A Szólás papa munkái…


Szólás Tibor (1920-97) amatőr fafaragó.

Neve nem jegyzett. Saját kedvtelésből, pápai kisvárosi családi házból Veszprémbe költözött gyermekei, és unokái kedvéért. Nyugdíjas hobbiként családja, barátai, ismerősei szórakoztatására faragott rendíthetetlenül. Kiállításokon részt vett ugyan, de nem kívánta minősíttetni alkotásait. 


Számtalan gyönyörű munka került ki keze alól. A népi motívumokkal díszített használati tárgyak, eszközök, történelmi, mitológiai eseményeket megörökítő faragások, életképek, mind fába faragott hitvallás. 

Rendkívüli térlátása rajzokban valósultak meg, majd fába faragva. Erdélyben töltött katonaévei mély benyomást tettek későbbi életére, munkáira.


















Aztán a papa elment, hátrahagyva számtalan alkotást. Csodáltuk és csodálták idegenek. Egyetlen leánya, szeretett feleségem is elment.  Nekem nem maradt más, mint a fába faragott, szeretet emléke. 

A sok-sok emlék néha nyomasztó. Bár szeretettel gondolok rá, mégis néha úgy érzem, teher a lelkemen. Írásai, rajzai, más kategória, határtalan ismeretről, tapasztalatról és szeretetről tanúskodnak. Széles látókörű, jól művelt, lelkiekben gazdag ember volt.

Gyermekeimnek sokat átadott, hálás vagyok érte, és Ők is hálásak. Hányatott sorsa ellenére, hogy szorulhatott a lelkébe ennyi szépség, elégedettség, megértés, bizakodás.

Fájó szívvel, de jó néhány darabtól megváltam, elajándékoztam, eladtam, bízva abban, hogy ahova kerültek, azt az érzést sugallják, amit a papa akkor érzett, amikor alkotta. Nagyon jól eső érzés volt, amikor a vásárlóm visszajelezte, hogy jó helyre kerültek, tisztelettel és szeretettel őrzik idegenként is a papa emlékét.

Nincs kedvenc darabom, mindegyik, amire ránézek, a papát idézik.

Sok félbehagyott munkája maradt, megpróbálom beleélni magam és befejezni.
Gyönyörködtem a munkám sikerében, és nem egyszer könnyes szemmel kérdeztem, papa így akartad? Egyetlen fadarabot sem dobtam ki, hátha valamire jó lesz, ha Ő is így gondolta.

Gitta biztatott, apa próbáld meg, és ha még szereted is csinálni tedd meg a papa kedvéért…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történések, valódi események, szólások mondások...

... Nagyszüleim boldog magyarok voltak. Ahogy kis gyermekként láttam, nem keseregtek nem szűkölködtek. Legyen a pipába dohány, asztalon étel...