… Miért van az, hogy mi a mindszentkállaiak büszkék vagyunk a múltunkra? Mert volt múltunk, van jelenünk és lesz jövőnk. Természeti adottságainál fogva, mint a káli medence közepe, mindig létjogosult. Voltak tragédiák, küzdelmes évek és remény, hogy lehet, kell tovább élni. A temető a hiteles bizonyíték, hogy akik itt éltek, lehettek reményvesztettek, de mindig bizakodók, mert gyermekeik jövője mindennél fontosabb volt…Volt tatár, török, monarchia, világháborúk, ellenforradalom, vagy forradalom, őseink éltek, élni akartak.
A képes krónika emlékeket idéz, néha hozzáfűzött komment nélkül. Mikor azt gondoltam, leírt emlékeim képesek akár képi megjelenést eredményezni, talán tévedtem. Bocsájtsátok meg az önzést, de vannak emberek, akik a képi világot látják és vannak, akik a leírtak alapján élik át az élményeiket, talán hallják és látják is a múltat. Nem tudom, lehetnek-e olyan idegenek, akik jelenlétükkel gátolhatják, negatívan minősíthetik emlékeinket. Lehet-e, volt-e szabadabb szebb tartalma életünknek?
Nem szégyellem, sőt büszke vagyok rá, hogy mások is érdeklődnek leplezetlen múltunkra. Úgy érzem nincs jogunk korlátozni hozzáférhetőségüket, mintha egy magas kerítést húznánk falunk köré ne, hogy valaki belásson. Mikor végre kezd az idegenforgalom fellendülni, mi kik csak volt lakói voltunk a falunknak, gátolhatjuk az érvényesülést?
Nem lehet jelen és jövő a múltunk nélkül!
Képekben ma már nehéz megfogalmazni az összetartozást. Szentbékálla, Köveskál, Kővágóörs, Kékkút, Tóti, valahol, valamikor egyek voltunk, a végvári harcokban biztos, napjainkban ha másban nem, közös bulikon, focimeccseken, kibontakozó szerelmekben.
Mert nekünk is volt fiatalságunk, nem csak az ősöknek. Mi is tudtuk élni a mát, ahogy tudjátok ti is kik ott "rekesztettetek", nem szégyellve, hiszen ti vagytok a jövő csírái.
Legyen bár ezer betelepült, a múltat Ti képviselitek, büszkén, szerényen, szellemiségben veletek Mindszentkálliként.
Bűn, hogy egy lapon említem közös múltunk? Úgy érzem nem, a szűk kis Magyarország, mi voltunk. Volt, aki életében nem juthatott tovább a falunk határán, sírjánál mesélhetünk, mi már felülről nézhetjük a végtelennek tűnő messzeséget, ami nem is volt olyan végtelen! ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése