Van, mikor a véletlen a spontán cselekedet mondja meg, mire vágytál...

 ... Jó reggelt! Igen, Csavi pénteken az esti órákban megérkezett.

Már a második éjszakán vagyunk túl. Szomorú volt mikor fiamékat látta elmenni, aztán birtokba vette kertem. Anikó súgott fülébe valamit, talán vigyázz a papára! Füle, mint a penge, nem lehet meglepni.

Első dolga volt, hogy minden cicát elüldözzön melegebb éghajlatra. Boldogan éli világát, ha unatkozik széttép egy-egy kint felejtett kerti párnát, vagy éppen füge bokor alatt találom, vagy hatalmas lyukat ás, mert egy pocok éppen mozgatta a földet.

Néha bejön, pihen a kanapén, mintha csak az Ő helye lenne. Aztán jelzi, hogy kimenne és futja az eszméletlen köreit, lépcsőn fel, lépcsőről le, három kör a kertben, hangos csaholással jelzi, ma Ő az úr!

Láttam kormit kertem perifériáján settenkedni, és láttam, amint kétszeresére nőtt farkával éppen sikerült a kerítésen keresztül egérutat nyerni. Sajnos péntekre előjött a nyavaja kórság. Bal lábam bokától a combomig szurdalt, iszonyú fájdalmaim voltak. Okos órám szerint egy óra tíz percet alhattam. Nem nyugodott, nem volt jó, ha feküdtem, nem volt jó, ha ültem és lábam felstócoltam, állni aprókat lépni enyhe megnyugvás volt. Így lépésszámlálóm mindkét nap meghaladta a tízezret. Csavi az ajtó előtt pihen, lesi, mikor megyek ki és futhassa köreit, engem védve, mert ezt kérték Tőle. Csak azért beszélek múlt időben, mert tegnap Öcsémék kiugrottak körtézni és fügézni. Nagyon jó volt együtt lenni beszélgetni felidézni az elmúlt időszakot. Hozott pálinkát „minősíteni”, persze kedves sógornőm társ volt a kóstolásban. Zsörtölődött, eliszod Imi elől, de megértettem, hogy otthon egyedül nem kívánta, de itt velem a zamata is más volt. Persze hamar megeredt nyelve, belefojtotta mindenkibe a szót, végre Ő akart tudott beszélni. Felszabadult, hónapok óta rejtett vágyak, mesélni valók. Én csak mosolyogtam, ittam szavaikat, megunhatatlan végtelenségig. Nem volt politika, csak családunk feledni lehetetlen szépségei és gyermekeink kiaknázatlan jövője. Előkerültek telefonban rejtett fotók „házassági” buliról. Érdekes volt, számomra ismeretlen kultúra, szokások néhány fénykép kockában. És mindenki terítéken, ki számíthat lelkünknek, minden a mi, az Ő szemszögükből. Elfogyott egy doboznyi pogácsám, mit Nektek szántam, Bence kedvence élesztő nélkül, élő flórával, mit a kovász biztosított. Csavi megszokta Őket, hol a Öcsém ölébe hajtotta fejét egy kis simogatásért, hol unokájával játszott nagyokat szökellve. Szóval minden idilli volt. Míg itt voltak gyakran kellett felállnom, hogy lábaim mozgassam, mert gyötört a fájdalom. Bejöttem egy-egy cigit tölteni, és kóstolni. Mindig volt társam. Mikor elmentek, jól esett, nem voltak sietősek, tolakodók, inkább elfogadók elfogadhatók. Elfelejtettem vacsorám, Csavinak készítettem és nyugovóra tértem. A fáradság a kimerültség vett erőt rajtam. Forgolódtam, kerestem a megfelelő pozíciót és nem éreztem fájdalmat. Talán az együttlét, egy kis pálinka volt a gyógyír? Nem tudhatom, de végre nagyot aludtam, több, mint tíz órát, fájdalom mentesen. Nem mondom, hogy nem szurkált, de elviselhető volt. És a reggel Csavival, ha bent van, csak engem akar, ha kimegyünk Övé a világ! Csodálatos! …