Egy kis szösszenet életemből...

 

… Kedves Barátom! Harmadszorra rendeltem, ma végre kaptam 2,5 kg zsírszalonnát. Olyan töpörtyűt szeretnék sütni, mint a Tiéd volt. Kérlek segíts, mert hiányzik a jó íz! Lehetnek praktikák, megosztani nem tudom lehet, szabad-e? Tudom más nagyban és valamit kicsiben elkészíteni. 

Mai programom. Mivel, a segítség nem, vagy csak későn érkezett, improvizáltam. Fél kiló sertéscombot ejtettem a sercegő zsírba, no meg 10 dkg tokaszalonnát. Gondoltam el nem ronthatják, ha mást nem a zsír aromáját növelik, és felejthetetlen roppanós falatokat esti ínyencségként. Már több, mint négy órája sütöm, már mindenki megadta magát. Anyuék tejet is csorgattak a léhez. Csak azt nem tudom mikor és mennyit? Azt mondták attól lesz szép piros, gusztusos a töpörtyű. A felén már túl vagyok, előbb vagy később nem számít. Persze friss tehéntej nincs itthon, csak ársapkás UHT 2,8 %-os Riskatej. A szavatossága tegnap járt le, de mindig van tűrés határ. Fél deci, vagy egy deci, nem tudhatom. Azt gondoltam serceg, már majdnem kifut, de nem, kevergetem és lassan besimul elül a csend. 

Nagy kondérban gyermekként más volt, a kevergetés volt a feladatom, lassú tűzőn a végtelenségig. Gyomromat már megülte a frissensült zsír illata, de megérte, mert a töpörtyű fenséges volt. Újra élem gyermekkorom, csak most kicsiben. Érzem a lilahagymás zsíros kenyerem, dédinél kemencében sült óriás szeleteket, nekem most csak Tescos félig fonnyadt fehér kenyér. Azt is mondták a kívánság nem válogat, képzeld hozzá, mit életedben megéltél. 

A combot a toka szalonnát kivettem, talán már jó. Tényleg barnul, vajon olyan lesz, mint kívántam? Vagy még kell némi tej? Lassan, talán még néhány óra és elkészül? Ha félig kihűlt elég szűrnöm, vagy krumplinyomón szorítsam ki a maradék zsírt, talán már nem is kérdés. Úgyis úgy teszem, ahogy én akarom! Az én életem az én töpörtyűm! Egész napom ráment, talán csak, hogy érezzem, a volt életem ízét. Már nem is kívánom, de talán holnap, mikor tudom, hogy lesz nap, úgy gondolok rá, mint életem gyümölcsére. És a zsír lassan fortyog, talán olyan lesz mit képzeltem, ha nem, hát belefér képzeletem világába. 

Nem bánom, jobb, ha plafont a képernyőt bámulom? Jobb, ha arra gondolok, mi volt mi lehet még? Nem, az életem ezer rejtélyt szánt nekem. Ha élek vele élhetek. A kert, a természet a konyha művészete, ezer szép és gyönyör, egyszer úgy is azt mondom, mindent tudok, aztán semmit...

Talán lehet utóirat! 

Hát? Tudom nem illik így mondatot kezdeni, most mégis megteszem. Hát, szóval kicsit elpilledtem és töpörtyűm élte a maga életét. Kicsit szaunázott, kicsit élvezte, hogy Zepter edényem aljára ragadjon, szóval nem kellett barnító krém, magas UV sugárzás. Felkaparni is alig tudtam, mert ragaszkodott új pozíciójához. Olyan feka lett, amiről álmodni sem mertem. Persze én sem vagyok mai gyerek, addig kapartam, míg engedett a kényszernek. Megszoktam a mai filmekben, mindig van feka, ferde szemű ázsiai és fehér ember. Gondoltam keverek hozzá sárga fűszerkeveréket, vegetát, fehér színem, sajnos pirhanyagossá szemem ferdévé változott, de talán megteszi. A mustár is sárga, és még tartósít is.  De a zsírom echte magyar maradt. Ilyenkor kérdezhetném magamtól, most mi lesz? Tudtam az első pillanattól, hogy töpörtyű krém lesz. Olyan nemzetközi! Turmixom addig dolgozott, míg fogam alá nem kerülhet ropogós apró falat. Ha valaki reggel azt mondja, töpörtyűkrémet készítek, talán megharapom, de keserű mosollyal a halál „f@rkára” küldöm. Most mégis nyugodt vagyok, alkottam olyat, mire nem számítottam. Igaz akkora adag, hogy életem végéig kenegethetem pirítósomra, de tudom cicáimra mindig számíthatok. Még kezet is csókolnak!   Hát nem szép az élet? Tele váratlan fordulatokkal, de tudom, ma sem éltem hiába!...