Csodálatos Magyarország...

 

... Látni, megélni a szépséget, amit nap mint nap megosztottatok, maga a gyönyörűség. Benne élni egy lehetőség! A múlt megmaradt emlékeit újra érezni átélni egy csoda, ami nekünk adatott.

Szabadnak születtem, talán jó időben jó helyen. Szabad volt szeretni, szabad volt boldog életet élni. Szabad volt a hazát szeretni és mindig jobbat remélni. Szavak, mik csak később értek be, gonosz, háború, életet elvenni, gyűlölködni, fajt, nemet, vallást, bőr színt megkülönböztetni. Volt a múlt és létezett a jelen.

Hamar rájöttem volt sanyarú sors, nélkülözés, háborúk, értelmetlen halál. Talán nem is olyan régen, új hazát keresők, magyar honról leszakadt honfitársaink, kik a magyar nyelvet kultúrát ősidők óta őrzők, a drága magyar vért megosztó menekülő, hazánk szülöttjei, kik a magvaikat idegen földbe vetették. A háborúk borzalmait csak hallomásból, a médiákból ismerhettem. ’56 nekem játék volt, rémült anyám óvó karjai közt, ruszki harckocsik csövén lógó gyermek. Szűzi agyamba plántálták a félelem a rettegés fogalmát. A délszláv háború olyan közel volt, éjszakai pecázás közben láttam az égen áthúzó bombázók vadászrepülők kíséretében, aztán a terhüktől megszabadult gépek visszatérését, százak ezrek életének kioltását. Oly távol és mégis közel.

Anyám öt fiút szült a hazának, büszke lehettem és elkeseredett. A szeretet olyan erős, hogy a félelem elveszíteni bármelyiküket, az elképzelhetetlent jelentette. Ma már nem félek, túléltük, és mégis nagyon félek, hogy leszármazottjaink, gyermekeink, unokáink is megélhetik ugyanezt?

Boldog kicsi Magyarország szeretem! Mindig azt reméltem, lehet egy egységes Európa, történelmi határok nélkül, megőrizve mindenki identitását, nyelvét, kultúráját. Istenem, hagyd, hogy békében éljünk, ne kelljen siratni elvesztett szerettünket, értelmetlen háborúba, halálba küldeni, a rettegést újra átérezni. Tudjuk, győztes nem lehet, csak vesztes, akiket megsiratni senki nem képes, csak mi, akik békében élni, szeretni születtünk. Lehet csendes háború, egészségünket, álmainkat romboló, ember alkotta alattomos kór, létünket próbára tevő, de megtörni soha nem. Borús felhők közelednek, de felette tiszta kék az ég.  Merj nagyokat álmodni, életet élni, látni érezni és szeretni a végtelenségig! Mert Te még tudod és én is, mit jelent szabadon élni és gondolkodni!...