... E világba születtem, igaz hitben szeretetben. A család volt, ki megmondja hogyan éljek, cselekedjek. A gondolataim, mégis mást reméltek. Hatottak rám embertársaim, a közösség miben nevelkedtem, az egyenlőség, a mégis függőség, a mindig a miért kutatása. Azt hittem gazdag lehetek, mert csupán agyam sugallta, hogy mindenki egyenlőnek született. A hitem, mit Istentől kaptam, nem ismerte a gazdag-szegény fogalmát. Megkereszteltek, bérmálkoztam, rám ruházták az örök élet szentségét. Mert Ő mindig velem van, ha álmodok, ha megbotlok, Ő felsegít. Segít életem rögös útjain, csak soha ne gondolkodjak! Élvezzem a rám ruházott életem a hitem, a többi az Ő gondja!
Már gyermekként hamar rájöttem, hogy nem így működik. Mikor anyám
könnyező szemekkel közölte, te nem mehetsz moziba, mert a bögrében
lapuló pénz, a kenyérre sem elegendő. Mikor édességet a nagyi hozott,
krumpli cukrot, néhány szem mogyorót diót, aszott szőlőt, apunak
pálinkát. Közben azt láttam, hogy másoknak jut az élvezetben bőségben
dúskálni. Nekünk levetett stoppolt ruhákban járni, mikor másnak mindig
új jutott. Nem volt bennem irigység, talán elégedetlenség. Mondtuk "anyu
ne szomorkodj, eljön az idő, mikor tenyerünkben hordunk, a legszebb
ruhákban", így legyen és gyengéden ölelt. Elménk tisztult, bár
maradhatott volna örök őszinte gyermeki szeretetben. A hitem mindig
belülről fakadt, tőlük és mindig igaz volt. Soha nem rendült, csak
alkalmazkodott a földi valósághoz.
Aztán igaztalan taníttatásaim létem, rávilágítottak, hit nélkül
élni lehetetlen, nem is szabad. A teremtő, ahogy a létet adta, adta a
szabad gondolkodást akaratot a más hitet is. Mindig hinni kellett a végtelen szeretetben túlélésben, a faj
fenntartásában.
Az állatvilágban, ez leszűkölt, nem volt önálló gondolkodás, csak a túlélési ösztön. Az ember hordákba rendeződött, védte ami az enyém a miénk és képes volt ölni, ha valaki csorbította. A tíz parancsolat később született, mindenki agyában ott élt, mégis kellett, hogy valaki így rendelkezzen, parancsba rendezze. Egyszerre bűn lett, hogy másként gondolkodsz, másként szeretsz cselekedsz.
Született
fennhatóság ki Isten nevében eldönti cselekedeteidet és büntessen, mert
másként gondolkozol, cselekszel.
Születtek vezetők, kik mindig tudták, mi a helyes út, és a szabad akarat
a gondolkodás, mit Isten adhatott megszűnőben volt. Amikor gondolataid már feletted jártak, mikor mertél
gondolkodni, de a gonosz sugallta, tetteid az ördögtől
származtak, és mertél tűzhalált halni, mert szabad gondolataid már nem az Istentől származtak... Volt inkvizíció,
mikor az Isteni erő papokban, püspökökben, felkent méltóságokban
teljesült, akik tudták az ő mivoltukat szennyezik, bemocskolják. Isten nevében cselekedtek, pokoli máglya tűzére küldtek embereket, míg a mennyországot
remélték. Ha létezik mennyország és pokol, akkor ők még mindig a
purgatórium tüzében égnek, míg lelkek a szabadság mezején szárnyalnak, mert
a földi lét kínszenvedés volt, de a földöntúli szabadság..., mert ezt
ígérték!
Szeretett hazám, "elfoglalói", a letelepülésben saját hitük szerint élni vágyó "pogányok" voltak, más szemében. A keresztény hit, mit elfogadni kényszerültek, tűzzel vassal, ólommal fülekben és ősmagyarként lelkükben.
Évszázados közdelemben született új értékrendünk, megőrzése napjaink kálváriája. Már nem a sámánok útjait, a jó Isten "szabad" gondolkodását követtük. Hadba küldeni fiaink Isten áldásával, meghalni az üdvösség reményében, Isten bárányának lenni, ez lett a mi világunk...
Mikor mindig bölcs vezérük kezeit áhítatra kulcsolja, talán a bilincset várja, mert a Nemzet nem felejt, talán karóba húzzák, talán felnégyelik, mert a kegyetlenség nem ismer határt.
Mert egy nemzetet elárulni, cserben hagyni nagy bűn, erkölcsi felelősség, meghalni érte mégis dicsőség. És, ha mersz gondolkodni a racionális elméd mit sugall?
Adj ma mindent szeretteidnek, nincs pénz kincs hatalom, mit átvihetsz, onnan, már nincs visszaút. Ha ma jót tehetsz, még élő szívednek utolsó boldog pillanat, egy köszönöm!...
Addig, míg kályhámban van mit elégetni, míg a melegség a napjaimat létem
őrzi, nem kívánom, hogy értelmetlen halál legyen éltem dicsőítője.
Míg
lelkemben minden porrá hullhat, még mindig a remény éltet, amit a
bölcsőben tanultam, engem "ezerszer szült a világ!", talán utoljára,
ez az én életem!...
A hit is szabad, mint az akarat, élj és halj hited szerint! Irigylem kiknek Istenbe vetett hite örök és tiszta, kiknek nem létezik kérdőjel, fejét föld fele hajtja, majd tekintetét az ég felé emeli és reméli az örök boldog életet...
A földi lét álom, benne élni
kiváltság, egy pillanat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése