Alkotó tábor a papánál (folytatás)

Közeleg a nyár vége. Ha a nagyszobába lépek, Anna félig leeresztett lufijába fejelek. Kielégült mosollyal, a rend viszonylagos, elmentem, de papa visszajövök. A hálóban nem raktam rendet, élvezem a felfordulást, nap mint nap bukdácsolok a szét szórt játékokban, tudom visszatér, s talán egyszer rendet is rak és hallhatom kedves hangját.

Végre megkapod nagyobb unokád, ha csak pár napra is. Nem érdekli Anna felfordult szét szórt játékai, a szoba is idegen, a félig leeresztett csónak vize sem ingerli. A homokozóban rá váró lehetőségek is hidegen hagyják. A nyíl, melyet oly gondosan neki készítettem, most nem érdekli. 

Lehet terved programokra együtt eltöltött értékes időkre. 

Persze az idő közbe szólt, egész nap esett, nem tudott segíteni hullott körtét, fügét szedni, nem tudtunk kukucit keresni a komposztban, együtt pecázni.  

Valamikor anya azt mondta, hagyd a gyereket, majd ő megmondja mi jó neki a papa paradicsomában. Ha akar ölel, ha akar daccal elvonul, te csak figyeld a rezdüléseit és mindig legyél kész őt szolgálni.

Az öreg kormi megjelent, kérte a simogatást a jussát. Tényleg a mama szelleme lakozik benne? Most Eriket követi, néz rá nagy szemeivel és dorombol, ha simogatja. Követi a maga szerénységével, ölelésébe férkőzik, nem kér, csak szeret.  Mikor hozzánk került kicsi árvaként enni adtam neki. Mama tiltakozott nem akarok több cicát, még gyászolta elveszített kedvencét. Dobd át a szomszédba, és rohant utánam, papa ne, ha minket választott, gondoskodjunk róla. És gondoskodtunk róla, az egyedüli cica, aki a mama elvesztése után a lakásba bejöhet. Soha nem jöhetett be, a küszöb átlépése tabu volt. A lépcsőről leste a mama utolsó napjait, aztán beszökött elbúcsúzott és eltűnt.  Azóta reggel, vagy este megjelenik, unokáim a papa napjait fényesíti. Ha bejön óvatos léptekkel közelíti meg az ágyat, keres valakit, valamit aztán megnyugszik a papa lábánál.

 

Mikor megérkezett, álmosan, első szava az volt, papa faragni szeretnék. Erik unokám a nagypapa befejezetlen faragásain munkálkodik.  Szívvel, lélekkel, kitartó munkával. Talán megérinti a nagypapa szellemisége? Befejezni valamit, amit átlátni, érezni, szinte lehetetlen. A lehetőségek tárháza véges és mégis végtelennek tűnik.

Persze az éhség nagy úr, még egy alkotni vágyó fiatalnál is.

   

 

Talán vége egy napnak, talán a nyárnak, talán az évnek, de velem volt a papával, és az tette amit szeretett volna, szeretetben, megértésben, ahogy a mama is tette volna.