... Minden úgy történt, ahogy
elképzeltem. Képzelgésem, napokon, éjeken át arra készült, hogy így legyen.
Nagyon izgatott voltam, nem tudom miért, hiszen tudtam másként nem lehet. Elmondhatatlan
boldogság, papa hoztál ajándékot nekem. Rejtett ölelés a combomon, egy puszi a
vállamon és sok-sok kimondott szó, amit akkor még nem értettem. Egy kedves
hang, "Imi papa", ami sokszor elhangzott. Jó étvágyat Imi papa, köszönöm Imi
papa, nagyot aludtam Imi papa, szeretlek Imi papa.
Lelkemnek simogató dallam,
ahogy énekelte kis dalait. Ahogy felfedeztem mondandóját, és felfedeztem az Ő
kis világát. Ezt az élményt nem lehet leírni, minden pillanat, minden perc külön
izgalommal teli élmény. Egy kicsi lány igaz szeretete, a rég nem látott papáért.
Két tervezett nap után
kiderült, tovább van lehetőség maradnom, mert, „papa beteg vagyok, kicsit”.
Kicsit köhögött, a papa is, egész nap szörnyű maszk, de mögötte a boldog
mosoly. Sokszor nem értettem, a szemem
nézte, és érzékelte a mosolyom.
Az elevensége két fiúgyermeket
felülmúlt. Fáradtan feküdtem, soha nem látott, szörnyű álmok nélküli éjszakákat
éltem át, reggel tudtam első útja hozzám vezet. Aztán mikor megkérdezte, Gitta mama hol van, mondtam fent a csillagok közt és téged figyel, "a Gitta mama Veszprémben van, a Rózsika mama Zánkán"...
Szia Imi papa nagyot aludtam, és
már fordult rohant, szia anyuci, szia apuci. Aztán anya elment dolgozni, apa
home office, a papa maradt, akivel mindent lehetett játszani. Együtt reggelizni
ebédelni, ebéd után aludni, persze apa puszija kellett a kijelölt helyekre. És
apa és a papa végtelenül boldog volt.
Aztán a fájó búcsú. Anyával
maradt egyedül, Imi papa elment, apuci is, Zsepi is. Hiába a holnap jövünk
hozzád, a most hiányzott, hiszen számára és talán nekünk is a most számít…
Újra és újra „Imi papa mikor
jössz, hozzám, nekem”…
Ha azt mondom hálás vagyok mert megéltem, akarom megélni a jövőt a sok-sok most élményt, hogy hálás lehessek mindenért, amit az élet adott most és mindörökké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése