… A papa faragásai. Még mindig sokan vannak, szememnek, szívemnek gyönyör, lelkemnek teher. Egy-egy emlék a múltból, a fába faragott valóság, képzelet. Arra vágyom, hogy új kezekbe kerüljön, aki becsüli, szereti és tisztelettel adózik emlékének. Szeretett feleségem büszkén tekintsen az égből, fogva a papa kezét, nem volt hiába…
Szólás Tibor (1920-97) amatőr fafaragó. Neve nem jegyzett. Saját kedvtelésből, Pápán kisvárosi családi házból Veszprémbe költözött gyermekei, és unokái kedvéért. Nyugdíjas hobbiként családja, barátai, ismerősei szórakoztatására faragott rendíthetetlenül. Kiállításokon részt vett, de nem kívánta minősíttetni alkotásait. Számtalan gyönyörű munka került ki keze alól. A népi motívumokkal díszített használati tárgyak, eszközök, történelmi, mitológiai eseményeket megörökítő faragások, életképek, mind fába faragott hitvallás. Rendkívüli térlátása rajzokban valósultak meg, majd fába faragva. Erdélyben töltött katonaévei mély benyomást tettek későbbi életére, munkáira.
Most az én feladatom, hogy méltó helyre kerüljenek, felvállalva az elmúlás szomorú, a megújulás élményét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése