… Volt időm megélni és átélni azt a találkozást, amit anno az
Achilles parkban töltöttünk. Reményteli pillanatok több tíz év elteltével.
Örömteli baráti ölelés, egymás kémlelése, a valóság felismerése, ez Te vagy, és
vagyok én, van a feleségem, és van a nejed és volt a táj szépsége.
Akkor még
nem tudhattam, hogy a forró búcsú ölelés egy életre szól. Első személyes találkozás,
és talán az utolsó.
Ha létezik plátói szerelem, akkor létezik plátói barátság.
A világháló adta lehetőség, követhettem napjaid, és Te az enyémet. Oly szép
volt követni a természet iránti szereteted, élveztem verseid, fotóid, és
pillanatokat, amit szeretett feleségeddel a családdal megéltél. Ez mind addig szép
volt, míg én is megoszthattam önzetlen szeretetem a feleségemmel. Aztán
hatalmas űr. Egy láncszem hiányzott. Az idő kereke fordítva működött. Pótolni
oly nehéz, de találtam egy láncszemet, ami beilleszthető az elvesztett
helyére. Most már minden előre forog, benne én a múltammal, és Ti a tiszta
barátságotokkal…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése