Húsvét 2020

Hé, nyuszi! Hiába kopogtatsz ajtómon, egyedül vagyok. Nincsenek gyerekek, unokák.

Mégis, mikor lefeküdtem, a párnám alatt megtaláltam ajándékod. Mint kis gyermeket, ma is úgy érintett, lopva ajándékot kaptam. 

A húsvét soha nem volt, látványos ünnep, mint a mikulás, karácsony. Mégis maradandó ünnep volt gyermekeink számára. Mikor kicsik voltunk, nagyon vártuk, a Fő nyuszi, mire felébredtünk, az udvar minden zugába rejtett, valami kis ajándékot. Kis kosarunkkal szaladgáltunk és kerestük a rejtett kincseket. Boldogok voltunk, ha találtunk újabb és újabb meglepetést. Mindig volt igazi nyuszi is, hol fehér, fekete, szürke. Kimentünk a rétre, akkorát dobtunk, hogy a tojások pirosként repültek és feketén érkeztek a mocsárba.  

Kis öcsém, aki még alig tudott beszélni, a templomban a zsoltár énekekkel együtt énekelte, saját dallamát, „szüjte-fetete”. 

Ezt a hagyományt megőriztük. Azt a boldog, önfeledt mosolyt nem lehet feledni. A szoba minden sarkában volt meglepetés, de még a kertben is találtak nyuszi nyomokat.

 Anyával készültünk, kis fészkeket készítettünk, faháncs, széna, szalma. A piros tojás nem sikerült, nem baj, a képzelet végtelen. Kis unokám ölelném, puszilnám drága kicsi testét, de nem szabad, képzeletem szárnyal! Nem tudom a szeretet képes e legyőzni határokat, elkerülve érintést, csak az fáj, hogy mindez pótolható, ami akkor és ott jó lett volna?

A szomszédot elnéztem, elszorult a szívem. Együtt a négy gyermek, aki még hisz a csodákban, ahogy hittünk mi is.

 

Mikor unokám megkérdezte, papa hogyan lesz a piros tojás? Elmeséltem, hogy amikor a tyúk hátára felmászik a nyuszi, először jönnek a piros tojások, aztán ha sokáig ott marad, már fáj a tyúknak, akkor jönnek a kék, zöld tojások. De, hogyan lesz sárga tojás? Mikor a tyúk megelégelte a nyuszit, áttekintett a szomszédba, ahol kakas ugrálta a tyúkokat, irigységében sárga tojást tojt. A kakas, amúgy is csak görbét tudott tojni! A nyuszi, még matricát is ragasztott a tojásokra, mert ő nyuszi és nem a tyúk!