Nem élhetek az örök szenny
ládámban. Mégis amikor kinyitom szemem, valami visszahúz. A bűntudat, valami,
amit nem tettem meg, vagy megtettem, mégis most más. Könyörgöm, engedj
megszabadulni minden rossztól, hogy a mát élvezhessem.
Még van miért élnem,
gyermekeim unokáim boldogsága. Amikor a szemembe néznek, nem a múltat látják, a
papa megfáradt létét, egy szebb jövőt, amiért érdemes élni, amiért élt a mama, a
papa és élnetek kell Nektek is!
A kertem minden virága Nektek
él, minden gyümölcs, minden gaz, nektek van, hogy rendezzem, az én életem.
Amikor mutattad, hogy fáj a térded a papa megpuszilta, kis horzsolás, neked fájdalom nekem odafigyelés. Mikor a kis kezed dörzsölted, és rá tetted a térdemre, nekem gyógyír volt, ahogy apukád mutatta.
Amikor mutattad, hogy fáj a térded a papa megpuszilta, kis horzsolás, neked fájdalom nekem odafigyelés. Mikor a kis kezed dörzsölted, és rá tetted a térdemre, nekem gyógyír volt, ahogy apukád mutatta.
Még nem tudod kifejezni
szóban, amit érzel, de amikor a fényképeket néztük a mama képe ragyogó mosolyt
varázsolt szemedbe, gyönyörű ajkad ismételte, mama, mama… Még csak másfél éves
voltál, amikor az utolsó emléked lehetett, de a mama szeretete beégetett a
szívedbe valamit, ami örökké ott marad.
Erik már nagyfiú, megélte
elveszíteni a szeretett nagymamát. Mégis ahányszor találkozunk, odaveti, a mama
nagyon hiányzik. Könnyes szemmel bújik hozzám, és én csak leplezem fájdalmam,
mosollyal keresem a kiutat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése