... Életünk első vadkempingjét tervezzük az öcsém pincéje mellé. Nekünk vad, másnak talán enyhe. A jövő hét végére, június 19-20-ra. Együtt a fiaimmal, 8 éves fiú unokámmal. Nincs elvárás, csak a vadregényes táj birtoklása két napra. Ha bármi áthúzhatná számításunkat, ott van számtalan lehetőség, a nagyapa bungija, a lankás, helyenként meredek hegyoldal.
Mindszentkálla a káli medence éretlen gyümölcse, a gyermekkorom világa.
A készülődés óriási, kihívás a természettel, túlélés a váratlan ismeretlennel. A garami fennsík, kopasz hegy a bányával, az alagúttal, a kőlépcsőkkel, a puszta templom romjaival. Az ismeretlen leletek feltárása, „kellő szakmai tapasztattal”.
Mondtam mosakodni a felkelő nap harmatjában lehet. Nem baj papa, úgyis utálok fogat mosni. Papa hozod a bicskád? Én is viszem, amit tőled kaptam, nem félek a vaddisznó röfögéstől, de ugye ott leszel mellettem. Viszem a nyilam is, és még mit papa? Fantáziája beindult, nem lehetett leállítani.
Hálózsák, takarók, váltás ruhák, lámpák, távcső, hiába mondtam, anya és apa mindenről gondoskodik.
„Pirított ürge húst eszünk, rántott varjú szárnyat, galamb tojást. Cukros zsíros kenyeret, földből kirántott hagymával. Papa a Tomi borát issza, Te a Kékkutit, vagy tán Fantát?"
" Vagy anyám rántott husiját, friss cipóval, gondosan csomagolva, illatos májkrémes zsemlyét, kis üvegben málnaszörppel?".
A programból: sátorállítások, kirándulás a környékre, vacsorakészítés bográcsban, vagy sütögetés tárcsán. Sötétedés után a régi pince felfedezése zseblámpákkal. Jó éjt puszi a nyugodt alváshoz!
Reggel betonkád ebihalakkal, mosakodás friss hűvös vízzel! Reggeli: tojás,
kolbász, felvágott, kenyér. Fagyi a faluban, romkocsma.
Végre ebéd, a környék legjobb éttermében. A papa állja!
Vigyünk csákányt, mert kincset is keresünk.
Nem tudja feledni a papa meséiből ismert, dédi rejtélyes pincéjét, a puszta templom vélt török kincseit, a bányát, a hegy gyomrában rejlő alagutat, számtalan kihívást.
Mindezt egy nap alatt.
A lépcsőt már nem vállalhatom, sem le, sem fel. Anno egy szuszra, ma sehogy. Pedig a bagókő maradványai, a dzsumbujban rejlő lépcsőfokok, mind mesélni tudnának.
A képzelet végtelen, csodálatos megélni azt, ami nekem mindig megadatott, neki csak egy sejtelmes éjszaka, egy nagy sétatitkok utáni vágyakozás.
Látod, csak egy varázslatos vágyálom, vajon ki lesz részes benne, az időjárás, a fiaim, kísérve apa bizonytalan lépteit, osztozva boldogságában? Képes vagyok hegyet mászni, néha megpihenni, és csodálni mindazt, amit a természet és a szeretteim boldogsága nyújt…
Ha álmom megvalósul, talán a lelkem egy vágya is enyhül, megosztani mindazt, amit leírni lehetetlen, de megélni, újra érezni, velük felülmúlhatatlan.
Gyermekkorom megélt szépsége nem csak az enyém, a Tiétek, az Övék…
Szülőföldem, gyermekkorom világa, a "kühegy", a "bitófa", a "lófingató", a "partos" a füsti fecskékkel, samuval a csontvázzal, a "magyartető", a "benda" fensíkja, a felsőerdő a forrásával. A "bikszár" nagyapámék volt birtokával, az apáti hegy Tasner nagyapám romos pincéjével. Délre a "harasztos" dagonyázás a mocsárban a káposztáskert, nádasával, a mosó, "aszeg-főszeg", "főgyep-alsó gyep" és sorolhatnám... És a temető, minden gyermek sejtelmes birtoka, a Szentmihály lovával. Vajon kipróbáltad? Mert én igen!
Mindszentkálla, még leírni is büszkeség! Nem tudom lesz-e időm a sok-sok élményt megosztani, beszélni, mesélni, mert szeretem!
Tudjátok mennyi kincset rejt e vidék, ha nem, keressétek a szívetekben, apámék, nagyapák, az ott élők szívében.
Mindig büszke lehetek rád és lehetsz rám, mert soha nem feledlek!...
Már gondolni sem merek arra, hogy esetleg más is társ lenne. Látni vélem szemem előtt a színes sátrakat, önfeledt kacagást, huncutkodást, a tábortűz lángját, a családok együttlétét.
Kevés az idő, a szervezés nem
az én dolgom, csak rejtett vágyaim vannak.
A boldogság érzése belülről fakad,
ha feltör, vágyakba megy át, aztán elcsitul…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése