Egyedül

Egyedül

Tudjátok mi az egyedüllét? Amikor a lakásban elindulsz, beszélsz a virágokkal, hagyod a pókot szőni, amikor a porcicák vigyorognak a sarokban. Aztán enni kellene valamit, mélyhűtő, friss cuccok, nem is tudom, mit kívánok. A mosogatógép megtelt, pedig mindig mosogatok, a mosógép is csak telik, majd holnap elindítom. Locsolnom kell, a virágok leengedték levelüket, és csak vagyok.

Nem véletlen a fele-ség. Mindent együtt csináltuk, volt program, ütemezés, aki felügyelte vezényelte tetteimet. Most ki kell találni, felfedni és megtenni, mindezt egyedül. Kimegyek a kertbe, a madarak boldogan csicseregnek, a tópartján fürdenek, a virágok pompáznak, mindezt, már csak nekem. Ők nem tudják, hogy egyedül maradtam. 

Néha viszek a temetőbe egy csokorral, hogy Ő is élvezhesse illatát. Aztán hazatérek, járom a köreimet a kertben, a lakásban, és csak azt érzem, valami hiányzik. Nyúlok valamiért, tegnap ott volt, ma nem találom. Anya segíts, de nem kapok választ. Álmomban megmutatja, másnap megtalálom. 

A szemem sarka fáj, pedig már kevesebbet sírok. A lelkem ki van hegyezve. Minden megérint, egy TV sorozat, egy üzenet, egy gondolat. A mérhetetlen szeretet, amit nap, mint megtapasztalok. Nagyon mély a seb, hiába akar a tudatom gyógyítani. 

Mikor azt mondjátok boldog szülinapot, emlékeztettek arra, hogy újra eltelt egy év, nélküle,  közelebb az elmúláshoz. Mindig nehezen viseltem ezt a napot. Tudom, hogy a szeretet áll mögötte.

Hiányzik az ölelés, a testi érintés. Igen megszülettem, szeretetre, gyötrelmes életre. 

Szerettem és szeretni fogok, amíg élek, Veletek, vagy nélkületek...