Virtuális világ, vagy valóság?

Virtuális világ, már nem tudom létezik-e. Való világ amiben élek, lélegzem, vagyok , alszom álmodok és újra felébredek.

… Már több hete, hogy velem van a földi boldogság, gyönyör és szépség. A napirendem megváltozott, 7 órakor szigorúan kelni, mosogatni, bukdácsolni az el nem rakott játékokon. Törni az agyam, ma mit eszünk. Ez mindig anya privilégiuma volt. Most már rám maradt. Program, ami nem tervezhető, mindig változik. Most hintázni szeretnék, most a kormi cicákat akarom, a baba kormit, az anyuci kormit, az öreg apa kormit. Most éppen sétáljunk a messzi játszótérre. Hol az én életem? Egybeolvad az Ő kis világával. Naponta 5-6000 lépés helyett, 15-17000 lépés. Fáj a lábam a térdem? Nem baj, megéri. Erik már nagy fiú, az én unokatestvérem, mondja, szeretem, és várom, hogy együtt játszunk. Zsoltot is szeretem, várom, hogy találkozzunk... 

Mikor mehetünk az Imi papához?

...Nahát itt a nyár, végre a papánál.

Elaludtam a kanapén az "apa kormi" vigyáz rám.

Felébredtem, a kerti hintaszéken ragyog rám a napsugár.

Néha szomorú vagyok, ki tudja mi okból.

Ha a papával hintázunk, ragyogok!

Már megint alszom, ilyen a gyerekek sorsa...

A hőség elviselhetetlen, feltöltöm a csónakot friss vízzel.

Ajjaj, süt a nap, hova bújhatok árnyékba?

Azért a papának is segítettem gyúrni...

Az alkotás sem maradhatott el, mérnöki pontosság...

Vásárolni megyünk a papával.

Egy szem málna, apa megfújtad?

"Anya kormi" az ölemben én a papa ölében, felettünk a diófa árnyéka.

Most éppen babázunk a Tesó babákkal.

Sütünk főzünk, takarítunk. Azt mondja boldog, szeretlek papa, itt akarok veled lakni, Apával, Anyával, Zsepivel a Kormi cicákkal. Van kialakított napirendje, cicák, halak etetése, délutáni alvás a papával, rengeteg gyümölcs a kerteben, megfújjuk, mielőtt a szájba kapjuk, a papa így tanította. Apa home office, de a munka végeztével Annával. Ezernyi program a papa ovijában.

A béke szigete a papa valós birodalma, pótolhatatlan! Ez a mi paradicsomunk! Ahogy gyermekeim emlékében is felszínre tör, csak a mama hiányzik. Emlékét, őrizni tudjuk, egy szál virág, nézzünk a magasba, keressük a csillagok közt. A megnyugvás, Ő figyel, vigyáz ránk és boldog, ha nevetünk... És boldog minden pillanatom, vágyom remélni a jövőt, velük. Mint a vak szerelem pillanatában vágyom ölelni, magamhoz húzni és soha el nem engedni Őket az én családom, ez a virtuális világom és a való világom mindent felül írhat?...Kopott az elmém, kopott a mindenségem, de a lelkem, a szívem amíg dobban, szemem amíg tisztán lát, vagyok értük, már rég nem magamért...