… Ma ismét meglátogattalak, vittem 3 szál csodálatos gerberát. Két hete nem voltam Nálad. Furcsa dolgok történtek, el akartam mindent mesélni Neked.
Nem is tudom hol kezdjem. Annyira nem történik semmi, hogy a kis valami is felizgat. Mióta fiamtól, unokámtól visszatértem, felborult minden. Sokáig visszacsengett fülemben kedves hangja, ahogy mutatta a Gitta mama Veszprémben van, ott fent. Újra rám tört az egyedüllét érzése. Rosszul aludtam, vágytam az alkoholt, gonosz álmok gyötörtek, alig aludtam és teltek a semmire való napok. Aztán Erik a nagyobb unokám meglátogatott. Tele izgalommal, szülinapja volt. Izgatottan maszkba öltöztünk és vártuk a papa meglepijét, ami már nem volt meglepi, hiszen apával választották kis szíve vágyát. A szeme ragyogott, mint mindig, a mama szeme fénye volt, és ittam és ittam a sugárzó szeretetét. Fiam nyugtató szavai, „apa jól vagy, igen jól vagyok"…A sütőben sercegett a túrós-almás rétes.
Az idő ketyeg, nem áll meg egy pillanatra sem. Volt régi kedves barátomnak, üzenetet küldtem, névnapján köszöntöttem. Nem jött válasz, de nem volt meglepő. Másnap gyermekei közölték, hogy szeretett édesanyjuk elment. Már nem érzékelhette, hogy gondolok Rá. Fájdalom, emlékek kavarogtak szívemben, Ő mondta, nem tudok segíteni, de gyászodban osztozom. Én sem tudtam mit mondani gyermekeinek, csak, hogy fogom a kezüket, amíg a szívük engedi.
Albérlőm bejelentette, hogy március végén elmegy. Igaz szívvel szerettük, ember nem kívánhat jobbat. Nem tudom fáj, vagy örülök annak, hogy nekik jobb lesz. Nap, mint hallom ahogy gyermeke rohangál felettem, dübörgése kedves hang szívemnek, az ébrenlétem az alvást hozzá igazítottam. Amint a lépcsőn kúszik betekint ablakomon és integet, úgy érzem szeret, ahogy én is végtelenül. Valami újra megszűnik, ami eddig természetes volt. Terveim, hogy Annával együtt homokoznak a „papa felügyelete alatt”, szertefoszlott.
De jó dolog is történt. Beadtam a peca igazolványom, meghosszabbítottam. A múlt évben csak háromszor pecáztam. Nem tudtam Nélküled menni, bár ritkán szóltál, akkor is minek, de hiányoztál a puszta jelenléteddel. Nem volt olcsó, de az ár nem érdekelt. Ha csak, perceket vagy órákat tölthetek együtt unokáimmal fiaimmal, már megérte. A srác megjegyezte, „ha jövőre kiváltja a szülinapja után, már olcsóbb lesz”. Mosolyogtam, „azt meg kell élnem”. Aztán vásároltam meglepit, magamnak unokámnak a papának. De ez titok az én szülinapomra Eriktől.
Éjszaka furcsa álmom volt. Nagy bulit rendeztünk, nem tudom miért. Olyan fiús bulinak indult, gyerekekkel. A helyszín talán Mindszentkálla, aztán Almádi, és Veszprém a kerti tó körül. A gyermekeim még kicsik voltak. Nagyobb fiam egy „taslit” küldött kisebb fiamnak, aki heves zokogásban tört ki. Én újabb „taslit” küldtem, mondván, tudd, hogy miért sírsz. Aztán megjelentél, gyönyörű voltál, és azt kérdezted, miért? Nem éreztem bűntudatot, hiszen apám is ezt tette volna. Hogy kerülsz ide, kérdeztem, azt mondtad, csak rövid időre jöttél. Aztán a Dia mászott az ölembe, olyan kicsiként. Próbáltam magamhoz ölelni, de eltolt, „Imre bácsi, én már nagy vagyok”. A pincébe mentünk, bár tudtam nincs mit innunk, találtunk egy nejlon zacskóba csomagolt valamit, kortyolgattuk, ahányan voltunk…
Mielőtt elmentél szívedben két cica élt. A maci cica, akinek hosszú a története és a kormi, aki minket választott és hozzánk nőtt. Végig nézted kedvenced haláltusáját, amit én nem tudtam, aztán megbékéltél. Kormi végignézte utolsó pillanataid, és elment, aztán visszatért hozzám, mert egy szív voltunk. Minden reggel a lépcsőn vár, hogy felhúzzam a rolót. Kedves hangján kéri a finom falatokat, kicsit válogatós lett. Nem reklamál, élvezi a meleget, és este zokszó nélkül távozik. Ma bejött, nem a kaja érdekelte. Felugrott az ölembe és kérte simogassam. "Tudod hol a helyed" utasítottam. Ledőltem, de a mellkasomon éreztem. Nem dorombolt, csak simult. A szemébe néztem, csillogott, mintha sírna. Minden karmát behúzva azonosult a testemmel. Simogattam a hátát, a nyakát, aztán a talpát masszíroztam, önfeledten, percekig, vagy talán órákig. Nem tudom mit éreztem, de talán nem is akarom tudni... Lehet, hogy van még egy szív aki érzi a gazdi minden baját, bánatot, szeretni akar, csak nem tudja hogyan, vagy benne van a titokzatos világ és csak közvetít?...
… a temetőben újra békét nyertem. Ahogy néztem a kedves virágaid, a szívem megszólalt. Szeretni szívvel lehet. Szeresd a szíved, hiszen egyetlen valaki, aki veled van, éjjel, nappal, rosszban jóban az a szíved. A két szív valamikor régen egymásra talált, együtt dobbant, együtt érzett, és ez így van a mai napig és az elkövetkezőkig…Tudtam volna még mesélni, de a szívem szólított, néhány szó, néhány gondolat, unokám hangján búcsúztam, mint mindig " szia mama"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése