Sóhaj
Óh, Istenem,
mikor apró spermaként, harcoltam, küzdtem az életért, miért nem mondtad, hogy
az élet nem csak szépség, szeretet, ragyogás.
Ha tudtam volna, háttérbe
húzódom, ne lássam anyám, apám mosolyát gyönyörét, a lassú elmúlást.
Adtál
feleséget, gyönyört, adtál gyermekeket, unokákat, szeretetet, szenvedést, aztán
elvetted, és fáj az elmúlás, mert a földi lét véges.
Mi az a boldogság, ami e
fölött létezik?
A földi lét csupán
adott lehetőség, élni lehet vele, de az út rögös, az út végén, számon kéred,
mit tettél, alkottál, szerettél, gyűlöltél, szerettél engem? Az életem Te
adtad, a végzetem a kezedben van!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése