... A múltam és jelenem virágai, már csak nekem nyílnak, kinyíltak ahogy vágytam, illatuk áthatol minden időn és képzeleten! Írhatok száz csodáról és élményről, a múlt midig rabul ejt.
... Papa a múlt nem múlik, csak halványul, újabb és újabb pillangók szállnak az égre, kérlek vedd észre!
A szemünk tükrében láthatjuk a múltunkat, és véljük fellelni jövőnket. Néhány pillanat a múltból, boldog pillanatok a mából. Láthatod a fényt, az azonosságot a boldogságot, a félelmet az elégedettséget, és mindent amit a pillanat adott. Az emlék ott hever melletted, még midig a jelenedben...Szeretni kit lehet? Kérdezd a "Kormi cicát".
A dédi és a Tölli papa tekintete, esküvője, életünk elképzelhetetlen jövője.
Anyám és apám. Arcuk, szépségük remélem felidézi, amit a múlttól kaphattam!
Apu, öntelt mosollyal, a maga ragyogásával...
Együtt egymásért, egy érintés, huncut mosollyal...
Anya, kit szerető karjaiban tartott, nem tudjuk ki lehetett, de kész
volt az anyaságra és szült öt fiút a hazának, a mi boldogságunkra.
Apám, vajon voltam-e, lehettem-e ilyen vagány, mint Te voltál?
Hozhattad motyóid nyuszi látta kenyérrel, öledben gyerekeid versengve, kié az első és utolsó falat. Én mindig a sor végére álltam, mert nem voltam éhes. Csak nyeltem, és vágytam, hogy mindig, minden nap haza térj hozzánk.
Rohantam, hogy kényeztesselek, kivi levét csorgattam szádba, de már nem kívántad, a nővérnek pénzt kínáltam, hogy segítsen, enyhítse fájdalmad, könnyek közt elutasított. Maradt a kérges kezed, szorongattam és vártam a pillanatot, mikor azt üzened elég, nekem, testvéreimnek anyunak, mindenkinek...
Apu, mikor szemed lecsuktad, nem lehettem melletted, hiszen elküldtél, elküldtél mindannyiunkat.
Egy egyszerű ember voltál, egy már nyugdíjas bányász, aki küzdöttél a családodért, magadért, értünk. Köszönöm!
Hetekig, hónapokig kísértettél, ágyam végénél néztél szótlanul, míg megértettem kérésed, "vigyázzatok anyádra, mert megérdemli".
Akkor értettem meg, hogy a szeretetet közvetítheted, erősítheted, a végtelenen is túl... Anyut elhanyagoltuk, hiszen nagy volt a fájdalmunk, de az övé végtelen, és halálba vezető, a végső ölésbe apuval....
Anyu, apu és anya, apa összefonódott életükben, jogunkban állt választani, eredmény végtelen szeretet.
Feleségem gyermeki és felnőtt szemmel..
Az én ártatlan szemeim.
Zsolt első szülött fiúnk és Peti boldog testvéri pillanatai.
Erik sugárzó szemei.
Anna a legkisebb...
Dédik, mamák, apák, anyák, gyermekek, unokák, kedvenc virágaim, a természet, láthatjátok nem múlik, csak újra éled, veletek, vagy már nélkületek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése