Ma, közel 30 év után
betettem lábam az almádi strandra. Csodálatos volt látni a retro épületeket,
még ismerősökkel is találkoztam. Talán nem is tudták ki vagyok, de jól esett
üdvözölni egymást, megveregetni a vállát, de jó, hogy látlak.
Legutóbb, amire emlékszem, Kajári Gyuszival és a gyerekekkel voltunk a strandon. Még megmártóztam, még
megpróbáltam „dobni” a gyerekeket, aztán a parton pihentünk.
Már nagyobbak voltak és hozták a korsó sört. Huncut kedves mosolyuk örök emlék.
Ma Katával és családjával találkoztam. Szerető ölelése oly forró és hiányzó volt, mint egy saját gyermeké, pedig csak igaz barátok voltunk és vagyunk. Átéltem újra azt, amit szüleikkel, barátomékkal azóta is érzek, amikor a gyermeki szeretet közvetíti az örök baráti szeretetet. Nehéz volt könnyek nélkül átélni.
"Ha tudnál maradni,
gyermekeim élveznék meséid".
Emlékek törtek fel bennem,
hiszen ekkorák voltak, mikor én csak meséltem és itták, minden szavam. A strandon
dobtam Őket fáradhatatlanul, és Ők csak kacagtak…
A strand élmény nem maradt
el. "Fiaim, kérek egy flaska sört". És boldogan emlékeztem a múltra. Kortyoltam a
jó hideg nedűt és csak néztem a készülődést a fürdői kalandra.
Peti egy új kajakot rakott
össze, régi vágya kipróbálni az evezést a Balatonon.
A Peti evezett, rendületlenül.
A Zsolt a szörffel
bajlódott, jók voltak a szélviszonyok.
Aztán szárnyalt a szél szárnyán...
Erik sem tétlenkedett. Ő a matraccal kísérletezett. Vagy a mély merüléssel.
Inkább a Petivel. Sokkal izgalmasabb.
Azért megpróbálta apa szörfjével is.
Igazi hőstett!
Én meg a parton fotóztam,
hogy megörökítsem, a számomra felejthetetlen élményeket. Bodrozódtak a felhők,
és én köztük voltam, felülről néztem a boldog pillanatokat.
Együtt ebédeltünk, szerényen,
mint régen. Erik, ahogy a gyerekek anno, a papa megmaradt falatjait kóstolgatta,
míg el nem fogyott, hiszen finomabb volt, mint amit Ők ettek!
Oly régen vágytam erre az
élményre, hogy újra együtt lehessünk csak mi a kis család. Újra nyithassak egy új világ felé. Igaz hogy a Gitta nélkül, de határtalan
boldogságban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése