Sóhaj

Sóhaj

Óh, Istenem, mikor apró spermaként, harcoltam, küzdtem az életért, miért nem mondtad, hogy az élet nem csak szépség, szeretet, ragyogás. 

Ha tudtam volna, háttérbe húzódom, ne lássam anyám, apám mosolyát gyönyörét, a lassú elmúlást.

Adtál feleséget, gyönyört, adtál gyermekeket, unokákat, szeretetet, szenvedést, aztán elvetted, és fáj az elmúlás, mert a földi lét véges. 

Mi az a boldogság, ami e fölött létezik?

A földi lét csupán adott lehetőség, élni lehet vele, de az út rögös, az út végén, számon kéred, mit tettél, alkottál, szerettél, gyűlöltél, szerettél engem? Az életem Te adtad, a végzetem a kezedben van!...