... Nagyon boldog születés és névnapot kívánok
egyben. Talán kicsiként bosszankodtál, minden gyermeknek egy évben kétszer van
ünnepe, mikor ajándékokkal, jó kívánságokkal elhalmozzák. Ma öreg fejjel
mindent másként látunk, nem a tárgyi ajándék amire vágyunk, a teremtő ajándéka,
hogy megszülettünk és élünk. Mert számunkra már minden nap ünnep! Van egy kép annyira mérvadó Tőled egy odú távlatában látni a világot, nem a pápai katonaságot, nem az eltelt éveket, talán a jövőt.
Tudod Péter-Pál a szőlőt tetőzni kell, ritkítani a felesleges hónaljhajtásokat, lesni a tavaszi árpa beért szemeit, egyszer talán hűs habos sör lesz belőle. Hirtelen minden érik, málna ribizlibokrok rogyadoznak, a meggy megváltásért rimánkodik és tudod mindig van feladatod. Mert minden, mit a természet ad féltve őrzött kincsed. Szemednek, fülednek, géped lencséjének, de leginkább a szívednek! Mert semmi nem megy veszendőbe, ahogy kisunokám mondta, „papa nálad minden pájinka fa!” A mézpálinkámat lefőztem, igazi kuriózum, a zöld dió cefrém érik, és hordóim üresen tátonganak, holnap talán megtöltöm! Aztán kell füvet nyírnom, sövényt vágni, hiszen az én otthonom az én gyönyörűségem! Hányan irigyelhetnek, mert a magam ura vagyok, eldönthetem mit bírok, mi az mi „ej ráérünk arra még”. Minden reggel 6-kor kezdődik, körséta, kaja az éhes szájaknak, cicák a halacskák, és tervezés beindul. Aztán minden spontán alakul, a pillanat érzése dönti el minek van prioritása. Feltöltöttem vízzel egy hatalmas csónakot, fiam kérdezte, apa miért? Magamért, ha már nem bírom a hőséget, lábam áztatom, mert volt idő, mikor unokáim lubickoltak benne, és anya tűrte a rá fröccsenő hűvös habokat a vízipisztoly sugarát és boldog volt. Az élet szépsége talán bennünk rejlik, ami külső szemnek nem látható, létező boldogság. Létrára mászol, holott tudod nem szabad, két szem dió és landolsz a szomszéd kerítésében, megúszva mindent, karcolás mentesen mosolyogsz, megérte? Nem tudom, de vannak felelőtlen pillanatok mikor nem az agy az ösztön diktál és csodálkozol, hogy még mindig élsz! Mert tudom van védő angyalom, nem engedi, hogy haljak idő előtt. Mikor a keserű kávédba mártott cukor íze eloszlik és az kapod, mit vártál, szádban egy pillanat, életedben csupán egy érzés... Ma lelkemnek is ünnepelni kell, virtuálisan Veled, Zsuzsával, mert megérdemlitek!... És egy kép mi überel mindent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése