A valóság nem a színfalak mögött, talán a sziklák oduiban keletkeznek...

… Tudjátok ez a mai nap rendkívüli számomra. Már gyermekkoromban is tudtam, hogy a ”Szent Margit” napja olyan, ami meghatározó lehet életünkben. Fiaim, nem kell, hogy elfogadjátok, csak értsétek meg...

Az orgona a gyöngyvirág a pipacsok már elnyíltak, de rózsák bontották szirmaikat. A sövényekben a jázmin illatozott, az íriszek is búra hajtották pompázó fejüket, de az akác, a bodza illata belengte, minden napunkat, különösen a holdtölte éjszakákat. Ez már kétségtelen a nyár kezdete. Gyermekeim, feleségem, már vártuk az iskolaév végét. Hangosak lettek az esték bogrács, sütögetés illata a gondtalan élet jelei lettek uralkodók…

Margit néni volt a szomszédunk, falunkban oly sokan, akiket tiszteltem és szerettem. Gyermekeik is Margitok lettek, a hagyomány szerint. Mikor palacsintát készített és én megleptem, könnyedén és természeten mondtam, „Margit néni nem kérek anyu is tud ilyen finomat készíteni”, csak mosolygott, fiam, hidd el ez más, és valóban más volt.

Margit néni a dédi udvarában öreg volt, mint a nagyanyám, Tölli, de férje után más, mindig szeretetteljesen mosolygott és dédelgetett. Margit lánya fiatal volt és gyermeki szememnek csodálatos. Nem egyszer néztük a békákat a kútban, ami tilos volt, mert a békák lehúznak a kútba, a víz mélyére. Voltam döngölt szobájukban, bár a családi kapcsolat nem volt felhőtlen. Nem tudom, talán álom volt, a mai napig kísért, de a Magdival együtt voltak, és én kényeztettem. Minden, ami a múltban történt fényt vethet jelenükre, jövőnkre. Másod unokatestvéreim, Vince, Mari, bár kisebbek voltatok, de talán tudtok segíteni élményeitekkel, a múltam rejtett titkainak feldolgozásaiban.  Valóban csak szép álom volt? Vagy hagyjuk a feldolgozatlan gyermekévek rejtélyes érzelmi titkainak, hiszen minden szépség onnan indult, vagy tán korábban? Szalmakazal, kepe, öreg sziklák rejtelmes odúi mind, csak emlék, emlékezni mégis nagyon jó.

A Gitta névvel először találkoztam, Gitta, Gittka, ott élt közöttünk, aztán a sógornőm lett, öcsém feleségének testvére. Mindig csodáltam fiatal szépségét.  

Feleségem is ezt a nevet kapta, egy gyermekként elhunyt nagynénje emlékeként. Mikor tudata kipattant, nem akarta, ő Gitta volt és élt Gitta néniként. Bár iratai Margitként említették, ragaszkodott a Gitta névhez. Én Gittának ismertem és Gittaként éltünk és szerettünk.  Aztán mikor a nevem felvette, már nem volt jelentősége. Kik ismertétek, Gittaként, Margitként, nem a nevéért szerettétek…