Ez volt az utolsó tánc és köszönöm...

 

... A szivárvány sem véletlen, ahogy átöleli bolygónk, a pusztát a vigadozó embereket. Tudom nem sajátíthatom ki magunknak, nem is akarom de mindig létezik égi jel, mit magadénak tudhatsz, de soha nem birtokolhatod! Bizony hideg este sikeredett, de az ifjúi vér a zene egyre erősödő lüktető üteme, még mankót viselőt is táncra penderített. Táncolt csápolt a Puszta apraja nagyja. Éreztem testemben, lábamban a lüktetést, mi táncra ingerelt, aztán eszembe jutott, mit valakinek nemrég mondtam, ez volt az utolsó tánc és köszönöm. Asztal alatt, hol senki sem látja mozog lábam, figurázik, de ez már nem az igazi. Mongoloid szempárok figyelték amint a magyar ropja a táncot. Maligán ide vagy oda a virtus vérünkben van. Egy félrekesz cseresznye mellé fészkeltem magam és csipegettem a szemeket, amihez ritkán juthatok és valakik jóvoltából ingyen volt. Ahogy a lángos a részemre kiszedett pörkölt, ami árválkodott egy asztal szélén. Szemem lesütve kérdeztem elvihetem? A tiéd, már a hideg zsír is kiült oldalára de gondoltam felmelegítve késői vacsorám is lehet. Nem tudom anyagiakban kiknek "fájt", de ezer lángos sercegett forró olajban hatalmas tárcsán, gondos asszonyi kezek szaggatták nyújtották és gazdagon megrakták tejföllel, reszelt sajttal, mintha csak a sajátjukat készítették volna. 

Sokszor elérzékenyülök, tudom nem nekem szólt a rendezvény, de részese lehettem egy olyan közösségnek, ahol még él a baráti szeretet az összetartozás, önzetlenség tekintet nélkül öregre, gyermekre, nációkra, mert itt mindenki egyenlő volt és boldog. Meghálálni nem tudom, talán nem is akarom, csak köszönni a biztató kedves tekinteteket, mosolyokat az elfogadást, hogy senki nem kérdezett, csak az szólt hozzám, kinek volt miért. Nem volt ölelés, csak egy meleg kézszorítás, örülök, hogy itt vagy, velünk vagy. Tudod, ha az időt visszaforgathatnám, látnék huncut szemű fiatalokat, kik megemberesedtek, családot alapítottak, és úgy tekintenek rám, mintha tegnap lett volna. Valaki kilóg a sorból, mindig azt gondoltam én, de valahogy visszasimogattak, mert már pusztai vagyok és örökké az is maradok! ...