Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel ital, ágyban friss széna, kemencében parázs, jusson mindig mindenkinek, aki csak betévedt, de fenséges étel lakoma, ha gyermekeik unokáik, dédunokáik jöttek. A kútban mindig friss víz, az istállóban tejelő tehén, az udvaron kapirgáló, mindig kukorékoló kakas, kis csibék libák, kacsák, szaporodó nyuszikák. És a kasza sarló a kapa mindig legyen éles és elérhető! Nem volt intrika, szomszéd, koma, sógor nász egyre ment. Csak egyet viseltek nehezen, ha finánc a hatóság emberei jöttek. Azt vallották élni és élni hagyni! ...

 ...Valamikor régen nagyapám udvarában megjelentek, valami hatósági emberek. Éppen gabonát csépeltek hatalmas cséphadaróval. Nagyapám oda sem hederített, viszont fia felfigyelt az idegen személyekre. Bosszúsan mondta, " üsd fiam üssed!" Több se kellett az idegeneknek, menekültek az udvarból...

Mikor lóden kabátos agitátor személyek jöttek, derekukon pisztoly, szüleim mindig megvédtek, nem engedtétek, hogy gyermekeikből traktoros váljon. Hitték, hogy többre vagyunk képesek, a tanulási vágy a tenni akarás volt erősségünk. Tudom, soha nem csalódtak, hiszen jó emberré váltunk, amit álmodtak. Nincs erő akarat, mit egy szülő akarhat gyermekének, és megvalósíthat. Büszke szülőként haltak, mert vágyuk teljesült, többek lettünk, mint remélték, és mindezt Nekik köszönhetjük...  

Alkalmi jókívánságok. Ha lekéstél a köszöntésről, sebaj, hiszen 365 napig érvényes! 

A fiúk soha sem sírnak. Ha mégis, akkor kapsz egy pofont, hogy tudd, miért is sírsz! ...  

Mikor már nagyobbacska fiúk lettünk, apám szexuális nevelése abban merült ki. "Vigyázatok, lyuk-lyuk, csak darázs ne legyen benne".

Aki másnak szimirdics, megbérdesi a konfordás! Soha nem értettem, de éreztem tartalmi lényegét... 

Anyu fánkot, vagy szilvás gombócot készített. Az unokák, gyerekek akár a szomszéd kislányok sorban álltak, hogy megkóstolják. Apu huncutan figyelmeztette őket, " aztán kettőt egyél, hogy cicieid egyformán nőjenek!"...

Nagyapám a szőlőhegyen kapálgatott. Iskolások jöttek éppen kirándultak. Hangosan kiabálva köszöntötték, mire ő felegyenesedett, lesétált a hűvös pincéhez és borral kínálta a jövevényeket. A tanár úr viccesen kérdezte, " Imre bácsi engem miért nem kínál meg? Fiam, ahány kapavágást tettél, annyi pohár bor illet!" ...

Hajdanán soha nem volt béke az alszeg és a főszeg között. Apám udvarolni járt anyámhoz, aki a főszeg felső csücskében lakott. Hazafelé minden kaput megzörgetett réz fokosával, a kutyák veszettül ugattak. Fél falu felfigyelt, na a Tasner Jóska boldogságtól részegülten megy haza! ...

Régen a disznóvágást megelőzte egy hajnalig tartó buli. Véletlen vagy így alakult? Apu és a sógor bizony enyhén illuminált állapotban kezdte életét venni egy malacnak. Szegény koca rémülten hallgatta a kántálást, "Kettecskén, az élet édes álom kettecskén..." Volt mikor adtak egy esélyt és elengedték. Csak azt nem vették észre, mind elszánt ifjú én megragadtam a hátsó lábát és elengedni nem tudtam, nem akartam. Végig szekerezte velem a kertet, lógtam és repültem, mint a zászló...

Mikor még kicsik voltunk, a disznóölés tabu volt. Mikor már pörzsölték és a bontó asztalra került kimehettünk. Arra biztattak dugjunk a fenekébe kukorica tusát. Azóta sem értem miért, de mindig megtettük. A karajnál a bőrkét megvágták, sóval hintették és a dédi megkóstolta a nyers bőrkét... A dédi volt a vér keverő. Apuék befogták a frissen szúrt sebet, amikor dédi megjelent elengedték és vértől úszott tetőtől talpig. Mosoly jókedv és nem bosszúság!... 

Belet pucolni rémálom volt. Kanna számra hordtuk a vizet ők öblögették, hatalmas teknőben kotorták, tisztították. A kati könyökére vigyázzatok. Csak akkor értettem meg, mikor már megtöltötték és füstre helyezték, a legfinomabb disznósajt rejlett benne... Disznó belet fújtunk, olyan volt mint a lufi. Kiugrott a vizes tálból és lebegett előttünk, aztán hurka kolbász került bele. Mindig jöttek cigányok, érezték, hogy disznó ölés történt. Apró rajkók ölükben kérték, csak a kati könyökét, vagy valami apróságot. Mindig jutott nekik is, anyu nem tudom hogy csinálta, de boldog mosollyal távoztak...

Aput meghívta a Somogyi koma böllérnek. Nem értettem, ebben a faluban mindenki rokon, koma? Akkor is volt valami delirium állapot, és egy hatalmas koca. Kicsalogatták az ólból, de őkegyelme nem akart meghalni. Hatalmas robajjal átszakította óla ajtaját és a hegynek vette az irányt. Apu mint szilaj rodeós hátára pattant két fülét markában tartva meglovagolta. Aztán elmúlt a lendület, vissza disznó ólba. Apu két lábát az ólnak támasztotta és itt volt a koca élete vége...

Egyszer anyu átküldött a szomszédba valamiért. Frissen sült palacsinta illata lengedezett. Megnyaltam ajkam és büszkén mondtam, " Ilyet az én anyukám is tud sütni". Eszembe jutott intő szava, ha valamit jó szívvel kínálnak fogadd el. "Kóstold meg, talán finomabb!" Nem bírtam ellenállni a csábító ajánlatnak. Már a harmadik ízes palacsintát ettem, elmesélte, mitől kopaszok az emberek. Az egyszerű ember lánya palacsintát sütött. Nem kínálták, de nagyon kívánta. Egy óvatlan pillanatban kalapjába rejtett néhányat a tűzforróból. Gyere kóstold meg, de már késő volt. Sercegett a fejbőre, eszeveszetten menekült...

Az anyák napja számunkra mindig kiemelkedő esemény volt. Hetekkel előtte készültünk a meglepetésre. Ügyetlen kis kezünkkel vörös bársonyból szívecskét készítettünk. Kitömtük vattával, ellesett mozdulatokkal körbe varrtuk. Hogy le ne bukjunk anyám köntösének zsebébe rejtettük. Tudtuk ritkán veszi fel. Mit ad Isten előző este felvette. Körbe ugráltuk, talán sikerül kimenteni féltve őrzött kincsünk. Miben mesterkéltek, mit rejtegettek? Feltűnt izgalmunk, és a titok már nem volt meglepetés. Fátyolos szemmel magához ölelt, mint kotlóstyúk csibéit. Zokogtunk, kis butuskák, hát nem tudjátok, hogy minden nap anyák napja van és köszönöm... 

Nagyapám, mikor már tehetetlen öreg volt, jászolba fektették a marhák közé. Az istálló melege tartotta benne a lelket. Elviselhetetlen pisi szaga elnyomta élete lényegét. Sétálni még mindig tudott. Kampós botjával végig sétálta Mindszentkálla rögös útjait. Az előszobában pihent kényelmetlen székeinken. Nem sokat beszélt inkább magába roskadva nézte a kocka köveket és szívta elengedhetetlen pipáját. Néha ölébe kucorodtunk, ilyenkor szemében a keserűséget boldogság vette át. Aztán jött a hír,  Jézus jászolban született, nagyapám ott halt meg. Az asztal terítő alatt megtaláltuk személyi igazolványát és száz forintot. Ez volt számunkra élete utolsó üzenete...   

A történeteknek soha nincs vége, némelyek feledésbe merülnek, de míg élünk bennünk élnek. Ne sajnáld megosztani szeretteiddel, egy esti mese egy borozgatós este attól lesz szép, hogy emlékezel, néha igaznak vélt, vagy hamis vallomás, de Tőled a Te szádból minden igaznak tűnik...

Számtalan történet, mi csak akkor bukkan elő mikor még együtt lehetünk, mindenki elmeséli mire emlékezik, mi volt számára a legszebb a felejthetetlen. Ez a nagy család titka, élni a jelenben, őrizni titkokat és emlékezni a múltra... 

Egy levél az ismeretlenbe...

... Szia! Én kérek elnézést, hogy nem kerestelek. Nincs semmi baj, mentegetőzni sem akarok, de kicsit sűrű volt a nyár. A sűrű nem azt jelenti, hogy minden napom élmény dús volt. Többször voltak gyermekeim, unokáim, beragyogták napjaim és bizony voltak forró nappalok, mikor orrom sem akartam kidugni a rekkenő hőségbe. A fügefáim a körte az alma ontotta gyümölcseit, foglalkozni kellett velük, hogy majdan édes pálinkával ajándékozzanak. Amit sajnálok, hogy gyermekeim felajánlásaira is nemet mondtam és nem hagytam el szeretett otthonom. Kialakult bennem egyfajta félelem, mi van, ha most, éppen akkor valami rossz dolog történik? Hál Isten, ha kétkedve is, de elfogadták döntésem, így Ők látogattak gyakrabban. Két naponta hívnak telefonon, amikor hosszas beszélgetésekből tudok a történésekről, de ezzel kirekesztettem magam a "társadalomból". Nem elvárható, hogy "ha a hegy nem megy Mohamedhez..." Számomra kedves barátokat veszítettem el, sajnálom, mert a személyes kontaktus hiányzik. Csak azért írom ezeket, mert remény vesztett lettem. Ha nem fűződik érdemi érzelmi érdek, akkor mellőznek, lassan elfelednek. Hajdanán, mikor még feleségem is élt, kertem önfeledt kacagástól volt hangos, bográcsozás, sütögetés igazi idilli baráti találkozások hangulat a paradicsomomban. Aztán gyorsan felejt az ember, ha te nem jössz akkor én miért is menjek? Keresem az okot, és csak magam hibáztatom. A megváltozott élet, fizikai állapot képes érzelmeket, szeretetet összetartozást lerombolni és egyedül hagyni? Sokszor mondom megvagyok, én így magamban, sütök főzök lekötöm időmet, de a társas létet semmi nem pótolhatja. Ha így marad szomorú leszek hátralévő életemben. Szeretnélek látni érinteni ölelni, mint hajdanán cirka hatvan évvel ezelőtt, mikor csak gyermekek voltunk, talán nem is jó barátok, de szomszédok, létünk összeforrt, mint minden Mindszentkálliéval. Várom, hogy "Mohamed menjen a hegyhez". Hiú ábránd, remény, de ha mégis megtörténik, a "red bull" szárnyakat ad! Elképzelem, hogy vonatra szállsz, Füreden buszra, de csak, ha Szabadságpusztánál megáll. Én már várlak, együtt gyalogolunk hét percet és kapum nyitva, Rád vár. Hét perc elég, hogy nyílt tekinteted lássam, miért is jöttél?...

Csak úgy, ahogy van...

 ... Zöld lombok árnyékában. Mikor Jézus talán Jeruzsálembe ment, fügefa árnyékában pihent. Átjárta lenge szél, és gondolatai ki tudja mit sugalltak. Ma házam, mint ódon kastély, leeresztett rolókkal, a sötétséget idézik. Pedig az örök fény ott ragyog, minden szögletében, talán a falak át veszik a nyár melegét, mit őrizni télire sajnos nem tudnak. Nem tudom éreztél-e fügefa illatát, mikor a nap lemenőben van, még egyet sóhajt és nedvességet remélve álomra vonul. A mélyen lehajló ágak a lombkorona alá bújok, és csak akkor látom hatalmasra érlelt gyümölcseit. Még csak július eleje van, mi lesz, ha ontja gyümölcseit, létrára mászni tudhatnék, de nem akarok. Megosztom a természettel, mit elérek az enyém, ami fent van a madaraké.

Minden nap kiülök kerti tavam partjára, még mindig benne van Anna peca botja. Néha kukucit keresek, és feltűzöm, látom harapják, marcangolják, jaj, csak ne, hogy horogra akadjatok. Diófám árnyéka mint az álom, lehajló ágak teles-tele diókkal. Mit ad a természet elfogadni akarom, de néha erőm kevés, válogatok, válogathatok, ribizlik a tövön fonnyadnak, a későn érő málnák kínálják termésüket, a nagy szemű fekete szederből két naponta szedek kis kosárnyit, aztán csak egy marad, mi feleslegesnek tűnik, megy a cefrébe, nem a veszendőbe. Minek magja van, árnyék fogam alá ne kerüljön, mi lében élvezhető, talán már ez az én világom! Ki ítélkezni próbálsz, egy élet egy jövő, boldog napok, boldog pillanatok, hiány mi nem pótolható, ásó-kapa vagy tűz martaléka, fonnyadt testemnek mindegy, de lelkemnek soha. Mégis, mikor füge ágakat gyökereztetgetek álom szép rózsáim szaporítom, azt remélem, hogy tavalyi paprikám újra éled, öntözök locsolok, valami újat remélek ami talán nem is az én világom és míg benne élek a jövő, mások jövője. Mikor álmodtam minden szép volt, most egy gát, egy bokor egy szöges drót, vagy csupán most is álmodok? Elég egy szó egy gondolat, hogy ismét együvé váljunk, hiszen bonthatatlan nagy család vagyunk, voltunk és leszünk. Kinek akarata kell, hogy álmom valóra váljon? Az enyém már kevés, mikor már a szeretet anyagiakban mérhető, mégis mikor érezheted, hogy léted fontos, mert számíthatsz valakikre, kik ma is kezed fogják és nem szándékoznak elengedni. Tudod dédi úgy mondta, megvonta saját szájától, hogy neked adhassa. És becsenget a ma, mert paprikát, friss paradicsomot hoz, cukkinit és boldog mosolyt! Talán ez nem is ma, a jövő?! ... A dualizmus él, tudatunktól függetlenül. Mindennek van vica-verza oldala!... Mégis a legszebb a vica, vagy a verza?...

Higgyek, vagy ne higgyek?

  

... Megmentőm, egy szó egy fogalom, azt mondtad ne írjak rólad. Gyermekként nagyobb fiúk a mosó jéghideg vízébe dobtak, tanuljak meg úszni, és volt valaki ki kiemelt, lila ajkam látva dörzsölte testemet és éltet lehelt. Sok-sok élményem volt életemben, de mindig volt, ki segített. Talán nehéz lenne felidézni, felsorolni. Az évek múltával sok mindenbe beletörődtem de, hogy valakire, valakikre rászoruljak, nehéz volt. Tudomásul kellet venni, hogy testem már nem úgy működik, mint valaha. Van szükséglet, mit leírva valakiknél kiveri a biztosítékot és van ki megértéssel viseli. Mert életem nekem is csak egy van, és ha boldogságomhoz ez kell, hát legyen. A sok kérdőjel talán egyet jelent, tudod és már nem szégyellem elfogadni, hogy így létezem vagyok és vagy, vagytok nekem. Tudod minden nap van "megmentőm". Nem nevezem, hiszen igényem kevés, mégis hogy létezzen valakikre számíthatok... Sokszor gondolom, ha egy otthonba lennék zárva, minden megadatna, de valahol elvennék a szabadságom a kertem szépségeit, az időt a várakozást a beteljesülést és az újra vágyakozást várakozást. Mert az idő nem üres, kitölteni széppel, jóval csak rajtam múlik. Érdekes, soha nem láttam angyalszárnyon lebegő alakot, ki segített, segíteni tudhatott, földhöz ragadt ízig-vérig emberek voltak. Talán más világban élek, talán még mindig a földi létben. Ha egyszer Isten fejemre koppint, te makacs, nem hittél bennem, de félted örök jelenlétem, nem kárhoztatlak a mennyek országában van a helyed, mert tetteid igazak voltak. Csak anyám hitt bennem feleségem, gyermekeim és unokáim talán néhány barátom. Mind földre szállt angyalok. Higgyem, vagy az utolsó pillanatig kételkedjek, de tudom, minden emberben van valami ami nem e-világi... Azt mondják ábrándozni jó, de valótlant valósnak látni még jobb. Hihettem gyermekfejjel csodákban, láthattam hihetetlent, ma mindez csupán álom, szép álom. Mert míg élsz merj álmodni, hiszen valós világod attól lesz szép, élvezhetőbb! Hamis elképzelhetetlen? Mondd meg, ki mindig okosabb voltál, hol a határ álom és valóság közt, mert én még mindig nem tudom... Mikor azt mondom köszönöm, vagy ahogy anyám tanította köszönöm szépen, talán mindenki érti, miért is létezem, miért is vagyok, ki érdemes rá...

Fút előled, mit látni vélsz...

Kedves Márti! Nem tudom kihagyni, hogy történéseim közt említselek. Mert mindig volt, van  közös előéletünkben és büszke vagyok Rád a lelkünk harmóniájára. 

 

"Csobáncom

Fut előlem a szerelmetes Csobáncom

hogy végre elkapjam

már alig várom

jó játék

üvöltök utána

ő csak szalad és szalad

beakad a Tóti hegybe a ruhája

én meg csak szaladok és szaladok

utána

bezzeg reggelente itt tátod a szádat

a franciaerkélyem korlátján

pörölök veled

hogy elállod a kilátást

nem vicces

ne röhögj

jobban áll, ha hőbörögsz

na most megvagy

visszarántott a barátod

ja, csak szomszéd

ha nem mondod, ki nem találom

a lényeg, hogy megfoghatlak

felkapaszkodok a hátadon

hallhatod ahogy szuszogok

a várromon

rád bámulnak a Tanú-hegyek

szemedbe süt a nap

s míg ráncokat varázsol a szoknyádba

tükröt mutat neked a Balaton

nem tetszik, amit látsz

baj van az önértékeléseddel

próbálok javítani rajta gondolatátvitellel

nekem mind közül, te vagy a legszebb, Csobánc

mi ez, ha nem sírig tartó románc!"

 

... Fút előled, mit látni vélsz, szelídül mert akarod, és halmára hajthatod fejed, mert nem tőled menekül... Még apró gyermek voltam, vonzott az idegen, ami hegyeinken kívül túl volt. A Csobánc misztikum, hogy romjaihoz eljussunk völgyet, hegyet kellett mászni. Akkori meséinkben élt egy gonosz néni egy boszi, kit jobb volt elkerülni, mert átkaival rontást hozhatott. A hegyoldalban élt, elkerülni nehéz volt, mert figyelő szemei mindenütt ott voltak. Szemeim lecsuktam, ha én nem látom, ő sem láthat. Ezer tüske szúrt, dzsindzsákon át kapaszkodtunk a hegyoldalra fel a romokhoz. Apró hősnek éreztem magam, ki megtette a rémisztő utat. Valami olyan érzés járta át lelkem, amiről nem lehet mesélni, csak megélni lehet. Soha többé nem jártam a romoknál, úgy éreztem egyetlen kalandos találkozás elég volt egy életre. Mit tudna még adni, amit akkor és ott éreztem? Azért nem volt vége kíváncsiságomnak! Már nagyobbacska lehettem, ifjú tűzoltó csapatunknak tagja. Egy versenyre készülő utunk alkalmával, Gyulakeszi határában beomlott az út menti parti rész. Persze kíváncsiságunk végtelen volt. Születtek mesék, a főúr légyottra járt Szigligetre, és megtaláltuk az alagutat, ökrös szekérnyi lehetett, fáklyák fényétől kormosak. Nem voltam lent, de szavahihető társaim mondták, és fantáziám elképzelte, hogy mindez igaz. Valamikor a végvárak közt lehetett titkos alagút, és mindig hittem gyermeki szívvel, lélekkel...

Van köztetek, ki még él és megerősítheti hitem, hogy nem csupán álom volt? ...  

 

 

Apák napja!

 Boldog apák napját! Bizony jól esett gyermekem szájából a köszöntés. Mert van anyák napja, gyermek nap és már szinte mindennek van világnapja. Nem, mintha vártam volna, hiszen mondhatom minden megélt napunk anyák és apák napja. Egy kis figyelmesség, mert a szeretet az együvé tartozás egyik kifejezője lehet. 

 

 

Köszönöm, hogy vagytok nekem!

 

 Boldogságunk egyik velejárója gyermekünk, gyermekeink, szeretteink örök emléke.  

Bár a múltat mardossa a feledés homálya, van ami örök!

A mama egyik kedvenc virága...

 ... Az ős magyar gént megtalálhatod, ahogy tatár, bizánci, oszmán, germán vér hordozóit, hiszen mindig leigázott nemzet voltunk. Több száz éves uralmuk alatt születtek megerőszakolt, szerelemből fogant  gyermekek. Hitvallásuk pogány, ortodox, muzulmán, zsidó vagy keresztény. Ki a Kárpát medencében született, kiváltságos volt. Számít, hogy ki vagyok? Kivé lettem őseim által, talán nem, talán mégis.  Amikor elmondanám, miért volt szép gyermekkorom, kétkedve fogadnátok. Igenis volt igényem a szépre az elérhetetlenre, de mikor kredencünkben az aprópénzes pohárkát láttam, elszállt minden illúzióm. A kenyérre volt elég, nem holmi világi életre. Kacérkodtam a gondolattal, ha valami kincset lelnék és édesen csengő arany krajcárokkal tölteném, vajon mi változna? A gonosz gondolat, hogy elvenni mástól, kinek sok van, hogy nekem több legyen, több, mint a boldogságomhoz szükséges. Idegen gondolat, az ismeretlent nem birtokolhattam, nem tudhattam, mi az elég, miért kell több mint a végtelen? Nem ismerhettem a Kánaánt, csak egy alma és életem sorsa örök rabságba eshet. Vasaltam sok-sok megfakult Neva inget, mert már neki is jó volt, foltozott kopott nadrágot, mert az él mutatta az igaz előre utat. Érzem a gőzt mi nem volt illatos, de a ráncok eltűntek, egy egyszerű fiúnak a felfedezés, a boldogság pillanata a büszkeség, hogy testvérei frissen vasalt nadrágban díszeleghetnek. Nem sokáig, az első pocsolya sárosra varázsolta a szépnek hitt kelmét az első tüskés bokor szaggatta avétt ruháinkat. Nem tudtam haragudni, hiszen az öt közül én voltam ki először megszegte a józan ész szabályait, mert szabad voltam, szabadon cselekedtem, ha testem ruhám sínylette is. Elszámolni csak szeretett anyámnak kellett, hol álszent könnyeim mindig megértésre találtak. Megtanultam zoknit stoppolni, sütni, főzni, kis testvért tisztába tenni, sz@ros pelenkát lobogó vízben tisztára mosni, csak egyet volt nehéz méltósággal élni, becsülni önmagam, másokat. 

Kertemben virágzik egy tő tátika. Valamikor sok volt, Mindszentkállán tengernyi, de kihalt, mint sok más őshonos virágom. Valamikor régen, amikor még anya is élt, kis Anna unokámmal a római parton sétálva tátika magokat gyűjtöttünk, gondosan papír zsebkendőbe, hogy egy se hulljon mellé. Aztán anya elment Anna ültetni akart és megtaláltuk a zsepibe zárt magokat. Egy hatalmas cserepet választottunk, megtöltöttük a papa komposztjával és kis ujjaival gondosan rendezte az apró magokat. Elnevezte a mama kedvenc virágának. Azóta eltelt 3-4 év és a tátika virágzik. Magára hagytuk, télben, fagyban, nyári napsütésben. Tudtuk a magok sárga tőről származtak, mégis több színben pompáznak, talán az ős gének újra éledtek? 

Azt mondták örök túlélő, korára sem emlékszem, csak az tudom minden tavasszal újra éled, apró virágai elenyésző zöldelő levelei kápráztatnak.

Paprika fám, csak egy éves, de virágai apró termései kecsegtetők. Míg palántáim talán ébrednek, talán köszönetet mondanak a tavaszi májusi esőnek, ők már azon gondolkodnak, mekkorára nőjenek.

Pénzt hozó virágom öreg törzse árulkodik koráról. Ha tudnád hány elégedett vevőm volt, ki sarjaiból vásárolt, 25-30 cm-re nőttek, és tovább szaporodtak.

Datolya szilva fám hét évig várakoztatott. Idén megajándékozott tengernyi virággal, még apró gyümölcsökkel. Hét fügefám rogyásig termésekkel. Azt mondják nyugtával dicsérd a napot, én minden nap hálás vagyok lehetek a természet ajándékáért. 

Kik vagyunk, hogy különbözzünk a természettől? Gyarló önpusztító lények, mégis élni akarók, hiszen gyönyörű utódaink tisztának születtek, mint mi is valaha. Különböző színben pompázó emberi-növényi lények, kik élni, nem meghalni akarnak...

Ez volt az utolsó tánc és köszönöm...

 

... A szivárvány sem véletlen, ahogy átöleli bolygónk, a pusztát a vigadozó embereket. Tudom nem sajátíthatom ki magunknak, nem is akarom de mindig létezik égi jel, mit magadénak tudhatsz, de soha nem birtokolhatod! Bizony hideg este sikeredett, de az ifjúi vér a zene egyre erősödő lüktető üteme, még mankót viselőt is táncra penderített. Táncolt csápolt a Puszta apraja nagyja. Éreztem testemben, lábamban a lüktetést, mi táncra ingerelt, aztán eszembe jutott, mit valakinek nemrég mondtam, ez volt az utolsó tánc és köszönöm. Asztal alatt, hol senki sem látja mozog lábam, figurázik, de ez már nem az igazi. Mongoloid szempárok figyelték amint a magyar ropja a táncot. Maligán ide vagy oda a virtus vérünkben van. Egy félrekesz cseresznye mellé fészkeltem magam és csipegettem a szemeket, amihez ritkán juthatok és valakik jóvoltából ingyen volt. Ahogy a lángos a részemre kiszedett pörkölt, ami árválkodott egy asztal szélén. Szemem lesütve kérdeztem elvihetem? A tiéd, már a hideg zsír is kiült oldalára de gondoltam felmelegítve késői vacsorám is lehet. Nem tudom anyagiakban kiknek "fájt", de ezer lángos sercegett forró olajban hatalmas tárcsán, gondos asszonyi kezek szaggatták nyújtották és gazdagon megrakták tejföllel, reszelt sajttal, mintha csak a sajátjukat készítették volna. 

Sokszor elérzékenyülök, tudom nem nekem szólt a rendezvény, de részese lehettem egy olyan közösségnek, ahol még él a baráti szeretet az összetartozás, önzetlenség tekintet nélkül öregre, gyermekre, nációkra, mert itt mindenki egyenlő volt és boldog. Meghálálni nem tudom, talán nem is akarom, csak köszönni a biztató kedves tekinteteket, mosolyokat az elfogadást, hogy senki nem kérdezett, csak az szólt hozzám, kinek volt miért. Nem volt ölelés, csak egy meleg kézszorítás, örülök, hogy itt vagy, velünk vagy. Tudod, ha az időt visszaforgathatnám, látnék huncut szemű fiatalokat, kik megemberesedtek, családot alapítottak, és úgy tekintenek rám, mintha tegnap lett volna. Valaki kilóg a sorból, mindig azt gondoltam én, de valahogy visszasimogattak, mert már pusztai vagyok és örökké az is maradok! ...

Puszta népe, apraja nagyja, ma és holnap? ...

... Talán emlékezetes lesz e nap, aminek még nincs vége. Kezdeni ott kezdem, hogy utolsó találkozásunkról nincsen jó emlékem. Számkivetettnek éreztem magam megtűrt idegen személynek. Ma nem így történt, elfogadó mosolygó arcok, mintha mindenki kedvence lennék, ki élvezi a létet, hogy köztük mutatkozhatom. Beszélgetni nehezen kezdtem, így a kicsikkel próbálkoztam. Nem kellett sok idő, volt ki ujjam fogta és elvitt anyukájához. Megnyílt és mesélt. A döbbenet az volt, hogy előre közölte van egy jó és rossz meséje. Egymással szemben ültünk és kértem mesélje a jót, majd utána a rosszat. Bemutatkozott, Kozma Gréta Léna vagyok de a Lénát jobban szeretem. Alig múltam öt éves. Meséje nem volt szívderítő inkább elgondoltató. Mondtam ismerem anyukáját, még a nagyit is és nagyon szeretem Őket. Még kislány volt, mikor megismertem és a legszebb őszi barackot kínálta, kóstoljam ez a legfinomabb. Olyan szép szemei voltak, mint a Tiéd és mindig kedves volt. Téged hogy hívnak? " Imi papa vagyok és nekem is van kisunokám, akkora mint Te vagy és nagyon szeret". Váratlanul nyakamba borult, " Imi papa nagyon szeretlek!". Nem volt szavam, csak gyengéd ölelésem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Mesterséges Intelligencia mit tudhat? ...

 

... Hogy mit kell, érdemes tudni Mindszentkálláról! Írásaimban sokszor előfordulnak bizonytalanságok, Mindszentkállához kapcsolódó kifejezések, helyek, történések személyek. Megkérdeztem a Mesterséges Intelligenciát (MI) pl. vajon mit tud, a puszta templom mellett létezett-e török temető. Sajnos nem, nincsenek érdemleges feljegyzések, akkor a legendák mind hamisak? Hiszen még a helyüket is említették? Nem, az emlékek, a legendák bennünk élnek és akarjuk hinni, hogy igazak, léteztek. Találtam egy Excel táblát Mindszentkálláról. Ha soronként követem feltűnnek olyan helyi emlékek, amik már feledésbe merültek. Mosollyal arcomon csemegéztem, és megélénkült sok-sok helyszín, amihez külön-külön egy-egy emlék fűződik. Sokszor felmerül bennem a kérdés, érdemes-e kutatni múltunkat, de ha boldogít miért ne? Az M.I. sem tud mindent, nem lát lelkünkbe, még csak nem is sejti, hogy létezett fájdalom, keserűség, megbocsáthatatlan bűnök, tettek. Lelkünk nyitottságába, csak általunk juthatnak. Engedjük, vagy örökké őrizzük. Gyermekeimnek unokáimnak mi a jó, tudni, vagy örökké feledni? Ítéld magad, mert mire gondolsz, leírsz, a külvilág számára törölhetetlen információ! Akarod, vagy nem, akkor ne is gondolkodj!... 

év	adat					INFORMÁCIÓ			standard
1982	Mëncënkála								Mindszentkálla
1982	Minszentkála,								Mindszentkálla
1982	Mëncënkáli								Mindszentkálla
é. n.	Mindszentkál								Mindszentkál
1850k	Kisfaludmindszentkál								Kisfalumindszentkál
1858	Mindszent-Kálla								Mindszentkálla
1959	Mindszentkálla								Mindszentkálla
1982	Pap-tag					A pap javadalmi földje volt.			Paptag
1982	Mestër-tag					Korábban a falu kántortanítójának, a mesternek volt itt a földje.			Mestertag
1982	Temető								Temető
1982	Szembékáli ut								Szentbékkáli út
1982	Tót-kërëszt								Tót-kereszt
1982	Temető melletti kërëszt								Temető melletti kereszt
1982	Tölli-kut					A Tölli család csináltatta, az ő házuk előtt áll.			Tölli-kút
1982	Főszëg								Főszeg
1982	Fő utca								Fő utca
1982	Kosut utca								Kossuth utca
1982	Kossuth u					Hivatalos név.			Kossuth utca
1982	Kis köz								Kis köz
1982	Horvát köz								Horvát köz
1982	Mosó					A forrásnál betonmedencét építettek, régen itt mosták, szapulták az asszonyok a ruhát. Jelenleg libaúsztató,			Mosó
1982	Templom					1829-ben épült. A benne lévő román kori keresztelőmedence és szenteltvíztartó állítólag a romtemplomból származik.			Templom
1982	Római katolikus templom								Római katolikus templom
1982	Mestër köz					Régen itt volt a mester (a tanító) lakása.			Mester köz
1982	Kábosztáskert					Régen itt voltak a káposztáskertek, jelenleg csak sásas, nádas terület.			Káposztáskert
1982	Mestër-kut					A mester lakása előtt állt.			Mester-kút
1982	Iskola-előtti-kut					A mester lakása előtt állt.			Iskola előtti kút
1982	Templom tér					Itt kezdődött egykor Kisfalud község, amely a múlt században egyesült Mindszentkállával.			Templom tér
1982	Rákóci tér					Itt kezdődött egykor Kisfalud község, amely a múlt században egyesült Mindszentkállával.			Rákóczi tér
1982	Pinkóc								Pinkóc
1982	Rákóczi u					Hivatalos név.			Rákóczi utca
1982	Csigër-kut					Kút helye. A kocsmáros ennek a vizét használta fel csigerbor készítésére, és a bort is ebből vizezte.			Csiger kút
1982	Tüzóttószërtár								Tűzoltószertár
1982	Tüzóttószërtári-hid								Tűzoltószertári híd
1982	Vaskërëszt								Vaskereszt
1982	Olvasóköri kërëszt								Olvasóköri kereszt
1982	Kulturház					Régebben a község kocsmája volt, majd az olvasókör helyisége.			Kultúrház
1982	Olvasókör					Régebben a község kocsmája volt, majd az olvasókör helyisége.			Olvasókör
1982	Varroda					Régen ez volt a pásztorház, jelenleg varroda.			Varroda
1982	Bodon köz								Bodon köz
1982	Bodonkut					A kútgödör bélését régen kifúrt fatörzs, bodon képezte.			Bodonkút
1982	Āszëg								Alszeg
1982	Petőfi utca								Petőfi utca
1982	Petőfi Sándor u					Hivatalos név.			Petőfi Sándor utca
1982	Gyöpi utca								Gyöpi utca
1982	Jókai Mór u					Hivatalos név.			Jókai Mór utca
1982	Kis-kut								Kis-kút
1982	Hofman köz					Az itt lakó Hofman családról.			Hofman utca
1982	Tanács köz u					Hivatalos név.			Tanács köz utca
1982	Zsibagyöp								Zsiba-gyep
1982	Közös-kut					6-8 család csináltatta közösen.			Közös kút
1982	Fodbalpája								Futballpálya
1982	Ёgyed-kërëszt					Egyed Gábor emeltette 1884-ben. A kereszten Jézus arca mosolygós. Erről mondják: „Vigyorog, mint a mëncënkáli Jézus." A faluban ezt tagadják.			Egyed-kereszt
1982	Pék-pince					Pék nevű család pincéje.			Pék-pince
1982	Tagut					Itt volt a felszabadulásig a falu vége.			Tag út
1982	Tanácsház								Tanácsház
1982	Kisfalud					Régen ez a rész külön község volt.			Kisfalud
1858	Kisfalud								Kisfalud
1982	Vajai-kërëszt					A Vajai család állíttatta.			Vajai-kereszt
1982	Határ lénia					A szentbékkállai és a mindszentkállai határt elválasztó erdei nyiladék.			Határ lénia
1982	Határ nyiladék					A szentbékkállai és a mindszentkállai határt elválasztó erdei nyiladék.			Határ nyiladék
1982	Hármas lénia								Hármas lénia
1982	Hármas nyiladék								Hármas nyiladék
1982	Bányagödri-szántó								Bányagödri-szántó
1982	Bányagödör								Bányagödör
1982	Körtélësi-dülő					Nagy területet neveznek így: a szentbékkállai határ menti részt a falutól egészen a hegyesdi határig.			Körtvélyesi-dűlő
é. n.	Sátorma								Sátorma
1850k	Balaton látó h								Balatonlátó-hegy
1858	Körtélësi-dülő								Körtvélyesi-dűlő
1982	Gyërtyános					Korábban gyertyánerdő volt, irtása után is maradt bent néhány gyertyánfa.			Gyertyános
é. n.	Gyërtyános								Gyertyános
1850k	Gyërtyános								Gyertyános
1858	Irtás								Irtás
1959	Irtás								Irtás
1982	Diszëli ut								Diszeli út
1982	Hëgyësdi ut								Hegyesdi út
1982	Főső-erdő								Felső-erdő
1982	Öreg-erdő					Több száz éves fák, ritkás erdő.			Öreg-erdő
1982	Kutfő								Kútfő
1982	Kutfé								Kútfő
1982	Kutféi-dülő								Kútféi-dűlő
1858	Kútfő								Kútfő
1959	Kútfő								Kútfő
	Bënda-ódal					A Benda család birtoka volt.			Benda-oldal
1982	Melegëdő					A Béke Tsz építtette, az itt dolgozó tsz-tagok melegedő helye.			Melegedő
1982	Konc-vágó					A Konc család birtoka volt.			Konc-vágó
1858k	Konc-vágói								Konc-vágói
1982	Fiatal-erdő								Fiatal-erdő
1982	Murvagödri-tábla								Murva-gödri-tábla
1982	Bik-szár-ódal					Régen bükkerdő volt itt.			Bükk-szár-oldal
1982	Bikszár								Bükk-szár
1850k	Bükkszár								Bükk-szár
1858	Bükkszár								Bükk-szár
1959	Bükkszár								Bükk-szár
1982	Magyal-tető								Magyal-tető
1850k	Magyal								Magyal
1982	Kü-hëgyi út								Kőhegyi út
1982	Pogány-árok								Pogány-árok
1982	Lófingató					Nagyon meredek.			Lófingató
1850k	Lófingató								Lófingató
1982	Kü-hëgyi-erdő								Kő-hegyi-erdő
é. n.	Kőhegy								Kő-hegy
1850k	Kőhegy l								Kő-hegy
	Sanyaru-kü-hëgy					Hatalmas, ház nagyságú kövek fekszenek a domboldalban.			Sanyarú-kő-hegy
1850k	Kőhegy alja								Kő-hegy alja
1982	Lász-tető								Lász-tető
1982	Kübánya					Elhagyott kőbánya.			Kőbánya
1982	Lukács-bánya.					Elhagyott kőbánya.			Lukács-bánya
1982	Lász-kut								Lász-kút
1982	Homoki ut								Homoki-út
1982	Homok					Homokos terület.			Homok
é. n.	Homok								Homok
1850k	Homoki								Homoki
1858	Homoki d								Homoki-dűlő
1959	Homoki d								Homoki-dűlő
1850k	Tapsa								Tapsa
1982	Pogán					1903-ban Sági János a X—XI. századi egykori temetőből 49 sírt ásott ki. A temető nagyobb részét a homokbányászás alkalmából elpusztították. A leletanyag a keszthelyi Balaton Múzeumban van.			Pogány
1982	Temetői-dülő								Temetői-dűlő
1982	Sanyarupuszta					Uradalmi major volt, a cselédek igen szegényen, sanyarú sorsban éltek itt. Jelenleg tsz-major.			Sanyarúpuszta
1973	Szentimrepuszta								Szentimrepuszta
1850k	Farkasverem								Farkasverem
1982	Köves-hëgy								Köves-hegy
é. n.	Köves-hëgy								Köves-hegy
1858	Köves-hëgy								Köves-hegy
1959	Köves-hëgy								Köves-hegy
1973	Köves-hëgy								Köves-hegy
1982	Devecseri kërëszt								Devecseri kereszt
1850k	Devecseri uti								Devecseri úti
1982	Partosi ut					Az itt vezető két utat magas „part" választja el egymástól.			Partosi út
1982	Garany-ódal								Garany-oldal
1850k	Garan oldal								Garany-oldal
1850k	Kis me								Kis-mező
1982	Homokbánya								Homokbánya
1982	Bitófa.					Az öregek emlékezete szerint itt régen akasztófa állt.			Bitófa
1982	Urasági-rét								Urasági-rét
é. n.	Felsőpáhi-rét								Felsőpáhi-rét
1850k	Felső r								Felső-rét
1858	Felső r								Felső-rét
1959	Felső r								Felső-rét
1982	Viszkëlén					A két hegy közötti széles völgy, amely a vizet délnyugati irányban vezeti le.			Vízkelén
1982	Devecseri-hëgyi ut								Devecserihegyi út
1982	Devecseri-hëgy					Már régtől fogva sok devecseri lakosnak van itt szőlőbirtoka.			Devecseri-hegy
1850k	Devecseri uti								Devecseri úti
1858	Devecseri-hëgy								Devecseri-hegy
1959	Devecseri-hëgy								Devecseri-hegy
1973	Devecseri-hëgy								Devecseri-hegy
1982	Mátyás-tető					A dombtető a Mátyás család birtoka.			Mátyás-tető
1982	Mátyás-domb					A dombtető a Mátyás család birtoka.			Mátyás-domb
1982	Hármas-kü					Sziklák. Egymás után, lánc alakban van a dombtetőn három nagy szikla.			Hármas-kő
1982	Garanyi ut								Garanyi út
1982	Zsidó temető								Zsidó temető
1982	Garan-lap								Garany-lap
1982	Lőce-domb					A Lőce család birtoka volt.			Lőce-domb
1982	Bagó-kü								Bagoly-kő
1982	Nagy-kosállás					Itt szoktak delelni a birkák. Kosállásnak magyarázzák.			Nagy-Kosállás
1982	Nagy-kosárlás					Itt szoktak delelni a birkák. Kosállásnak magyarázzák.			Nagy-Kosállás
1982	Kis-kosállás								Kis-Kosállás
1982	Pusztatemplom					Templomrom. Egyesek Mindszentkálla, mások Kisfalud elpusztult középkori templomának tartják. Még jól látszik a templom körüli kerítés nyoma. Gyakran kerülnek elő az egykori temetkezés maradványai.			Pusztatemplom
1982	Tetőél					A Garany-tetőn végigvonuló gerincvonal.			Tetőél
1982	Csuszda					Régebben a Garany-tető keleti oldalán volt a csúszda, ez továbbította a fejtett tufát a rakodóig.			Csúszda
1982	Kopasz-hëgy					Távolról kopárnak látszik.			Kopasz-hegy
1850k	Kopasztető								Kopaszt-tető
1982	Pap-rét					A község papjának javadalmi rétje volt.			Paprét
1982	Borzás-háti-rét					A környék tele van földi bodzával.			Borzás-háti-rét
1982	Tilos-rét					Közbirtokossági terület volt, tiltották itt a legeltetést.			Tilos-rét
1850k	Ökörtilos								Ökör-tilos
1982	Borzás-hát								Borzás-hát
1850k	Borzás								Borzás
1858	Borzás-háti								Borzás-háti
1959	Borzas háti								Borzás-háti
1982	Köves-hëgyi ut								Köveshegyi út
1850k	Gyenesei					Mivel a C2. térkép lényegesen eltér a többitől, e név lokalizálása csak megközelítő pontosságú.			Gyenesei
1982	Garan-tető					Ide tartozik: 75., 83—94., 103—8.			Garany-tető
1982	Garan-hëgy					Ide tartozik: 75., 83—94., 103—8.			Garany-hegy
é. n.	Garan tető								Garany-tető
1858	Garány tető								Garany-tető
1959	Garány tető								Garany-tető
1982	Stufabánya.					Tufát bányásznak itt.			Stufabánya
1982	Hálás-kupa					Az éjszakai legeltetés idején itt háltak a lovakat őrző legények.			Hálás-kupa
1982	Kis-lap								Kis-lap
1982	Küfejtő					volt kőfejtő			Kőfejtő
1982	Laci-kemënce					Kemenceszerű kő			Laci-kemence
1982	Bánya ut					A kőbányához vezet.			Bánya út
1982	Bikarét								Bika-rét
1982	Kis-Kereki-dülő								Kis-Kereki-dűlő
1850k	Felső Kereki								Felső-Kereki
1982	Kereki pusztatemplom					A századforduló táján pusztították el a romot, és vincellérházat építettek belőle. Ez volt Kerekikál temploma, az egykori község 1545 óta puszta. Gyakran találnak itt emberi temetkezési maradványokat.			Kereki pusztatemplom
1982	Kereki-domb					A kb. 30—5 méter magas dombon kétszeres sáncolás nyomai látszanak. Ez lehetett a Káli földvár. Néhány bronzkori és vaskori cserepet találtak itt.			Kereki-domb
1982	Viztartáj.					Víztartály, ez látja el a tsz majorját vízzel.			Víztartály
1982	Csidër-sánc					A Csider család ásta.			Csider-sánc
1982	Csidër-árok					A Csider család ásta.			Csider-árok
1982	Tót tava					Esős időben összegyűlik benne a víz, ezzel permetezik a szőlőt.			Tót tava
1982	Ludvig-sánc								Ludvig-sánc
1982	Ludvig-árok								Ludvig-árok
1982	Āsó-gelegënyés					Tó			Alsó-Gelegenyés
1982	Nagy-gelegë-nyés					Tó			Nagy-Gelegenyés
1982	Főső-gelegënyés								Felső-Gelegenyés
1982	Kis-gelegënyés								Kis-Gelegenyés
1982	Kis-hëgyi ut								Kishegyi út
1982	Tik-hëgy								Tik-hegy
1982	Kis-hëgy								Kis-hegy
1982	Diós-domb					Régebben a szőlők aljában diófás volt.			Diós-domb
1982	Libalegellő					Régebben itt tó volt, libákat legeltettek.			Libalegelő
1850k	Liba me								Liba-mező
1982	Mávas-tó								Mályvás-tó
é. n.	Málvás tó								Mályvás-tó
1850k	Málvás tó								Mályvás-tó
1858	Mávástói d								Mályvás-tói-dűlő
1959	Mávástói d								Mályvás-tói-dűlő
é. n.	Alsó Kereki								Alsó-Kereki
1850k	Alsó Kereki								Alsó-Kereki
1982	Csoma-tető.					Korábban a Csoma család birtoka volt.			Csoma-tető
1982	Kerekipuszta					Jelenleg tsz-major, a felszabadulás előtt hitbizományi birtok majorja volt.			Kerekipusza
1973	Kerekipuszta								Kerekipuszta
1982	Kereki-kut								Kereki kút
1982	Káli-somos					A som egyik fajtája, a veresgyűrű szereti ezt a talajt.			Káli-Somos
1850k	Káli-somos								Káli-Somos
1982	Öreg-hëgy					Ide tartozik: 139-40., 150.			Öreg-hegy
é. n.	Öreg-hëgy								Öreg-hegy
1858	Öreg-hëgy								Öreg-hegy
1959	Öreg-hëgy								Öreg-hegy
1973	Öreg-hëgy								Öreg-hegy
1982	Haraszti-dülő					Korábban erdős terület volt.			Haraszti-dűlő
é. n.	Iharos								Juharos
1850k	Iharos								Juharos
1959	Harasztos d								Harasztos-dűlő
1982	Fehér kërëszt					Fehérre van meszelve.			Fehér kereszt
é. n.	Nagymező derék								Nagy-mező-derék
1850k	Alsó me-zei								Alsó-mezei
1850k	Alsó mezei középsi								Alsó-mezei Középső
1850k	Alsó mezei első								Alsó-mezei Első
1850k	Első réti								Első-réti
1850k	Második réti d								Második-réti-dűlő
1982	Kereki-dülő								Kereki-dűlő
1982	Csoma-tetői-dülő								Csoma-tetői-dűlő
1858	Kereki d								Kereki-dűlő
1959	Kereki d								Kereki-dűlő
1982	Sásdi-legellő								Sásdi-legelő
é. n.	Sásdi								Sásdi
1850k	Sásdi l és r								Sásdi-legelő és -rét
1858	Sásdi legeltető d								Sásdi-legeltető-dűlő
1959	Sásdi legeltető d								Sásdi-legeltető-dűlő
1982	Pipa-hëgy					Az Öreg-hegy kiemelkedő része. Sokszor felhős, ködös, mintha pipálna.			Pipa-hegy
1982	Püspöki-szőlő					A veszprémi püspökség 15 kh nagyságú szőlője.			Püspöki-szőlő
1982	Tapócai ut					Tapolca és Zánka között, régen forgalmas postaút volt.			Tapolcai út
1982	Ros-kuti-dülő					Adatközlőink Rozskuti-dűlőnek értelmezik, mert ez a legjobb rozstermő földek egyike.			Rozskúti-dűlő
é. n.	Roskut								Rozs-kút
1858	Roszkuti d								Rozskúti-dűlő
1959	Rosszkuti d								Rosszkúti-dűlő
1982	Ros-kut								Rozs-kút
1982	Fenyős-kut								Fenyős-kút
1982	Fenyős-kuti-dülő								Fenyős-kúti-dűlő
1982	Káli-somi átjáró								Káli-somi átjáró
1982	Vörös-domb					A Vörös család birtoka volt.			Vörös-domb
1982	Irtási-legellő								Irtási-legelő
é. n.	Irtás								Irtás
1982	Legelői-kut								Legelői kút
1982	Szücs-pince					A Szűcs családnak 20 kh szőlője volt itt.			Szűcs-pince
1982	Rác átjáró					A Rác családnak itt volt a szőlője.			Rácz átjáró
1850k	Gyepü					Csak megközelítő pontossággal lehetett lokalizálni.			Gyepű
1982	Flig-kut					Kút. Tulajdonosáról.			Flig kút
1982	Száráz					A domb aljában néha évekig állt a víz.			Száráz
é. n.	Száráz								Száráz
1850k	Szárász								Száráz
1858	Szárás								Száráz
1959	Szárás								Száráz
1982	Harasztos								Harasztos
é. n.	Harasztos								Harasztos
1858	Harasztos								Harasztos
1959	Harasztos								Harasztos
1850k	Harasztói								Harasztói
1973	Harasztos hegy								Harasztos-hegy
1982	Öreg-sánc								Öreg-sánc
1982	Sásdi-séd								Sásdi-séd
1982	Harci-séd								Harci-séd
1982	Harci-hid					Kőhíd.			Harci-híd