Furcsa történések, véletlenek…

 

… Fiam, fiatalsága minden erejét latba vetve kiépítette álmai kuckóját a felső szinten. Saját erőből atyai támogatással, mindent igénye szerint. Talán soha nem tudnám leírni, akkor mit érezhettem, vállvetve éveken át dolgoztunk álmai megvalósításáért, még én is életem teljében. Segített barátja, a brigád neve” Jó Munka BT. „. Néhány évig lakták, aztán új élete elszólította. Jött a megszépítő messzeség.

 

 

Kisebb fiam birtokba vette, csak rövid időre, elfogadva, mit bátyja megálmodott. De Őt a külhon varázslatos ígéretei vonzották. Maradtunk mi ketten, maradtak bútorok, illatok és a sejtelmes zörejek. Nem egyszer álmomban riadtam és véltem mozgást az emeleten. Minden bátorságom összeszedtem és mint egy hős a végére jártam. Természetesen semmi nem történt de, nem hagyott nyugodni.

 

 

Mikor fiamék ide költöztek, voltak megmagyarázhatatlan történések. Állították, mikor elszenderültek, valaki megjelent az ágyuk végében és csak némán figyelt. Aztán voltak mozdulások, ami hallucinációnak tűntek, de az én elmémben valósnak.

 

 

 

 

Mikor elmentek, megszűnt minden külső hatás. Kiadtuk albérlőnek, félelemmel teli kérdéseim voltak, hallanak-e valami rendkívülit?  Azt mondták a galambok hajnali koncertjén kívül semmit. Megnyugodtam, a „sátáni erő”, mely talán inzultált, megszűnt. Véltem hallani szerelmi sikolyt, aztán gyermeki kacajt, robajt, anyai kiáltást és a néma csendet. Talán érzékszerveim felmondták a normális észlelést, már nem lényeges, hogy volt változás.

Mikor eldöntöttem, nincs tovább idegen, gyermekeim unokáim dorbézolását kívánom észlelni, a konyhai melegítő bojler, a mosógép feladta, a fürdőszobai bojler két naponta adott meleg vizet enyhe zuhanyozásnak, a fűtés még működött, unokám birtokba vehette szobáját, „Papa ez az enyém?”, talán a gonosz erők próbatétele is megszűnt, talán volt erőm felülkerekedni a kihívások áradatának, talán volt erőm tudomásul venni, a változás az elmúlás, öregedés a tárgyakra is vonatkozik.

 … Aztán rám zúgott konyhám szekrényének üvege, sérülést nem okozva, csak egy felkiáltó jel volt. Fiam közölte, a magas konyhaszekrénye szintén feladta, minden tartalmával a vállára borult, próbálta tartani, de még több dolog zúgott nyakába, sérülés nélkül. 

Tényleg vannak véletlenek, vagy minden törvényszerűség szerint működik? És vannak megmagyarázhatatlan egyezőségek? 

Ha anya álmomban hozzám szól és megjelenik, csak tisztes távolból csodálhatom, de mindig elmegy mosollyal arcán… 

Ma is előfordulnak hangok, felriadok amúgy is az ébrenléthez közeledő álmaimból. Be tudom azzal, hogy minden okkal történik, talán a gyomrom a testem jelez. És soha nem éreztem félelmet, ez a biztonságérzet belülről fakad, a tiszta múltamból, mindig volt védelmezőm és a mai napig is van…

Illusztráció: szeretett  Szólás Tibor papa,  tusrajz, az élet könyvjelzői!