... Ha már Pápáról teszünk említést, gondolom megérdemel néhány sort, hogy a Szólás papára emlékezzek. Pápa város szülöttje, nagy múlttal, örök hűséggel. Néhány fakult lap, néhány elhomályosult emlék. Úgy érzem soha nem volt Pápa megbecsült polgára. Méltatlan volt a sorsa. A család magas vallási beállítottsága, számtalan veszélyt, meghurcoltatást rejtett. Pap testvérei miatt, sokszor vált kirekesztetté, megtűrt emberré. Sokat olvasott, lexikális tudása kimagasló volt, írt, rajzolt, faragott, mindig az utókornak maradandót. Számtalan faragása van gyűjtők magán birtokában, gyermekeink, még élő családtagjaink polcain. Az exlibris mestere volt, könyvtárakban, magán gyűjteményekben fellelhető csak úgy névtelenül. Soha nem akarta alkotásait zsűriztetni, bekerülni a művész világba, egyszerű emberként alkotott a mi boldogságunkra. Megkérdezhetitek, miért e nagy szentimentalizmus, egy ember élete munkásságát sutba dobni, nem lehet! Miért én és miért most, mert az élet lealkonyodni kényszerül és ennyivel tartozom! ... Kitaposott ösvényei, mindig a boldogsághoz vezettek. Feladta a pápai múltat, sírhelyet Veszprémben vásároltak, közel hozzánk, közel a szívünkhöz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése