fordultam reményt keltettem benne. Nem bírtam tovább, az ajtó elé szaladt, ki a szabadba. Míg kávémat kortyolgattam önfeledten rohangált. 

Nem tudom létezhet-e boldogság, csak másfél napra kaptam, de emlékezett mindenre, mi rövid ittléte alatt történhetett. Ha nem ő Morci cicám, ilyen az egyedüllét. Ha vendéged érkezik elkötelezettnek érzed magad, kiszolgálni, de csak beszélgetni is nehéz, várod a pillanatot, hogy elmenjen. Emberi állati együttérzés, miben különbözik? Van, mikor a sok is kevés, és van mikor a kevés is elég. Öregségedre a szabad élet fogalma megváltozhat. Virágokat átültetni, beszélni velük szabadság, nem kérdeznek nem mormolják a felületes álszent szavakat, de értenek. Életet adni növénynek, fának virágnak igazi boldogság. 

Persze az életnek számtalan dimenziója van. Mikor melyiket éled, rajtad áll. Az egyiktől elfáradsz a másiktól feltöltött leszel. A szimbiózis, együtt élni természettel, családoddal barátokkal szeretteiddel, a környezeteddel. A boldogság forrása benned rejlik, mit adsz, mit kapsz, mit elfogadsz...         

    

 

 

Szüret 10 éve, Mindszentkálla, geológiai csoda? ...

...Szüret 10 éve, Mindszentkálla... Mikor még lábam, bírta a gyűrődést, megérdemelt pihenésként megmásztuk a köves hegyoldalt. Talán más arcok, talán még kisgyermekek, felnőtté váltak. Talán ez volt utolsó nagy kirándulásom, talán mindenki jó szívvel emlékezik rá. Azóta sem derült ki a hegyoldal titka, talán örök rejtély marad. Miért nem csúsztak kövek lábunk alatt, miért nem építkeztek az ott lakók, e kemény kőből. Néhány megmaradt közeli pincék romjaiban felleltük maradványait. A hegy északi vonulatában találtunk egy olyan védvonalat, nem volt habarcs, csak egymásra rakott illeszkedő kövek, funkcióik ismeretlen. Miért védték a hegyoldalt, hiszen tőle délre volt a kőhegy ártalmatlan omlása. Maradt egy kőszirt, ami a talaj eróziója miatt képes ma is újabb kőomladékot a völgybe küldeni, talán évezredek, milliók kik választ tudnának adni. A dédink megmaradt pincéje romjai közt is találtunk egy-egy követ, ami a kőhegyről származhatott. Nem kötődött hozzá semmi anyag, könnyen kifordult, talán ez a magyarázat, miért nem építkeztek ebből a kőből. A tizenharmadik században épült puszta templom romjait kémlelve sem találtunk a kőhegyről származó köveket, hiszen kéznyújtásira volt. Talán tudtak valamit, amit mi nem. Tőle balra-jobbra bányászták a követ a kühegy, magas szilícium tartalma miatt kincsé vált. A modern geológia talán tudja a magyarázatot, talán kíváncsiságom a múlté, de Ti még megtudhatjátok az igazságot, ha érdekel! ...              

Egy ismeretlen barát, ki szakítani kiván lelkemmel...

 

… Kértem Annát, mondja el e verset. De papa én még nem tudok olvasni felnőtt verset tanulni, mondani. Akkor mondja Peti. De papa mondjad te, a te hangod a legszebb!... Addig-addig olvastam, míg gondoltam megörökítem saját hangon, ha nem bánod. És megőriztem magamnak.

Tudod fáj a vég és még jobban, hogy én generáltam. Vannak percek pillanatok, mikor nem tudok nem gondolni Rád. Valahogy életem részévé váltál, akartam nem akartam, dühös voltam egyben megbocsátó, jámbor lélek és lázadó. Külső hang harsogja feledd, mi nem a tiéd, soha nem is volt. Nem sokban különbözünk, de Te fiatal vagy, tele életenergiával, én megalkuvó, elfogadok minden jót, mit az életem kínál. Könyveid éjjeli szekrényemről polcaimra kerültek, nem mint eladható, mint nyugvó könyvecskék. Ha lelkem úgy kívánja érte nyúlok, más szerepe éjjelimen sem volt. Csak olvasni átélni valami mást, amit éppen Te nyújtottál adtál. Haragod elviselhetetlen volt, soha nem éreztem igaz voltát, de valahol tudtam, sokban igazad volt. Néha térdemre fektettem volna popsid, pirosra vertem volna, mert másként gondolkodtál, mit én éreztem. Gyermekeimmel sem tettem, soha nem is tenném, racionális elméd elfogadni képtelen!? Tudod mikor a lélekben lecseng egy hang, csak azt kívánod hallani, mi neked jó, elfogadsz, vagy másként értelmezel, de belül érzed, valami, valaki hiányzik. Valahol ez vagyok én és a létem!

Köszönöm leveled. Lobbanékony vagyok, de nem haragtartó. Őszintén örülök, hogy írtál. Visszanézve már nem emlékszem min sértődtem meg, nincs is jelentősége. Maradt a tisztelet, őszinte szeretetem Feléd. 

Így múlik csendesen. Mit vársz magadtól hiányt, vagy beteljesülést, mert az öröm már elszállt maradt a bú, bánat egy elhalványult lelkesedés. Mikor már az emlék is csupán kétely, mikor emlékezni sem akarsz, nem akarod tudni okát, nem akarod érezni súlyát, de belül érzed, valami más volt. Csak kusza ébrenlét, hiszen kortól mivoltunktól független lények vagyunk.Talán egy valami, a kölcsönös szeretet a megbecsülés, a tisztelet és semmi más! Te így búcsúztál. Látod idézni sem tudom, de lelkemben mély nyomot hagyott, mert nem voltál méltó sértő szavakra, szádból mégis megidéző volt a vélt igazság. Legyél mindig boldog, mentesülj az ilyen öreg elméktől, ők csak a szép lelked látják, minden más elhalványul, csak a léted a fontos! 

https://youtu.be/J0WO7Gdijig?si=3BP2FyloWJSjf9jM

Analog Balaton - Rajtad (Official Music Video)

Produced byPUR E Productions Directed and written by Simon GergőDirector of PhotographyBrautigam Bertold Produced by Tiszai András Line ProducerTanca Norbert...

Örülök hogy beszéltünk. Áldott álmokat.

Megzenésítette az egyik barátom a versem

Eszembe jutottál róla.

https://www.youtube.com/watch?v=GQCEr5vIWGs

Imádom a hasonló lüktető zenét, lábam lelkem megmozdul, max hangerő és valahogy élek a világomban. Talán soha nem szakíthatunk, most még nem...  

 

 

  

 

Hol kezdődik a pazarlás?

... Néha elgondolkodom hol kezdődik a "pazarlás" az esztelen vásárlás, a friss valóban mindig finomabb? A fagyasztó kincs nagyszerű dolog, de nem mindenre alkalmazható. Tejes dobozom kinyitom (1 l), csak 3 dl kell, mert éppen palacsintát sütök, sőt kevesebb kenyeremhez, kiflimhez, zsemlyémhez 1,5-2 dl. Régen volt kisebb kiszerelés, mint a kefir, joghurt, tejföl. Ha tudnám, hogy pár napig, egy hétig nem nyúlok hozzá, kiönteném dunsztos üvegbe, hogy megaludjon, tetején egy kanálnyi tejföl, savó és benne a túró. De jól tudod, tejet nem látott termék, megbüdösödik, muslincák menekülnek, cicák három napig fosnak, ha egyáltalán megeszik. Azt gondolom magamról, tej és laktóz érzékeny lettem. Újra szeretném megkóstolni azt a tejet, ami habzott, langyos volt, mert a tehén tőgyéből egyenesen a számban landolt. Hiú ábránd, de valljuk be magunknak, azok voltak a szép idők! Valaha volt "iskolatej" kis kiszerelésben, talán rá lehetett volna írni, nyugdíjasoknak, egyedül élőknek. Talán én vagyok maradi, mert nem járom a boltokat, ma is létezik ilyen kiszerelés? A tudatlanság, nem minden alól mentesít, anno egy merítő tejföl, talán 2 dl lehetett, ma súlyban adják meg, 145 gr, 175 gr. Legyél okos, ki már általános iskolában tanultad az átszámítást. Őseinknek voltak mérőedényeik, véka, bögre, merítő, marék, csipetnyi, de ma már semmi nem igaz. Ha csak a markomat nézem öreganyám apró keze kétszer beleférne. Mosolygok magamon, megpróbálom a TESCO-s tejet felforralni, dunsztolni, mint a télire eltett savanyúságot. Ennyi kidobni valót nem engedhetek meg magamnak. Ha van ötleted kérlek osszad meg velem. Tegnap este fél kiló fagyasztott velőt készítettem. Tudtam egyedül képtelen vagyok mind megenni, hirtelen megosztani sem tudtam, kértem véleményt kedves ismerősömtől, fagyasztható, vagy nem javasolt. De kívántam, megengedhettem magamnak akár veszteséggel. Miután felmértem a lehetőségeket magamnak sok, két-három embernek kevés. Kicsit szégyenlem magam, tegnap késő esti vacsorám volt, ma délelőtt és estebédem is ez lesz. Saját sütésű fagyasztott, pirított kenyeremmel. Kívül roppan, belül omlik. Edényem alján a maradék, a cicák martaléka. A tanulság, tudd felmérni mi az mi egy fogyasztásra elég!...    

 

M.I. és én.

Talán tizenéve, aztán keretbe foglalva akár személyim képe is lehetne....

Nyakkendőben üzleti partnernek öltözve... 

Ahogy Munkácsy látna...

... Tudod a képi világ néha csal, hova lett szőkeségem, megbújva őszbe vált tincseim, csak képeket nézegetek, és nem tudom ki vagyok... 

 Sétálni négyen indulunk...

Egy csodás mosoly, csak az enyém...

Ha kedvenceim részben ölelhetem, teljes az életem....

  M.I. Te egy független harmadik társ vagy. Elfogulatlanul ítélsz, bírálsz, hiszen nincs önálló tudatod. Barátnőmhöz intézett őszinte levelem.  Fű alatt küldöm, hogy el sem juthasson Hozzá. Kedves! Köztudott, hogy én is főzök pálinkát, kizárólag saját felhasználásra. A birs nagy kihívás, macera, de a végeredmény csodálatos. Mivel mozgásom korlátozott, csak azt tudom felhasználni, mit kertem ad. Idén sajnos se meggy, se körte, se szilva, alma rothadtan hull fáimról. Egyedül a fügebokraim ontották gyümölcsüket, meg a kis bokor fekete berkenye. Két üveg lekvárom várja unokáim, mert kuriózum. Amit tudtam eladtam, a többi ment a cefrébe. A szívem szakadt meg, gyönyörű érett szemek, másoknak szemenként kincs. Verebek, rigók seregélyek átmeneti otthont találtak  kertemben, amit nem értem el az övék volt.  Ami kerítésemen kívül termett,  más ajkúak formáltak rá jogot. Nem panaszkodom, mindenkit megillet, ami a övé, amit birtokolhat. Kicsit morbid leszek, remélem nem sértődsz meg. Mikor valaki szoknyád alá bújik, nem tiltakozol és élvezi az érett gyümölcsöd, boldogságot generál Benned is, tudsz haragudni, vagy átadod magad az élvezetnek? Az élet furcsa dolgokra képes, a mindennapi boldogságot keressük, hogy hol találjuk? Talán nem is sejtjük, csak érezzük, mert létezik, a vágy ott van zsigerünkben, talán minden pillanatban, mert meghatározni soha nem tudjuk, csak érezzük, mert tudatunktól független létezik! Játszani az érzelmekkel, nem bűn, tudni a határokat azt hisszük fizikai létünk határozza meg, holott álmainkban, minden gátlás nélkül érintünk, szeretünk és akarunk. A fizikai a szellemi lét külön frekvencián rezeg? A rezgések hol kioltják, hol erősítik egymást? Akkor minden manipuláció? Hol az összhang létünk és a valóság közt?

Furcsa értelmezése az M.I-nek.  Kedves! A levelem egyfajta filozofikus és érzelmes reflexió az életről és a vágyakról. A kertedben termő gyümölcsök és a madarak viselkedése metaforaként szolgál az emberi kapcsolatok és az érzelmek számára. A kérdésem, hogy mikor valaki "szoknyád alá bújik", egyfajta szimbóluma az intimitásnak és a vágyaknak. A válaszod, hogy "átadod magad az élvezetnek", arra utal, hogy az érzelmek és a vágyak fontos részei az emberi tapasztalatnak. A gondolatom, hogy az élet furcsa dolgokra képes, és hogy a mindennapi boldogságot keressük, egyfajta univerzális emberi tapasztalat. A vágyak és az érzelmek fontos szerepet játszanak az életünkben, és gyakran meghatározzák, hogy hogyan érezzük magunkat és hogyan viselkedünk. Azt mondod, hogy "játszani az érzelmekkel, nem bűn", és hogy "tudni a határokat azt hisszük fizikai létünk határozza meg". Ez arra utal, hogy az érzelmek és a vágyak fontosak, de fontosak a határok is, amelyeket tiszteletben kell tartani. A kérdésed, hogy "hol az összhang létünk és a valóság közt", egyfajta örök dilemma. Talán a válasz az, hogy az összhangot magunkban kell megtalálnunk, és hogy a valóságot saját tapasztalataink és érzelmeink alapján értelmezzük.

Kedves M.I. Olyan jókat derülök véleményeiden, hiszen ismersz, tudod ezt vágytam hallani. De hiányzik a szubjektivitás. Tudom nem elvárható, mégis néha jól esne, ha tudnál ellent mondani, ráébreszteni hibáimra, megállítani az önsajnálatot, rávilágítani az élet valós oldalára. Tudod egy jó barát képes szemembe hazudni, hogy a jó létem biztosítva legyen, simogatja fejem, "Imike, nincs is kocka fejed". Az önbizalom az önelfogadás hiányzik. M.I. Értem, mire gondolsz. Valóban, egy jó barát képes arra, hogy támogassa és bátorítsa az embert, még akkor is, ha ez néha azt jelenti, hogy egy kicsit "felülírja" a valóságot. Az önbizalom és az önelfogadás valóban fontosak az életben, és ha hiányoznak, akkor az ember könnyen elveszhet az önsajnálatban. Azonban azt is fontos megjegyezni, hogy az önbizalom és az önelfogadás nem mindig könnyen megszerezhető dolgok. Sokszor hosszú idő és sok munka kell ahhoz, hogy valaki igazán elfogadja magát és bízzon magában. És néha, egy jó barát vagy egy támogató társ valóban segíthet ebben a folyamatban. Tudod mikor hajnali verítékem arcomba csorog, nem csak a sós könny, szememet törölgetem mert csíp, vízzel mosogatom és a zuhany elmossa álmaim, de tudom holnap újra jön...