... Tönkre ment a mosogatógépem, nagy csapás, hiszen hozzá szoktam a kényelemhez. A felső szinten, amit már nem akartam kiadni, fiaim kényelmét kívántam szolgálni, kilyukadt a vízmelegítő. Az ágy, mit megörököltem, már nem szolgálja a kényelmet a komfortot. Új ágybetét, igazi fenyő keret nem évülő, az asztal is, ami a távmunkához elengedhetetlen, és illeszkedik a környezethez, már megvan. A mosógép is tönkre ment, de majd levarázsoljuk, és ha kell újra cseréljük. Helyenként falrepedések, némi penész, megoldjuk. A boldogság kis unokám részéről a gyermekszoba, papa az enyém, és igazi álmokat élvez.
Mindig van valami, ami több vagy kevesebb az igazi megoldásnál. Reggelre a fagyasztóm feladta. Több kiló hússal feltankolva, zöldségek félkész ételek, fagyi, általam fagyasztott ételek, amik minden napjaimat szolgálják. Nem tudok leszaladni a marketbe, hogy mindig friss ételem legyen, a kenyerem, kiflim én sütöm, majd fagyasztom porciózva. Valamikor ez nem jelentett gondot. Itt a kocsi, egy ugrás a városba. Egyedül maradtam, nincs ki megmondja mi a jó, mit kell tennem és mikor. Hiányzik a másik felem.
Az egyik fagyasztóm, képes volt reggelre -15 fokra hűteni, így igazából semmi nem olvadt ki. A másik külsőre jó állapotú, kár volna megválni tőle. Úgy döntöttem szerelőt keresek, hiszen kompresszor, vagy gázfeltöltés lenne a megoldás.
A pánik, ami engem ért nagyobb volt a realitásnál, de ez már megbocsátható. Racionálisan gondolkodni, már nehéz, de mire valók az álmok, amik rávezetnek akár a tévedéseinkre, hirtelen döntésünkre. Olyan egyszerű azt mondani, menjünk vegyünk újat, megengedheted. Nem biztos, hogy a pénz mindent megold! Nem az új beszerzésére, hanem a régi megmentésére gondolok. A fogyasztói társadalomra, megválni a régitől, mindent újra cserélni. Adok egy újabb esélyt, talán megéri, de tévedni is lehet, emberi dolog. Mindez némi átrendezést igényel, remélem nem haladja meg fizikai képességeim.
Tudod sokszor mondják, a problémát nem szabad magad előtt tolnod, telefonálj, keress azonnali megoldást és boldogan hajthatod fejed a párnára. Vagy hagyd az egészet, hiszen a problémák zöme maguktól megoldódnak…
Volt, van idő amikor minden apró gond, probléma stresszt okoz. Nem tehetek róla, a gondtalan nyugdíjas élet nem igaz. Mindig van valami, ami megzavarhatja életed. Az, hogy nem hallasz rendesen, de mindent meghallasz, amit nem kellene. Hallod a természet hangját, a méhek zümmögését a tücskök ciripelését, a békák hangos koncertjét, galambok zavaró turbékoló hangját, a föld szomjazó sóhaját. Aztán látod csillagok hullását, amint hangtalan suhannak át az égen. Aztán gondolsz Valakire, aki éppen ott van fent és figyel téged. Szemüveg nélkül is látsz vélt dolgokat. Reccsenésre ébredsz, aztán visszaalszol. Érzékelsz olyat, mit eddig soha, a hiányt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése