… Udvarunkban fegyveres,
hosszú sötét kabátos, kalapos agitátorok jelentek meg. Fenyegetőztek, győzködték szüleimet, hogy a
bányát ott kell hagyni, beállni a TSZ-be. Kiszámítható biztos munkahely. Az öt
fiúnak a szövetkezet biztosítja a jövőt, jó traktorosok lehetnek. Hála
szüleimnek, Ők nem így gondolták, ha nehézségek árán is, de engedtek tanulni
bennünket. Emlékszem, nagyapám a szőlő fejezeteken levő vízgyűjtő árokban ásta
el a boroshordókat, mert a pince már nem volt biztonságos. A kertben vermeket
ástak abban tárolták a krumplit, répát, zöldségféléket. Sokan behódoltak,
feladva az egyéni parasztgazdaságot, mindent vittek a TSZ-be. 
Termőföldeket, gépeket,
állatokat, sokszor saját eszközükkel termelték a most már közöst.
Munkaegység járt minden tettükért, kiszolgáltatott (rabjai) tagjai lehettek egy
eszméletlen rendszernek. "Munkaegység: a magyar termelő szövetkezeti mozgalomban a
70-es évek elejéig a munkavégzés értékmérője és a jövedelem elosztás
módja. A TSZ tagok nem forintért dolgoztak közvetlenül, hanem egy belső
elszámolóegységért, amit munkaegységnek hívtak. A munkaegység értéke 36 Ft. 92 fillér volt. A feldolgozó üzemek felé
forintért értékesített termékek bevételét évente egyszer,
zárszámadáskor kapták meg forintban. Zárszámadásig pedig csak
munkaegységben volt a fizetés, amiből annyi belső terményt vehetett a
TSZ tag, ami kellett az életéhez, és zárszámadáskor a megmaradt
munkaegységet becserélte forintra. Sokan nem bánták, erejük teljében éllovasai lehettek a
"jól szervezett gazdaságnak". Aki még a Pártba is belépett, belőlük lettek a
munkafelügyelők, gépjavító műhelyek vezetői, irányítói, agronómusok, Tsz
elnökök. Sokszor nem a tudás, a piros könyv számított és nyitva állt az út a
meggazdagodás felé. Mert lopni akkor is loptak, paloták épültek közpénzből. De
volt kiszámíthatóság, nem kellett rettegni a természet csalfa szeszélyitől,
együtt viselték a jót a rosszat. A magyar parasztságnak talán itt lett a vége!
Üldözték a keresztény érzületű embereket, a
papokat meghurcolták, keresztelőket lopva lehetett tartani, még a jó szomszéd
is lehetett besúgó, mert bizony számított a társadalmi, munkahelyi
előmenetelben. Papa a pápai postahivatalban sokáig azért nem léphetett előre,
mert pap testvérei voltak. Mama tanítónő volt, templomba nem járhatott, meg
kellett tagadni keresztény származását. Fordult a világ, ma a kereszténység értelmi képviselői újra hatalmat kaptak a politikai életben. Akik üldözték, ma álszent követői lettek az agymosást, a szegénységbe taszító és az elfogadást soha meg nem kérdőjelező, égi üdvösséget ígérő egyszerű elszegényedő embernek. Mert lehet fázni, lehet sorban állni könyör adományért, lehet arra számítani, hogy szeretteid segítenek... Mert a tudás volt az egyik hatalmunk, mit őseinktől, tanárainktól apáinktól nagyapáinktól kaphattunk, örök érvényű objektív igazságok... Mikor "felvilágosult, tanult fiatalként" a püspökség szőlőjében dolgoztam nyári szünidőben lóvezetőként és minden ebédidőben meséltem, senki nem akart, csak néhány percre sem aludni, hallgatták szavaim. Mindegy volt miről mesélek, Lenin, vagy Marxi idézetek, az igazságról a jövőbe vetett hitről szóltak. Persze a kis katekizmusból Jézusról szóló történetek, hiszen bibliai tudásom hiányos volt, de elég ahhoz, hogy a hívő embereket megerősítették elfogadták mondókáimat. Csodáltam az emberi hiszékenységet, a manipulálható egyszerű agyat. Akkor boldog voltam önelégült, és mégis szomorú!
Láthatod minden rendszernek megvoltak, vannak előnyeik, hátrányaik. Aztán túlélői lettünk egy furcsa világnak, boldog magyarnak vallottuk és valljuk magunkat. Mert megvan az alkalmazkodó képességünk, beilleszkedési készségünk, ha kell nyájba verődni, hol az egyház, hol a társadalmi vezetők kényszer uralma alatt. A történelem folyamán mindig voltak és lesznek, kiknek elég, már nem akarnak juhakol foglyai lenni. Természetes folyamat, egyre több ember ki „megvilágosul” és kimer állni igazáért. Lehetsz Te az egyik, aki kihúzza fejét a „rabigából”, égre tekint és azt mondja mást akarok!
Elég az értelmetlen rettegésből bizonytalanságból, biztos jövőt akarok családomnak,
szeretteimnek az egész magyar nemzetnek! Mert ma még a sokunknak megadatott
„jólét” mögött ott van az elszegényedés egyre reálisabb esélye!... Párhuzamot ne kívánj vonni, jelen életünk és a régmúlt között, valami mégis közös... Magyarnak lenni jó és rajtunk áll, hogy továbbra is így legyen! Önérzetünk hazaszeretetünk ezt kívánja. Mit Árpád vezérünk megálmodott, legyen béke a szeretet földje, biztos otthon a Kárpát medencében. Mit évszázadok meggyaláztak feledni képtelen, de remélni, hogy távol szakadt menekült szeretteink, leszármazottjaink egyszer hazatérnek, mert ez itt a Kánaán! ... A mi nemzetünk, a mi hazánk! ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése